Lassan elhagyjuk Costa Ricát, de mielőtt erre sor kerülne, régi szokásunkhoz híven szentelünk egy bejegyzést a gasztronómiának, nem feledve, hogy Panamával is adósak maradtunk e témában. A két ország konyhaművészete annyira dilettáns, hogy nem kell attól tartanunk, hogy a bejegyzés végére megéhezünk.

Pontozásunk a megszokott módon:

1: bűnrossz, ehetetlen 
2: ötlettelen, túlélni jó 
3: meg tudom enni minden nap, ha kell 
4: szívesen választanám étlapról 
5: ízorgia

REGGELI

1) Gallo pinto

A világ egyik legprimitívebb étele, mégis meg vannak győződve arról, hogy az elkészítése komoly szaktudást igényel. Costa Rica egyes területein burrának, azaz szamárnak hívják, lehet azért, mert egy szamár is remekül el tudja készíteni. Jellemzően nem csak Costa Ricában és Panamában fogyasztják, hanem Nicaraguában is, mi több, ők folyamatos harcot vívnak a ticókkal, hogy ki találta ki ezt a roppant bonyolult egytálételt. Fehér rizst főznek, majd azt összekeverik babbal. Ha a szakácsnőbe kicsit több fantázia szorult, akkor meg is sózza, sőt, felszecskázott hagymát, egy kis édes paprikát és az általam elmondhatalanul utált koriandert is hozzákeveri a babos rizshez. Előkelőbb helyeken sült sajttal tálalják egy banánlevélen, és olykor Endre nagy örömére tükörtojást ütnek a tetejére (Endre nem szereti a tojást, a rizstől pedig egyenesen rosszul van). Minden Costa Rica-i ezt eszi reggelire, de nem ritkán ebédre is. Pozitívuma, hogy ez az egyetlen kaja  az országban, amit megúszol 5 dollárból.

Pontszám: 1/5

Panama Costa Rica gasztronómia     A ticók tényleg azt hiszik, hogy a gallo pinto jó

LEVESEK

1) Olla de carne

Nevezzük a húsleves és a zöldségleves gyenge keverékének. Jellemzően marhabordából készítik, de mivel a latin nem egy türelmes típus, túl rövid ideig főzik a húst ahhoz, hogy megpuhuljon. Cserébe viszont oltári nagy mennyiségű friss zöldséggel pakolják teli, többek között hagymával, burgonyával, yukkával, kukoricával, tökkel, sárgarépával, zöld banánnal és zellerrel. Bár nagyon egészséges és bőséges, mégse számítsunk intenzív ízekre. 

Pontszám: 3/5

Panama Costa Rica gasztronómia Egy ilyen zöldséges húsleves 10-12 dollárba kerül Costa Ricában

2) Sopa de Mariscos

Ha Panamavárosban jársz, akkor irány a halpiac és a kikötőben kialakított étteremsor. A klasszikus sült halon és tintahalkarikákon túl erősen ajánlott a sopa de mariscos megkóstolása. Sok helyen lehet ilyet enni, de az eddigi legjobbat itt sikerült kifognunk. Hibátlan, bár egy kicsit drága. Egy tál levesért 8-10 dollárt kérnek el, de ez még mindig olcsó a Costa Rica-i árakhoz képest, ahol egy ilyen kört nem úszol meg 15-20 dollár alatt.

Pontszám: 5/5

FŐÉTELEK 

1) Casado

A nap bármely szakában fogyasztható, rendkívül fantáziátlan étel, de nagyon népszerű a két közép-amerikai országban. Mellesleg majdnem ugyanaz mint a gallo pinto, azzal a különbséggel, hogy a fehér rizst nem keverik össze a babbal. Némi olajban sült banán, nyers, feldarabolt avokádó, esetleg paradicsom és párolt, nagyon rágós, sült hús kíséretében. Nem állítanám, hogy egyetlen fokkal is jobb volna a gallo pintónál. 

Pontszám: 1/5

Panama Costa Rica gasztronómiaTányért díszíteni már tudnak, főzni sajnos még nem. Külön ajánlom a szénné égetett banánt megkóstolásra.

