Egy börtön, ahol rabok irányítanak évek óta. Egy börtön, ahol a fogva tartottak úszómedencében pancsolnak és sört szürcsölnek. Egy börtön, ahol legális a prostitúció és a kábítószer. A New York Times két éve közölt cikket az Isla Margaritán található San Antonio börtönről, ahová gond nélkül sikerült bejutnunk.

Az egyetlen ember, aki segíteni tudott terveink megvalósításában, az a Posada Picasso takarítónője volt. Ő legalább tudta, hogy mikor van nyitva a börtön és hogyan lehet odajutni. Kérdéseinkre olyan gyorsan és egyértelműen felelt, hogy biztos voltam benne, rokoni szálak fűzik az intézményhez, de nem akartam a lelkébe gázolni intim kérdésekkel.

Másnap reggel 9-kor Porlamar terminálján felszálltunk egy Punta de Piedrasba tartó buszra, ami 20 perc múlva megállt a börtön bejáratánál. Leszállás közben furcsa szemmel néztek a velünk utazók; nem szokványos, hogy turisták látogassanak a San Antonióba. Vasárnap van, látogatási nap. A kapu előtt hosszan kígyózik a főként nőkből és gyerekekből álló sor. Néhány megvető pillantás keretében beállunk mi is a sor végére.

Ahol még engedtek fotózni: a San Antonio bejárataAhol még engedtek fotózni: a San Antonio bejárata

Jó fél óra múlva már ott toporgunk az őrség előtt, akik nem kérdeznek semmit, beengednek a főkapun. Kicsit beljebb pecsétet nyomnak mindkét karunkra, majd újra beállítanak minket egy sorba, ahol átvizsgálják a táskáinkat. Közlik, hogy kamerát, fényképezőt és telefont szigorúan tilos bevinni.

- Milyen módon lehet odabenn filmezni? - kérdezem mindezt olyan hangsúllyal, hogy értse, hajlandóak vagyunk fizetni is néhány felvételért.
- Nem lehet. Szigorúan tilos!

Eltelik néhány szó nélküli másodperc, majd az őr odakiált a társának:

- José! Szeretnének fotózni és filmezni.

José, aki ránézésre felettese az előttünk álló csomagellenörzőnek, félrehív minket és kérdezősködni kezd:

- Honnan jöttek? Újságírók? TV-től vannak?

Érezzük, ha az országmegjelölésen túl igennel felelünk bármelyik kérdésre, valószínűleg be se engednek minket, így csak rázzuk a fejünket.

- Semmi ilyesmi. Mezei turisták vagyunk. Hallottunk ezt-azt a San Antonióról és szeretnénk felvételt készíteni, csak úgy, a magunk szórakoztatására.
- Lehet róla szó, de ahhoz belsős invitáció kell és jóvá kell hagyatni az igazgatóval. Holnap bent lesz reggel 8-tól. Jöjjenek vissza akkor és szerezzenek meghívót. Addig nem készíthetnek odabenn fotót.

Értjük a célzást. Nem marad más, mint bemenni és meglátni, hogyan alakulnak a dolgok. A kamerákat azonban nem szívesen hagyjuk hátra, így nehéz a döntés, de Eri kint marad, én pedig megpróbálok odabenn intézni valamit. Az útlevelem biztonságba helyezik, majd következik egy újabb kapu, ahol megmotoznak.

- Az aprópénzt hagyja itt, nem viheti be.

Láttam én is a Piedonét, amiben pengét gyártanak érméből, így vita nélkül adom át a nálam lévő 3 bolívárt.

- Papírpénz mehet?
- Az mehet, persze.

Mégegyszer utoljára átvilágítanak, kapok újabb két pecsétet a karomra, és már bent is vagyok. A belső nyitott téren cigiző rabok várják a hozzátartozóikat. Néhányan elég szúrós szemmel néznek rám, de próbálom nem felvenni a szemkontaktust, csak célirányosan haladok tovább, mintha valóban látogatóba érkeztem volna. A következő kerengő a medencés rész. Rabosított apukák pancsolnak gyermekeikkel, közben szól a zene a háttérből, amit egy DJ mixel a legújabb reggaeton slágerekből. Nem csak egy medence van a börtön területén, hanem három. A másik kettő kizárólag gyerekeknek van fenntartva.

A kerengő oldalában sátrak vannak felverve, ahová a szerelmesek vonulhatnak félre a hangoskodó tömeg elől. A tér másik végéből empanada illata száll felém. Beállok a sorba, addig sem tűnök céltalanul kóválygó idegennek.

- Hé, gringó! Mit keresel itt? - kérdezi az empanadás srác mosolyogva - A kurvák szerdán szoktak jönni - tesz utalást a hosszú hajamra, majd nagyot röhög.

Veszem a lapot, kacsintok egyet, hogy tudja, semmi esélye nincsen.

- Semmi különöset. Hallottam, hogy ez a hely Isla Margarita legnagyobb bulija, gondoltam megnézem magamnak.
- Jól tetted! Ez valóban tuti hely. És ne aggódj, biztonságban vagy. Itt soha nem történik semmi rossz.

Kicsit megnyugszik a lelkem. Végre sikerült szóba állnom valakivel, aki nem megvető pillantást vet rám, hanem haverkodni szeretne.

- Honnan jöttél? - kíváncsiskodik az amúgy egyáltalán nem bűnözőnek kinéző kerekded srác.
- Magyarországról.
- Európa, igaz? Jártam Spanyolországban és Portugáliában, amíg el nem kaptak.
- Ezek szerint itt élsz?
- Igen. Már egy ideje...
- Drog miatt vagy itt?
- Nem. Fegyvert loptam. 5 évet kaptam, 3 még hátra van.

Ekkor betoppan a haverja, aki azonnal lepacsizik velem.

- Kérsz valamit, gringó?
- Kóla van?
- Az nincs, de van víz. 4 bolívarért.
- Jöhet!

Kapok egy pohár hűtött csapvizet. Nem gond, lehúzom, lássák, nem vagyok cukorból.

- Először vagy börtönben, igaz?

Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire látszik...

- Igen. Európában csak így nem sétálhatok be egy börtönbe.
- Ez itt nem is börtön. Inkább csak pihenő. Ilyen nincs Ukrajnában?
- Magyar vagyok, nem ukrán (spanyolul Hungría és Ucranía hasonlít egymásra). De nincs.
- Oké, magyar. És amúgy szívsz?
- Nem igazán. Soha nem éreztem tőle semmit, úgyhogy nem.
- Na és a heroin vagy a kokain?
- Inkább piálok, az való nekem.

A srácon érződik, hogy drogban utazik, így rákérdezek:

- Drog miatt ülsz?
- Igen. Elkaptak kokain csempészése közben. 3 évet kaptam. Mennyibe kerül egy kiló kokain Magyarországon?
- Nem tudom, de grammját kb. 100 dollárért osztogatják diszkókban.
- Hallod, tesó? - fordul oda teltkarcsú üzlettársához - Oda kell vinni a kokaint. Kérsz egy empanadát?
- Reggelire ettem már kettőt.
- Nem baj, egyél egyet. Ilyet úgysem kapsz sehol. Meghívlak rá.

Amíg megsül a venezuelai konyha remeke, addig körbenézek. Tényleg nem olyan a hely, mint ahogy egy börtönt elképzel az ember. A falakra delfinek és tündérek vannak festve, máshol szívárvány alatt játszó gyerekek vannak megörökítve. Az egész olyan színes és naív, mintha egy óvodába tévedtem volna. Van aki grillezik a sarokban, a szomszédos kosárpályán pedig füvet szívnak a fiatalok. Őrnek nyoma sincsen. Viszont fegyvert senkinél nem látok, ellentétben a New York Times cikkében leírtakkal.

- Mi ez a rengeteg Playboy-nyuszi az ajtókon? - kérdezem a srácokat, miközben elmajszolom az ingyen empanadát.
- Ők az El Conejo (A Nyúl) körébe tartoznak.
- Ő Venezuela drogdiktátora, igaz?
- Igen. De erről csendben, nem szabad róla tudni.

El Conejo a börtön falain belül is egy külön világ. A hétvégi hercehurca idején nem mutatkozik, viszont azt látni, kik tartoznak hozzá, illetve alá. Néhány elég rossz arcú srác nyakán megjelenik a tetovált Playboy embléma.

- Elég kemény srácok, jobb velük nem ujjat húzni. Mióta Chávez kijelentetette, hogy ne bántsák az ő Nyulát, azóta a banda tabu tárgyát képezi - zárja le a témát a srác, jelezvén, hogy nem kívánatos témát érintettem.

Bizonyíték arra, hogy bent voltunkBizonyíték arra, hogy bent voltunk

Több embertől hallottam, hogy Chávez élő műsorban szólta el magát, mikor a San Antonio börtönről kérdezték. A "No toquen mi conejo!", azaz "Ne nyúljanak a nyulamhoz!" mondat azóta szállóige, nem csak a börtönben.