2) Arroz con mariscos

Tulajdonképpen mindenhol kapható a rizs tengeri herkentyűkkel, ami jól hangzik, de Costa Ricában és Panamában ezt is el tudják rontani. Próbál a spanyol paellára hasonlítani, de nem nagyon megy neki, mivel több benne a rizs, mint a rák. A kínai kifőzdékben könnyen összefuthat vele az ember, de tényleg csak túlélni jó. Könyörgöm! A rákot nagyon könnyű elkészíteni, hogy tudják még ezt is elrontani? Szerencsére nem drága, Panamában már 6-7 dollárért, Costa Ricában 10-12 dollárért lehet vele megismerkedni, a kínaiaknál kicsit olcsóbb, de cserébe rosszabb is.

Pontszám: 2/5

Panama Costa Rica gasztronómiaLátod mennyi rák van benne?

3) Cazuela de Mariscos

Panama és Costa Rica karibi partvidékén lehet belebotlani ebbe a csodába, ami amúgy egyáltalán nem helyi specialitás, mert az összes környező országban fellelhető. Jellemzően kókusztejben főzik meg a herkentyűket, majd rizzsel tálalják. Az mostanra talán mindenkinek világos, hogy errefelé rizs nélkül nincsen étel, de ez már tényleg túlzás. Drukkolj, hogy krumplival hozzák, és akkor minden szép és jó.

Pontszám: 4/5 

Panama Costa Rica gasztronómia     A cazuela nagyon finom, de csak krumplival

4) Pollo con patacón

Ez amolyan street food Panamában, szinte mindenhol kapható. Sült vagy főtt csirke pohárral kilapított, sült banánkorongokkal. Egy sörözéshez oké, de a vidéki panamaiak többsége képes főételként fogyasztani. Íze semmi, de azért ehető.

Pontszám: 2/5

Panama Costa Rica gasztronómiaSörkorcsolyának oké, na de főételnek?!

5) Sült aguti

Oké, ezt nehéz lenne specialitásnak nevezni, de Darién indiánjainak étlapján elég gyakran szerepel a levadászott aguti. Nem szép dolog vadat enni, de ha az ember eltölt pár hetet a dzsungelben, akkor nagyon tud neki örülni. Mi is örvendtünk, mikor a több napos rizs-yukka kúra után ezt rakták az asztalra Playa Muertóban, ráadásul a miénkhez hasonló lángossal szervírozták. Az aguti húsa nagyon ízletes, kicsit szalonnás, ropogós. 

Pontszám: 4/5  

Panama Costa Rica gasztronómiaÁllatvédőknek és vegáknak nem, éhes embereknek azonban erősen ajánlott

DESSZERTEK

1) Chichemé

Az embera indiánok fahéjjal és cukorral ízesített kukoricalevese, amit olyan sűrűre főznek, hogy megáll benne a kanál. A nincstelenség szülte édességet Endrével nem lehetett megetetni, de én szívesen fogyasztottam csoki helyett. Állítólag La Chorrera környékén is készítik, de nekünk nem sikerült összefutnunk vele.

Pontszám: 3/5

ITALOK

1) Sörök

Panamában a Balboa, Costa Ricában az Imperial iható. Az Atlas és a Pilsen már nehezen csúszik, de legalább valamivel olcsóbbak. És ha már az áraknál tartunk... Amíg Panamában egy doboz sör 50 centbe, addig Costa Ricában 2 dollárba kerül. Nem éri meg.

Pontszám: 2/5

Panama Costa Rica gasztronómiaIlyen közegben még a Balboa is finom

2) Rumok

Felesezni ezekben az országokban kell! Amíg Panama és Costa Rica konyhatudománya súrolja a minősíthetetlent, addig szeszfőzésben egészen zseniálisak. Az Abuelo 12 évese egy álom, de a Centenario 7 évese sem rossz. Sőt! Ez utóbbi évjáratból még sehol sem sikerült jobbat innunk, így azt sem bántuk, hogy sokba került egy üveg. Mert hogy Costa Ricában természetesen az alkohol is kétszer annyiba kerül, mint bárhol máshol a kontinensen.
    
Pontszám: 5/5

Még több sztoriért és fotóért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

Nem kell azt hinni, hogy csak és kizárólag Magyarországon lehet a bürokráciától szenvedni. A Costa Rica-i határon egyszerűen csalásra kényszerített minket a határőrség, amit ráadásul a szemük láttára követtünk el. Az első sokk után aztán belebotlottunk néhány kedves emberbe, és felfedeztünk egy nemzeti parkot, aminek a létezéséről a helyiek sem tudnak.