Megköszönöm az empanadát és továbbállok. Érdekes, hogy ezidáig nem láttam cellákat. A kosárpálya túloldalán aztán megjelennek a börtönre egyáltalán nem emlékeztető házikók. Apró viskók, amikben nincs több, csak egy ágy és egy WC. Fél tucat házikó néz kisebb terekre, amik közepén jacuzzira emlékeztető kádak vannak. Az egyik ilyen téren üldögél három fickó, előttük papírból hajtogatott és szépen megfestett malacok és skorpiók.

- Ezek eladók? - kérdezem.
- Persze. 100 bolívar darabja. Viszel egyet? - kérdi az egyik.
- Nem, köszi. Túl nagy, nem tudom hazavinni.
- Levágjuk a malac fejét, vidd csak azt - mondja a másik röhögve.
- Milyen az élet idebenn hétköznapokon? - váltok témát.
- Nyugodt. Olyan, mint egy faluban.
- Hányan laknak a börtönben?
- Kb. 1400-an.
- Annyi ház nincs is itt - értetlenkedem.
- Nincs hát. Sokan függőágyban alszanak.
- És mit csináltok hétköznap?
- Semmit. Ugyanazt, mint odakinn. TV-zünk, internetezünk.
- Van internet a börtönben?
- Persze. Fel akarsz menni Facebookra?

Azt láttam, hogy mobil mindenkinél van, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy lehet internetezni. Pláne facebookozni.

- Nem tiltott?
- Dehogynem, de ez a San Antonio, testvér!
- Te miért ülsz? - kérdem a legszószátyárabbat.
- Elmondom, de előbb hívj meg egy sörre.

Belemegyek. Azon, hogy van sör, már egyáltalán nem lepődöm meg. Aztán persze kiderül, hogy sörön az általuk kutyvasztott chichát értik, amit rizsből, cukorból és Tang üditőporból erjesztenek. Remek íze van, mondhatom.

- Tehát, te miért ülsz? - teszem fel a kérdést újra.
- Drogot szállítottam Trinidadra. 80 kiló kokaint.
- És elkaptak?
- El. 8 évet kaptam.
- Régóta élsz a drogból?
- Igen. Egyszer volt egy fuvarom Barbadosra. Több száz kiló kokaint szállítottam. 14 millió bolívart kaptam érte.
- 14 millió erős bolívárt? (2008-ban három nullát levágtak a bolívarból, azóta bolívar fuerte, azaz erős bolívar a hivatalos fizető eszköz. 14 millió bolívar = 150 millió forint)
- Igen.
- Akkor minek csempésztél újra? Ennyi pénzből fél Isla Margaritát megvehetted volna.
- Sajnos ebből a szakmából csak úgy nem lehet kiszállni.

Ekkor megjelenik a sarkon három lengén öltözött hölgy. Sokan vannak elolvadva a venezuelai nőktől, de engem soha nem győzött meg a felhozatal, eddig a pillanatig. Az ember azt gondolná, hogy a jól kinéző örömlányok sok pénzért gazdag üzletemberekkel, esetleg jómódú turistákkal mennek el, de ez, ahogy az egész börtön, másvilág.

- Szépek, igaz? 100 bolívar egy menet bármelyikkel.
- 100 bolívar? Az nem túl sok.
- Nem, de úgy hallom, odakinn behalt a turizmus, a lányok meg hoppon maradtak. Szerdán és szombaton jönnek. Egy nap alatt akár 1000 bolívart is megkeresnek a börtön falai között.
- És honnan van a bentieknek erre pénze?
- Kábítószerből és fegyverekből.
- Jól meg lehet élni idebenn?
- Jobban, mintha taxiznék, de nem jobban, mintha ugyanezt kint csinálnám.
- És mi lesz, ha kikerülsz?
- Kétszer annyi drogot szállítok majd.

Egészen hihetetlen világgal találtam magamat szembe a San Antonio börtönben. Félnem egyetlen percig nem kellett, pedig több mint ezer elítélt vett körül, köztük a Nyúl bandája. Tényleg az volt az érzésem, hogy a falakon belül más rendszer működik, s mintha ezt a rendszert direkt tartanák fenn. Hogy a politika mennyire van benne az itteni drogkartelben, nem tudom, de az biztos, hogy az elítéltek nagyon jól elvannak és köszönik, hogy Caracas nem szankcionál semmit.

Másnap persze hiába mentünk vissza, mert sikerült egy kőagyú börtönőrt kifognunk, aki azt is megtagadta, hogy beszéljünk az igazgatóval. Próbáltam utalást tenni arra, hogy van nálunk pénz, ne izguljon, de sajnos igazi bürokratával volt dolgunk. Így a fotók elmaradtak, de jövünk mi még ide, s akkor komolyabb technikával érkezünk...

Még több venezuelai sztoriért és képért lájkold a Facebook oldalunkat!

0 Komment

Isla Margarita

Isla Margarita pont olyan, mint amilyennek elképzeltem. Egy agyonsztárolt sziget félig-meddig élvezhető strandokkal, kétszeres árakkal és nagyon nem kellemes emberekkel. Karibi sziget, mégsem karibi, Venezuela, de mégsem venezuelai. Lebeg az élvezhető és az élvezhetetlen között. Egy biztos, aki volt már karibi szigeten, az itt csalódni fog, de nagyon.

Nem vártam sokat a szigettől. Azt már megtanultam - utoljára az Angel-vízesésnél -, hogy a nagyon népszerű helyekkel óvatosan kell bánni és nem szabad nagy elvárásokkal érkezni. Ehhez most is tartottam magamat, de Isla Margarita így is sokkolt. Először is azt vártam tőle, hogy - Venezuela más részeivel ellentétben - hatalmas lesz a turistaáradat. Az egy dolog, hogy a Chacopatából induló hajón rajtunk kívül nem volt egyetlen külföldi sem, de hogy az egy hét alatt, amit a szigeten töltöttünk, még annyi turistát se láttunk, mint Venezuela más részein, az meglepett. Persze ettől - és pont ettől - Isla Margarita még nagyon is élvezhető lehetne, mégsem az.

Tizenöt éve Venezuelában minden erről a szigetről szólt. Aki tehette, az nyitott itt éttermet, szállodát vagy egy bárt. Aztán jött Chávez és az európai turisták elmaradtak. A szállodák azóta üresen konganak, az éttermek csak alap ételeket szolgálnak fel, a diszkók pedig bezártak. Az egy dolog, hogy Porlamar, a sziget legnagyobb városa pont olyan porfészek, mint bármelyik partvidéki település, de hogy a csapból folyó Playa El Agua is ennyire elhagyatott legyen, arra álmomban sem gondoltam.

A sziget, ahol több az árus, mint a turistaA sziget, ahol több az árus, mint a turista

Az ilyen helyekkel mindig az a gond, hogy túl sokan szeretnének megélni a nem létező külföldiekből, aminek persze mindig az ismeretlenbe betoppanó idegen issza meg a levét. Leszállva a buszról egy nagyon korrektnek tűnő fickó szólít le minket, hogy pontosan milyen szállást keresünk magunknak.

- Valami olcsót, max. 250-300 bolívar között - adom az emelt áras választ, nehogy azonnal kiröhögjön.
- Nehéz lesz. Ez itt Playa El Agua, ide gazdag turisták járnak. Kicsit feljebb tudok egy helyet, ha az megfelel.

Túlságosan önzetlennek tűnik a fürtös hajú fickó, ami általában gyanút ébreszt bennem, de ezúttal engedem magamat sodródni az árral.

- Nekem most nincs időm, de itt van egy kedves barátnőm - mutat rá egy eléggé rozzant örömlány kinézetű némberre - Ő majd segít eligazodni.

Újabb jel, de valami miatt nem kapcsolok. Valószínűleg azért, mert még mindig nem világos, hogy Isla Margarita egy szellemsziget, ahol valószínűleg mi vagyunk az egyetlen balek külföldiek.

- Hola guapo! - kezdi a haverkodást a vén prosti - Az egyik kedves barátnőm üzemeltet egy szép posadát egy kicsit feljebb. Érdekel titeket?
- Persze! - bólogatunk serényen.
- Oké! Gyertek velem! - s már fog is egy taxit az úton.

Kezdek viszolyogni a helyzettől, de ha már belekezdtünk a játékba, hát vigyük végig. A taxi jó 10 percen át megy toronyiránt fel a hegyre. Úgy 4-5 kilométerre a parttól megállunk egy fehér épületnél; megérkeztünk a posadához. Biztos vagyok benne, hogy itt nem maradunk, mert ez annyira messze van mindentől, hogy hiába az olcsó szoba, a taxizásokkal többre jönnénk ki, mintha valamelyik drága partmenti resortban szállnánk meg. Tisztességből végigmegyek a szállón, ami belülről valóban csodaszép, a szoba pedig nincs 10 dollár (180 bolívar), de a döntés már érkezésünkkor megszületett. Kilépve a taxis odaszól:

- Figyeljetek, tudok egy jó helyet. Sokkal közelebb van a parthoz és kb. ugyanennyibe kerül.