Egyszer - úgy öt évvel ezelőtt - éjszakai busszal utaztam Panamavárosból San Joséba. Jó nyolc órás hánykolódás után hajnali 6 előtt pár perccel érkeztünk a határra, így csak keveset kellett arra várjak, hogy megkapjam a kilépő panamai pecsétemet. A panamaiak alig negyed óra alatt lezavarták a busznyi embert, de a Costa Rica-i oldalon jött a meglepetés. A jó ticók is 6-kor nyitottak, de az ő időszámításuk szerint, ami a panamai oldalon 7 órának felelt meg. Remek szervezés! Jött egy közel egy órás várakozás, majd szépen bepecsételtek mindenkinek az útlevelébe. Emlékszem, elkezdtünk felszállni a buszra, amikor egy egyenruhás alak megálljt parancsolt, mondván, mindenkinek át kell esnie a vámvizsgálaton. Az ám, de a vámosok csak 7-kor nyitottak, Costa Rica-i idő szerint. Újabb majd egy órás várakozás következett, így egy egyszerű határátkelést sikerült a ticóknak elhúzniuk két és fél órásra.

A komplikált Costa Rica-i határátlépés ismeretében már jó korán elhagyjuk Boquetét, és az első buszok egyikével Davidba utazunk. Panama második legnagyobb városa igénytelen és szutyok egy hely, az embernek itt tényleg nem akadhat más dolga, csak buszt cserélni, esetleg pénzt felvenni valamelyik automatából. Ez utóbbi miatt keveredünk be mi is a központba. A főtéren áll egy nehezen megmagyarázható valami, ezenkívül többnyire csak koszos utcákat, szedett-vetett házakat és elég sok nincstelent lát az ember. A banki ügyeket elintézvén mi sem húzzuk Davidban az időt, és megindulunk a határ felé.

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti ParkDavid főterén áll ez a valami

Panama és Costa Rica a kontinens két legfejlettebb állama, a határra azonban képtelenek pénzt fordítani. A sixaolai átkelőnél csak annyival jobb Paso Canoasban a helyzet, hogy itt legalább nem húznak le minket ki- és belépési adóval, a retek azonban itt is kézzel fogható. 

Ahogy öt évvel ezelőtt, úgy most sem szórakoznak velünk a panamaiak, nem úgy a ticók. Beadjuk az útlevelünket az ablakon, mire azt visszaadja a határőr két cetli kíséretében, amit ki kell töltsünk. Megtörténik, majd visszaállunk a sor végére. Rövidesen ismét sorra kerülünk, de a határőr ezúttal arra kíváncsi, hogy miként kívánjuk majd elhagyni Costa Ricát. Ismerjük a sztorit, pár hónapja Kolumbiából berepülve már megszivattak egyszer a jó ticók, de ezúttal készültünk: bemutatjuk a Mexikóból néhány hónappal később induló gépre szóló jegyünket. Barátunknak persze nem felel meg, mert neki azt kell látnia, miként hagyjuk el Costa Ricát. Hiába mondjuk neki, hogy ugyanúgy, ahogy a legtöbb hátizsákos, a nicaraguai határon át pár hét múlva, nem hatja meg a mondandónk. 

- Árulnak buszjegyet a faluban San Joséból Managuába. Vegyetek egyet, és már mehettek is - azzal becsukja az ablakot, hogy a hangunkat se hallja.

Kicsit ideges leszek, mert már megint ugyanott tartunk, mint Isla San Andrésen, vagyis fizessünk a semmiért. Dohogva megindulok a falu irányába. Az egyik háznál megpillantom a Tica Bus emblémáját. A jegyárus fickó, aki strandpapucsban és atlétában csoszog ki az épületből, azt mondja, a jegy San Joséból Managuába 40 dollár fejenként és nem visszaváltható. Eszünk ágában sincsen erre a buszra felülni, így megköszönöm a segítségét, majd visszaindulok Eriért. Ekkor veszem észre, hogy az egyik utcában netkávézók sorakoznak, amik a következő szöveggel invitálják be a turistákat:

"Nincs kilépő repülőjegyed Costa Ricából? Szerzünk foglalást 2 dollárért."