Hajlok arra, hogy szabaduljunk meg a prostitól, így 20 bolívárral megköszönve a segítségét kitesszük a parton, aminek az az eredménye, hogy sűrű "putázások" közepette a taxis telegázzal hajt el a helyszínről, velünk a hátsó ülésen. Gondolná az ember, hogy itt véget ér az idő- és pénzvesztegetés, de ez Isla Margarita, ahol mindenki belőlünk akar megélni.

Ha az ember nem dől be a segítőkész taxisoknak és örömlányoknak, akkor 20 dollárért ilyen helyen alszik megHa nem dőlsz be a segítőkész taxisoknak, akkor 20 dollárért ilyen helyen alszol meg

A taxis elindul kifelé a faluból, ráfordul a főútra, majd megy délnek. Pár perc múlva kérdőn tekintek rá, hogy mégis hová visz, mire közli, hogy ne aggódjak, ez egy német hippi kezében lévő posada a szomszéd öbölben és tetszeni fog.

- Felhívom telefonon, hogy biztosan van-e hely - próbál kedveskedni.

Beérve a kb. 10 kilométerre lévő öbölbe végre fel is veszi a telefont a posada recepciósa. Csacsognak egy pár percet, majd hátrafordul a taxis:

- 380 bolívar egy éjszaka. Jó lesz?
- 180-ról volt szó, ember.
- Bocsi, ez van. Biztos árat emeltek.

Felmegy bennem a pumpa. Egyértelmű, hogy itt mindenki le akar húzni. Szívem szerint azonnal kipattannék a kocsiból, de nem akarok megint buszra várni és időt vesztegetni.

- Azonnal vigyél vissza Playa El Aguára - adom ki a parancsot.

Visszaérve sofőrünk még beinvitál minket egy bordélyházba, ahol van szoba 200 bolívárért, de eddigre nem vágyom másra, mint hogy tűnjön a fenébe. A pofátlanság pedig csak ezután következik.

- 150 bolívar lesz - nyújtja be a számlát.
- Ne szórakozz! Egy órát elvesztegettünk az életünkből és még mindig nincs szállásunk.
- Pedig az ár ennyi. Vagy hívjunk rendőrt?

Odavágom a pénzt, s csak annyit mondok neki, hogy "Takarodj!". Meg is teszi. Felkapjuk a zsákunkat és szépen visszabattyogunk a partra. Újra jönnek a kedves szálláskereső felajánlások, de a a "Takarodj!" szó úgy megtetszik, hogy minden megszólításra ezzel a felkiáltással felelek. Végül sikerül találnunk egy nagyon hetyke szobát úszómedencével közvetlen a parton 20 dollárért, elkönyvelve a tényt, hogy a drágább olykor olcsóbb.

Jellemző kép Playa El Aguán: elhagyott éttermek és mulatók mindenholJellemző kép Playa El Aguán: elhagyott éttermek és mulatók mindenhol

Playa El Agua amúgy lehetne egészen remek hely is. Ehhez az kéne, hogy a tengerpart ne legyen tele kutyaszarral, lehessen esténként valahová beülni vacsorázni vagy meginni egy sört egy bárban. Ott létünkor sajnos egyik feltétel sem teljesült. A part szép (bár a hullámok akkorák, hogy ha bemész három métert a tengerbe, az úszómester azonnal kifütyül), de sok helyen eléggé retkes és elhanyagolt. A szállodák előtti rész még rendben van, de a köztük lévő elhagyott bódék (egykor éttermek vagy bárok lehettek) előtt senki nem takarít. Ez engem mondjuk egyáltalán nem zavar, mert ha valamit nagyon utálok, akkor az a homokban fetrengés. Viszont szeretek beülni egy sörre és haverkodni a helyiekkel a kocsmában. Erre azonban semmi esélyem nincsen, mert nincs egyetlen bár se nyitva, leszámítva azt az éttermet, ahol egy spagetti többe kerül, mint a szobánk. Szerencsére a szállásunkon egy srác esténként süt pizzát, így éhen nem halunk, bár hosszú távon pizzán élni majdnem olyan, mint rizses babon.

Három nap láblógatás után úgy döntünk, irány a sziget másik vége, Juangriego. A 40 kilométeres távot, hála a nagyon segítőkész és turistabarát buszosoknak és taxisoknak, sikerül hat óra alatt teljesítenünk. Egy órán át egyetlen busz sem áll meg nekünk, mutogatva, hogy ők zsákot nem szállítanak. Végül egy por puesto bevállal minket zsákostúl, így ha nehezen is, de sikerül megérkeznünk Asunciónba. Ez a kisváros egészen kellemes meglepetés. Meglepően rendezett, főtere a háttérben álló 500 éves templomával (Venezuela második legöregebb temploma) fotóért kiált. Jól esik leülni, elmajszolni egy zacskó 20 bolívaros főtt tintahalat és nézni az embereket.

Hátizsákosként esélyed nincs utazni. Két órán át vártunk, hogy valaki elvigyen JuangriegóbaHátizsákosként esélyed nincs utazni. Két órán át vártuk, hogy valaki elvigyen minket Juangriegóba

Aztán jön az újabb küzdelem, buszt fogni Juangriegóba. Kezdődik újra a mutogatás, hogy zsákostól mi bizony fel nem szállunk a buszra. Ezúttal a por puestók sem hajlandók megállni, az az érzésünk támad, hogy itt az imperialistákat nem szeretik. A csúcs az, mikor végső elkeseredésünkben leintünk egy taxit, aminek sofőrje csak ennyit mond:

- Gringók! Juangriego? Neeeem!

Két óra várakozás után végül sikerül kikapnunk egy taxit, amivel eljutunk álmaink városába. A kinézett szálláson a recepciós többedik csengetésre se hajlandó kinyitni az ajtót, csak bámul rám meredten, majd megúnva a zajongásomat, egyszerűen hátat fordít. Végül egy ír fickó hostelében kötünk ki, ahol láss csodát, van rajtunk kívül egy angol turista. Amúgy Juangriego annyira érdektelen hely, hogy úgy döntünk, elég belőle egyetlen éjszaka.

Isla Margarita X-faktor győzteseIsla Margarita X-faktor győztese

Mindenki azt mondja, hogyha Isla Margaritán jársz, a La Restinga Nemzeti Parkot ne hagyd ki. Mi sem tettük, s tán ez volt a San Antonio börtön (a következő bejegyzésben lesz róla szó) mellett az egyetlen hely, amit tényleg élvezni tudtam. A mangrovéban tett csónakázás során nemcsak rengeteg szép madarat láttunk, de sikerült életemben először csikóhalat tartani a kezemben. Mindig azt gondoltam, hogy a csikóhal törékeny kis jószág, de nem az. Olyan erős a páncélja, hogy egy diótörő sem vinné át, nem mintha eszembe jutott volna bántani a jószágot. Az igazi élményt azonban nem ez, hanem Restinga tengerpartja jelentette. Nem, Playa El Agua nem tett strandkakassá, viszont az itt élő halászok a faluban olyan hangulatot varázsoltak, amire mindig emlékezni fogok. Egy öreg fickó perverz dalokat adott elő gitárján és rászigszalagozott szájharmónikáján, miközben a többiek tapsoltak, énekeltek és persze ócska rumot öntöttek le a torkukon.

- Amigo! Honnan jöttél? Tarts velünk! - invitáltak köreikbe.

Isla Margarita nem jó hely. Illetve nekem, aki voltam már pár karibi szigeten, nem tetszett. Tulajdonképpen ennél csak hangulatosabb és szebb szigeteken jártam életemben. Egyben viszont az összeset legyőzte, az pedig az emberek pofátlan hozzáállása a turistákhoz.

0 Komment

MIRADOR - "Kilátó a világra"


Irány Dél-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turista célpontok felkeresése, hanem a dél-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Erika és Endre tollából.

Itt járunk épp


Utazz velünk!