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti ParkNem fogadják olyan szívesen a hátizsákost Costa Ricában

Vannak légitársaságok, amik engedélyezik, hogy a jegyedet a foglalás után csak 24 órával fizesd ki, ami remek bevételi lehetőség a helyi netkávézók üzemeltetőinek. A foglalással ugyanis már beengednek Costa Ricába, mert ahhoz a határőrségnek már tényleg semmi köze nincsen, hogy az a jegy valójában megvételre került-e vagy sem. Amikor igazságtalanul akarnak lerántani pénzzel, akkor jellemzően durcássá válok, és ilyenkor két dollárt sem tudnak belőlem kiverni. Elhatározom, hogy visszamegyek Eriért, leülök a határőrök elé, és a szemük láttára hamisítok egy repülőjegyet. A cancúni indulást átírom San José-ira, megváltoztatom rajta a dátumot és már kész is. Ezúttal nem papír alapú jeggyel állunk be a sorba, hanem egy nyitott laptoppal a kezünkben. A határőr rápillant a jegyre, biccent, majd belenyomja a pecsétet az útlevelünkbe.

Ennyi? Csak hamis repülőjegy kell, és már mehetünk is? Mi ennek az egész bürokratikus hülyeségnek az értelme? Ha ez csak arról szól, hogy a határon élők is pénzhez jussanak a jegyek nyomtatásával, akkor miért nem szednek szimpla határátlépési adót, mint a legtöbb közép-amerikai határátkelőnél? Ja, hogy az rossz képet festene a jólét szimbólumáról, Costa Ricáról? Nem hiszem, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik a Costa Rica-i határra érvényes kilépő repülőjegy nélkül érkeztünk, gondolom, naponta veszekednek itt a hátizsákosok a határőrökkel. Ettől az egésztől csak mindenki frusztrált lesz, és csak azt érik el vele, hogy az ember rossz szájízzel lépjen be az országba. Na, jó! Kidühöngtem magam.

A határ Costa Rica-i oldala sem jobb, mint volt a panamai. Mindenhol kamionok sorakoznak az út szélén, az őket kerülgető autósok pedig verik fel a port, amit mi büszkén nyelünk. Busznak se híre, se hamva, így stoppolni kezdünk, de próbálkozásunkra csak iránytaxik állnak meg. Vonakodunk tőlük, mert Costa Ricában mindent aranyáron mérnek, de egy óra pornyelés után beadjuk a derekunkat. Végül nem is sokért, fejenként két dollárért visznek el minket Ciudad Neilybe.

A kisvárosnak még mindig nagyon határ szaga van, így nem szívesen maradnánk. Látja ezt rajtunk az iránytaxis is, így felajánlja, hogy újabb három dollárért eldob minket Rio Claróba, ami elmondása szerint sokkal kellemesebb falu. Legyen! Végül valamikor délután három körül esünk be a településre, ami egy nagy csomópont körül alakult ki. Itt is mindenhol kamionok sorakoznak, de egy fokkal kulturáltabb a kinézete, mint volt Ciudad Neilynek.

Ha Panamát árai miatt már rég nem tartjuk hátizsákos célpontnak, akkor mit mondjunk Costa Ricáról? Errefelé egy fél literes kóla 500 forintba kerül a boltban vásárolva, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy 40 dollár alatt nem lehet megaludni. Másfél óra nyomozás után végül egy hamburgeres sütögető mögötti noname szállóban sikerül szobát kivennünk 25 dollárért, de csak azért adják ennyiért, mert megígérjük, hogy két éjszakát töltünk náluk. Két éjszakát Rio Claróban? Mi az ördögöt fogunk itt csinálni?

Szerencsére van internet a szállón, így sikerül ránéznünk a Google Mapsre, ami jelez a közelben egy nemzeti parkot Piedras Blancas néven. A helyiek nem igazán tudnak segíteni az ügyben. Szállásadónk is azt mondja, a turisták innen Golfitóba, onnan pedig a Corcovado Nemzeti Parkba szoktak menni, ő maga erről a nemzeti parkról még nem is hallott.

Ha már úgyis kivettük a szobát két éjszakára, akkor a holnapi napot igazán szánhatjuk ennek a senki által nem ismert parknak a felfedezésére. Reggel kiállunk az út szélére, és leintjük az első északnak tartó buszt. A sofőrnek próbáljuk magyarázni, hogy hova tartunk, de nem érti. Szerencsére néhány, Google Mapsen található tanya neve megragadt a fejemben, amiket bemondva a buszvezetőnek kezd derengeni valami. Egy boltnál rak ki minket, ahonnan egy földút indul nyugatnak olajpálma ligeteken keresztül. A helyi boltban sem tudnak semmit a nemzeti parkról, csak annyit, hogy pár kilométerre innen van egy lodzs, ahová olykor mennek turisták. Kiindulási pontnak nem rossz.

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti ParkCosta Rica ezen részén rengeteg az olajpálmaliget

Elindulunk gyalog, majd nemsokára megérkezünk egy folyóhoz, aminek partján kacsák, jasszánák és íbiszek sorakoznak. Amíg fotózunk, érkezik egy kocsi. Az autóban ülő idős pár sem tudja pontosan mi az a Piedras Blancas, de a lodzsról ők is hallottak, úgyhogy elvisznek minket addig az elágazásig, ahonnan elvileg már nincs messze a létesítmény. Néhány kilométerrel odébb elbúcsúzunk a párostól, majd elindulunk az úton, az azonban nem vezet sehová. Visszatérünk oda, ahol kiraktak minket az öregek, s látjuk, hogy jönnek vissza.

- Rossz helyen raktunk ki titeket. A lodzs pár kilométerrel előrébb van.

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti Park

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti Park

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti ParkÍbiszek, pijije kacsák és jaszánák mindenfelé

Jó fejek. Visszajöttek értünk, hogy ne kelljen sétálnunk. A lodzshoz egy újabb földút mentén jutunk el, de végül nem térünk be, mert előtte megpillantjuk a táblát: Parque Nacional Piedras Blancas. A tábla mögött egy ösvény tekereg be az erdőbe; nagy bajunk nem lehet belőle.

Vagy negyven percen keresztül kaptatunk hegynek felfelé, mikor hangokra leszünk figyelmesek. Csak hamar belebotlunk egy idős német házaspárba, akik egy farönkön ücsörögnek. Ők a lodzson szállnak meg, és azt mondják, jobb, hogy nem mentünk be, mert belépőt szednek az ösvényekért azt ígérve, hogy rengeteg lesz az állat, de ők eddig egyet sem láttak. Az igazat megvallva, mi sem. Mutatnak egy térképet a parkról, amit a lodzs üzemeltet. Milyen nemzeti park az, amit egy szálloda tulajdonosa saját zsebre hasznosíthat?

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti ParkSokáig ez a bromélia volt a legnagyobb látványosság

Felmérvén a lehetőségeket, úgy döntünk, hogy ha nem is ugyanazon az ösvényen, amin jöttünk, de visszatérünk a kiindulási ponthoz. Sikerült jó döntést hoznunk, mert ezen az ösvényen végre belebotlunk néhány állatba. Pár klasszikusnak mondható trópusi madár mellett látunk iguánát, és megtalál minket egy csapat csuklyásmajom is. Végül jó négy órát sikerül eltöltenünk a Piedras Blancas Nemzeti Parkban, amit egyáltalán nem bántunk meg, pláne így, hogy megúsztuk ingyen.

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti Park

Panama Costa Rica David Piedras Blancas Nemzeti ParkCsak belebotlottunk néhány állatba

Az ám, de valahogy vissza kéne jutni a főúthoz. A pálmaligetek mentén nem szívesen baktatunk még órákat, így stoppolni kezdünk. Egy óra ücsörgés után jön egy platós kocsi. A sofőr a helyi postás, tanyáról tanyára jár, viszi ki a leveleket, számlákat. Azt mondja, elvisz minket a főútig, de nem lesz gyors menet, mert még több helyre be kell ugrania. Nem számít. Bár mostanra elfogyott a vizünk és nem kicsit szenvedünk a szomjúságtól, kitartóan ücsörgünk a platón. Legalább megismerjük a környező tanyavilágot.