Facebook


Címkefelhő

Kolumbia (73),Venezuela (53),Peru (49),Ecuador (38),Argentína (28),Bolívia (28),Panama (21),Costa Rica (21),Nicaragua (16),El Salvador (15),Patagónia (14),Móricz János (13),Paraguay (11),gasztronómia (10),gazdaság (10),Altiplano (9),Los Llanos (9),Amazónia (6),Trinidad és Tobago (6),Titicaca-tó (5),jezsuita missziók (5),Gran Sabana (5),Chile (4),El Chaltén (4),Cuzco (4),Bogotá (4),Honduras (4),Tayos-barlang (4),Darién (4),Mérida (4),Gran Chaco (4),Sucre (3),Yungas (3),Potosí (3),Samaipata (3),Guatemala (3),Colca-kanyon (3),Urubamba-folyó (3),Cotahuasi-kanyon (3),Salento (3),Cuenca (3),Isla Ometepe (3),Caracas (3),Panama-csatorna (3),Panamaváros (3),Fusagasugá (3),sámánizmus (3),Granada (3),Rio San Juan (3),Quito (3),Andok (2),inka romvárosok (2),Copacabana (2),La Vega (2),Pisba Nemzeti Park (2),Sanare (2),Zipaquirá (2),FARC (2),Tena (2),gerilla (2),Paz de Ariporo (2),Rio Caura (2),Henri Pittier Nemzeti Park (2),Ayahuasca (2),Maracaibo (2),Isla Gorgona (2),Colón (2),La Unión (2),León (2),Santa Marta (2),Buenos Aires (2),Ushuaia (2),Masaya-vulkán (2),Isla San Andrés (2),La Palma (2),Azuero-félsziget (2),Alajuela (2),Tortuguero (2),Mombacho-vulkán (2), Tűzföld (2),Torres del Paine (2),San Ignacio de Moxos (2),Trinidad (2),Monguí (2),Laguna Colorada (2),Salar de Uyuní (2),Tarija (2),Cocora-völgy (2),San Salvador (2), Chile (2),Hét-tó vidéke (2),Mexikó (2),Posadas (2),Uyuní (2),Socha (2),Chimborazo (2),Vrae (2),asháninka (2),Isla Margarita (2),Padre Crespi (2),Orinoco-delta (2),Guayaquil (2),Chávez (2),Mochima Nemzeti Park (2),shuar indiánok (2),Chiclayo (2),moche (2),Trujillo (2),Vilcabamba (2),Lima (2),Melgar (2),Villa de Leyva (2),Tayrona Nemzeti Park (2),Huacachina (2),Paria-félsziget (2),Nazca (2),Machu Picchu (2),Szent-völgy (2),tsáchilák (2),Roraima (2),Angel-vízesés (2),indiánok (2),Crown Point (2),Perquín (1),Cerro El Pital (1),El Mozote (1),Sensuntepeque (1),Quelepa (1),Alegría (1),Usulután (1),Villeta (1),Esquipulas (1),San Miguel (1),San Vicente (1),Cerro Tabor (1),Pulí (1),Salto de Versalles (1),Chalatenango (1),Caparrapí (1),Isla Meanguera (1),Chaguani (1),Cerro Verde Nemzeti Park (1),Lago Güija (1),Guaduas (1),fociháború (1),Joya de Cerén (1),Ruta del Café (1),La Libertad (1),Juayúa (1),Suchitoto (1),Santa Ana-vulkán (1),Santa Ana (1),Cihuatán (1),San Antonio del Tequendama (1),Tapantí Nemzeti Park (1),Cartago (1),Manuel Antonio Nemzeti Park (1),Guayabo (1),Irazú-vulkán (1),Ujarrás (1),San Carlos (1),Catarata del Toro (1),Palmar Norte (1),El Castillo (1),David (1),Boquete (1),Comarca Ngäbe-Buglé (1),Piedras Blancas Nemzeti Park (1),Corcovado Nemzeti Park (1),Solentiname-szigetek (1),Sierpe (1),Bahía Drake (1),Puntarenas (1),Rio Celeste (1),Chinandega (1),Telica-vulkán (1),Flores (1),Cosigüina-vulkán (1),Nimaima (1),Tobia (1),Isla El Tigre (1),Amapala (1),Managua (1),Apoyo-krátertó (1),Rincón de la Vieja (1),Libéria (1),Tenorio Nemzeti Park (1),San Juan del Sur (1),Caño Negro (1),Tequendama-vízesés (1),Los Chiles (1),Salto de los Micos (1),Chetumal (1),Pore (1),El Totumo (1),Arbeláez (1),San Bernardo (1),Resera Natural San Rafael (1),Cabrera (1),Yopal (1),Támara (1),Venecia (1),Tame (1),Cerro Quinini (1),Ocetá paramo (1),Iza (1),Villarica (1),Cunday (1),Sogamoso (1),Chicamocha-kanyon (1),Carmen Apicala (1),Santa Catalina (1),Tauramena (1),Aguazul (1),Guavio-víztározó (1),Chivor (1),Somondoco (1),Pasca (1),El Escobo-vízesés (1),Gachetá (1),Vergara (1),Sueva-vízesés (1),Manta (1),Guayata (1),Sutatenza (1),Guateque (1),Maní (1),Monterrey (1),Garagoa (1),Tenza (1),Chinavita (1),Sumapaz-kanyon (1),Salto La Chorrera (1),Lago Tota (1),Cuevas del Edén (1),Nevado Tolima (1),Zipacón (1),Cachipay (1),Rucu Pichincha (1),Los Nevados Nemzeti Park (1),Armenía (1),Bojacá (1),San Francisco (1),Parque del Cafe (1),Mitad del Mundo (1),Cancún (1),La Florida (1),Petén (1),San Andres (1),Belize (1),Anolaima (1),Tulum (1),Nocaima (1),Salto de la Monja (1),Facatativá (1),Subachoque (1),Ubaté (1),Guasca (1),Sesquilé (1),Cucunubá (1),Chiquinquirá (1),Tunja (1),Ráquira (1),Chocontá (1),Icononzo (1),Sopo (1),El Tablazo (1),cégalapítás (1),Tabio (1),Pacho (1),Nemocón (1),Purificación (1),Guatavita (1),Prado (1),San Juan de Rio Seco (1), Guajira-félsziget (1),San Fernando de Apure (1),San Luís-hegység (1),Coró (1),Chichiriviche (1),Ciudad Bolívar (1),Grans Sabana (1),Medellin (1),Salto Pará (1),tepuik (1),Puerto Colombia (1),Boconó (1),gerillák (1),Tulcán (1),Quilotoa-lagúna (1),zene (1),stoppolás (1),San Cristóbal (1),Tama Nemzeti Park (1),Maduro (1),Capriles (1),Pablo Escobar (1),Calí (1),La Paz (1),Salar de Uyuni (1),Laguna Verde (1),Oruro (1),Huayna Potosí (1),Tiwanaku (1),Tóásó Előd (1),Coroico (1),Halál útja (1),Isla del Sol (1),Titicaca-to (1),Puyo (1),hegymászás (1),Puracé-vulkán (1),Buga (1),Rio Napo (1),Liebster Award díj (1),Bolivia (1),Pozuzo (1),Quillabamba (1),Puerto López (1),Canoa (1),Arequipa (1),Paracas (1),Ballestas-szigetek (1),Chachapoyas (1),Rinconada (1),Qoyllur Riti (1),Huancayo (1),Toro Muerto (1),Espinar (1),Tierradentro (1),kokain (1),Araya (1),Cueva del Guácharo (1),Plymouth (1),Pleasent Prospect (1),San Gil (1),Cartagena (1),San Agustín (1),Popayán (1),Valle Cocora (1),Huancavelica (1),útlevél (1),rovarok (1),Taisha (1),Sucúa (1),Podocarpus Nemzeti Park (1),Baños (1),Salasaca (1),Montañita (1),Cajas Nemzeti Park (1),Ingapirca (1),Saraguro (1),Zaruma (1),Satipo (1),Fényes Ösvény (1),Ayacucho (1),Tarma (1),Caral (1),Máncora (1),chimú (1),Sechín (1),Rurrenabaque (1),indián fesztivál (1),Girón (1),Barichara (1),Valledupar (1),Ocaña (1), Ciudad Perdida (1),Taganga (1),Monteverde (1),Poás-vulkán (1),San José (1), Playa de Belén (1),Nabusimake (1), Riohacha (1),Dél-Amerika (1),Carora (1),Barquisimeto (1), Palomino (1),Barranquilla (1),Macondo (1),Gabriel García Márquez (1),Száz év magány (1),Arenál-vulkán (1),La Fortuna-vízesés (1),La Chorrera (1),San Lorenzo erőd (1),Portobelo (1),Isla Grande (1),El Valle (1),Natá (1),Santa Fé (1),Pedasí (1),Chitré (1),Soberanía Nemzeti Park (1),San Blas-szigetek (1),La Selva Biológiai Állomás (1),Lagarto Lodge (1),Cerro Chato (1),Puerto Viejo de Sarapiqui (1),Puerto Limón (1),Guna Yala (1),Bocas del Toro (1),Cahuita (1),Viedma (1),Puerto Madryn (1),Itaipú vízerőmű (1),Salto Monday (1),Mbaracayú Nemzeti Park (1),Laguna Blanca (1),Brazília (1),Iguazú-vízesés (1),Concordia (1),Entre Ríos (1),San Ignacio Miní (1),Cerro Corá Nemzeti Park (1),Caacupe (1),jalqa indiánok (1),El Fuerte (1),Amboro Nemzeti Park (1),Santa Cruz (1),Tupiza (1),Sama Nemzeti Park (1),San Bernardino (1),Filadelfia (1),Asunción (1),Bariloche (1),Lanín-vulkán (1),Tűzföld (1),Rio Gallegos (1),Isla Magdalena (1),Punta Arenas (1),Pingvin-sziget (1), Puerto Deseado (1),Valdés-félsziget (1),Gaimán (1),Comodoro Rivadavia (1),Bernardo OHiggins Nemzeti Park (1),Perito Moreno-gleccser (1),Los Arrayanes Nemzeti Park (1),Villa de Angostura (1),San Martín de los Andes (1),Los Alerces Nemzeti Park (1),Cerro Torre (1),El Calafate (1),Viedma-gleccser (1),Fitz Roy (1),Santiago (1)