Hátast ugyan nem dobtunk a Piedras Blancas Nemzeti Parktól, de kifejezetten jobb a folytatás, mint a bevezető volt. Holnap visszatérünk a gringo trailre, és nekivágunk a Corcovadónak!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

2 Komment

Hol jobb? sorozatunk következő fejezetében Panamát vetjük össze Magyarországgal. Panama 1999-ben kapta vissza a csatorna felügyeleti jogát, amitől a gazdasági kilátások jelentősen javultak. Hogy mennyire sikerült kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket? Nem árulok el nagy titkot: nagyon!

Ezúttal sem azt vizsgáljuk, hogy magyarként hol vár az emberre nagyobb jövő, hanem hogy Panamában jobb-e lenni panamainak vagy Magyarországon magyarnak. Íme!

1) KERESETEK 

2014-es adatok szerint Panama GDP/fő mutatója 11 946 US$ volt, ami egy kicsivel elmarad a magyar adat mögött (14 023 US$). Fontos azonban megjegyezni, hogy amíg Magyarországon az elmúlt 15 évben csak 2,8-szorosára nőtt a nemzeti össztermék (133 milliárd dollár), addig Panamában 4-szeresére (46 milliárd dollár). Ennek oka a csatorna 1999-es panamai kézbe kerülése, aminek köszönhetően az ország gazdasága a 2009-es gazdasági világválságig 10-12 %-kal bővült. A válság idején a növekedés már csak 4 %-os volt, azóta 6-8 % az éves bővülés, amihez képest a magyar 2,5-3 %-os növekedés szinte semmi.  

Ennek köszönhetően a vásárlóerő-paritáson (PPP) számított indexben is közeledés mutatkozik a két ország között. Amíg 2010-ben egy magyar ember pénze 40 %-kal ért többet egy panamai emberénél, addig 2015-ben ez a szám már csak 14 % volt. A statisztikák alapján Panama 2018-ban megelőzi Magyarországot, de ne feledjük, ezek csak statisztikák. Sem a GDP, sem a PPP nem ad valós képet arról, ami ma Panamában valóban zajlik.

Panama gazdaságPanamaváros 50 év alatt a semmiből nőtte ki magát. 2018-ra valószínűleg minden mutatóban megelőzi Magyarországot és a közép-európai régiót, 2030-ra pedig csatlakozik a Föld legfejlettebb államaihoz.

Magyarországon a minimálbér 2016-tól nettó 73 815 Ft, ezzel szemben Panamában 488 US$, ami mostani középárfolyamon (1 US$ = 285 Ft) számolva 139 080 Ft-nak, a magyar összeg majdnem duplájának felel meg. A 488 dolláros havi nettó bér az elmaradott térségekre vonatkozik, a csatorna körül, Bocas del Torón és David környékén a megállapított bérminimum már 624 US$, vagyis 177 840 Ft, ami meghaladja a magyar átlagfizetést. Ezek a hivatalos fizetések, de sok esetben a munkavállaló nem kapja meg még a minimálbért sem. Ez elsősorban a vidékre jellemző, ahol a helyiek 300-350 dolláros mezőgazdasági fizetésekről meséltek nekünk.

Panamában nem számolnak átlagfizetést, mivel a többség nem készít adóbevallást, így nem állnak rendelkezésre pontos statisztikák. Nincs mit tenni, mint végignyálazni az álláshirdetéseket, és csemegézni belőlük. Ez alapján egy 

- orvos nettó 430-570 000
- földmérő nettó 320 000
- ápoló nettó 310 000
- sofőr nettó 250 000
- fodrász, kozmetikus nettó 230 000
- autószerelő nettó 230 000
- nehézgépkezelő nettó 230 000
- rendőr nettó 230 000

forintot kereshet egy hónapban. Jól látható, hogy nem csak a minimálbér, a fizetések is jóval magasabbak, mint Magyarországon. 

Panamában a munkanélküliségi ráta mindössze 3,2 %, ami nem csak Latin-Amerikában, de az egész Földön is kiemelkedő. Magyarországon ez az érték 7,3 %, de ugye tudjuk, hogy a jónak mondható ráta a közmunkának és a kivándorlásnak tudható csak be. Munkát találni Panamában nagyon könnyű, a főváros nem csak a helyiek, de a környező országok lakóinak a munkaerejét is felszívja. 

2) ADÓZÁS ÉS VÁLLALKOZÁS

Panamára adóparadicsomként tekintenek, ami félig-meddig igaz is. Külföldiként céget alapítani nem nehéz, de csak bizonyos szektorokban, főként kereskedelemben és pénzügyben éri meg kihelyezni a céget ide. Panamaiként már messze nem ennyire fényes a helyzet, de mint látni fogjuk, azért még így is sokkal kisebb az elvonás, mint odahaza.

Magyarországon az ÁFA 27 %-os, a legmagasabb a Földön. Panamában az ITMBS-nek nevezett forgalmi adó 5-7 %, terméktől függően, de az alkoholra pl. 10 %, a dohányárukra pedig 15 %. Ennek ellenére - ahogy azt lejjebb majd látjuk - majdnem minden drágább, mint Magyarországon.

Panama gazdaságÉvente több ezer cég helyezi ki magát Panamába, ennek köszönhetően minden évben 25-30 új felhőkarcoló épül

Panamában van személyi jövedelemadó. Évi 11 000 dolláros, vagyis havi 917 dolláros (kb. 260 000 Ft) keresetig ezt nem kell fizetni. Havi kb. 1,2 millió forintos bérig 15 %-ot, a felett 25 %-ot kell az államkasszába átutalni.

Létezik társadalombiztosítás, ami 9,75 %-os elvonást jelent a munkavállalótól, a munkáltatóra további 12,25 % adót vet ki. Panamában van olyan, hogy oktatási hozzájárulás, ami 1,25 % mínusz a munkavállaló, 1,5 % a munkáltató részéről.

A fizetést terhelő adókon túl létezik vagyonadó, amit évi tíz(!!!) ingatlan eladása után szednek be. Ez a gazdasági világválságig 10 % volt eladásonként, de 2010-ben - gazdaságélénkítésként - 3,75 %-ra csökkentették.

Az ingatlanadó 1,75-2,1 %, az ingatlan értékétől függően.

Cégből a pénzt osztalékadó megfizetése mellett lehet kivenni. Ennek aránya 10 %, de külföldieknek csak 5 %. Odahaza mindenki tudja, mennyi az annyi, jobb nem kiszedni csak úgy a pénzt a cégből.  

Vegyünk egy példát a fentebb felsorolt állások egyikéből. Egy autószerelő ma Panamában havi 800 US$-os, kb. 230 000 forintos bérrel számolhat. Mivel ez az összeg nem éri el a 260 000 forintos szintet, ezért nem kell utána SZJA-t fizetni. A TB és oktatási hozzájárulás összesen 11,25 %-os elvonást jelent a munkavállaló, és 13,75 %-ot a munkaadó részéről. Ez azt jelenti, hogy egy autószerelő bruttója az SZJA-mentes 260 000 Ft, ennek nettója pedig 204 000 Ft. A teljes elvonás a munkáltatói járulékokkal együtt összesen 22 %, ami töredéke az otthoninak.

Egy orvost, aki havi 570 000 forintot tud keresni, kénytelen SZJA-t fizetni, ami 310 000 Ft 15 %-a, tehát 46 500 forint. A munkáltatói járulékokkal együtt számolva a bruttója kb. 650 000 Ft, a nettója az SZJA, a TB és az oktatási hozzájárulás megfizetése után kb. 465 000 Ft. A teljes elvonás tehát 28,5 %.

Latin-Amerika többi országához képest az elvonás nem kevés, de még így is töredéke a magyarnak.

3) ÁRAK

Lehet magas a fizetés, de ha minden drága, nem mész vele sokra. Panamában ilyen árakkal találkoztunk:

1 l tej: 400 Ft
1 kg kenyér: 1200 Ft
1 kg rizs: 500 Ft
1 kg csirkemell: 2000 Ft
1 kg krumpli: 480 Ft
1,5 l ásványvíz: 300 Ft
1 kg paradicsom: 800 Ft
1 db tojás: 40 Ft
menü egy kifőzdében: 1200 Ft
1 üveg sör: 160 Ft

Panama gazdaságPanamában 250 forintba kerül egyetlen paradicsom

Panamában az alap élelmiszerek ára jóval magasabb, mint Magyarországon. Bizonyos dolgok persze olcsóbbak, mint a trópusi gyümölcsök vagy a szeszes italok, de összességében elmondható, hogy az árak 50 %-kal magasabbak. 

Elektronikai cikkekben és ruházatban azonban más a helyzet. A csatornának köszönhetően ezek a termékek vámmentesek, így 20-30 %-kal olcsóbban lehet hozzájuk jutni, mint Magyarországon.

4) LAKHATÁS, ÉPÍTKEZÉS

Magyarországon az elmúlt egy évben közel duplájára emelkedett az albérlet ára. 100 000 forint alatt Budapesten ma már nehéz lakást találni, de a vidéki városokban sem könnyebb a helyzet. Összehasonlítva magunkat Nyugat-Európával, még így is fillérekbe kerül egy lakbér, hát ha még Panamához próbáljuk magunkat viszonyítani. 

Panamavárosban 700 dollár alatt nem lehet lakást találni, bár az is igaz, hogy errefelé nem divat 60 négyzetméternél kisebb apartmanokat kiadni. A lakásokhoz jellemzően jár parkoló és portaszolgálat, viszont ennyiért a lakás állapota elmarad a magyarétól. Új építésű lakóparkban vagy toronyházban a lakásokat már 1500-2000 dollár havi lakbér mellett lehet kivenni, ami minimum duplája az otthoninak, ha nem triplája.

Panama gazdaságPunta Paitilla toronyházaiban több ezer dollár egy lakás bérleti díja

Lakást vásárolni már jobb befektetés. Biztonságos környéken 60-70 négyzetméteres lakásokat már Panamavárosban is lehet találni 100 000 dollár alatt, ami nem sokban tér el az otthoni áraktól.

Az építkezés jellemzően olcsóbb, mint Magyarországon, aminek oka a klímában keresendő. Nem kell foglalkozni a fűtésrendszer és szigetelés kiépítésével, a partvidék mentén a vízmelegítéssel sem kell törődni, a nyílászárók is csak egyrétegűek. A telek azonban drága lehet, ezért érdemes alaposan körülnézni. 

A rezsi jellemzően nem magas, de nálunk sem az. Helyiek elmondása szerint vízre és villanyra havi kb. 80 dollárt (kb. 23 000 Ft) költenek. Az internet drága, kb. duplája az otthoninak.   

5) KÖZLEKEDÉS

Panamában jóval olcsóbb az üzemanyag, mint Magyarországon. Egy liter benzin mindössze 220 forintba kerül, ennek köszönhetően a tömegközlekedés is olcsó. Panamavárosban a buszokra 70 forint, a metróra 100 forint egy jegy, ami röhejesen olcsó a magyar árakhoz viszonyítva. Bérletről nem tudunk, de ilyen árak mellett nincs is rá szükség.

Panama gazdaság     A benzin olcsó, a milliárdosoknak is

A távolsági buszközlekedés sem drága. Egy 50 kilométeres útért átszámolva kb. 500 forintot kérnek el, tehát feleannyit, mint otthon.

Az autópályáért nem kell fizetni, csak Panamaváros körül, s mivel Panamavárosban minden toronyház aljában van parkolóház, a kocsik elhelyezése sem probléma. Egy szó, mint száz, Panamában a közlekedés lényegesen olcsóbb, és a minőség semmivel nem rosszabb, mint Magyarországon.  

6) KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS, SZABADIDŐ

Sok külföldi panaszkodik arra Panamában, hogy nincs lehetősége minőségi szórakozásra. Tény, Panama nem a színházairól és komolyzenei koncertjeiről híres, de minden bevásárlóközpontban (amiből kismillió van a nagyvárosokban) van mozi, újabban pedig a nagyobb rock- és popegyüttesek is útjukba ejtik az országot.

A szabadidő eltöltésére ott a természet. A Karib-tenger és a Csendes-óceán is mesés partszakaszokkal szolgál, de aki a hegyeket szereti, annak ott van El Valle és Boquete, Dariénről pedig még nem is beszéltünk. 

Panama gazdaságIlyen strandokon nem nehéz elkölteni az évi 41 nap szabadságot

A panamavárosi éjszakai élet nem túl fényes. A Calle Uruguaya ad otthont a főváros bulinegyedének, ahová többnyire a panamai elit jár. Az árakat is hozzájuk igazították, nem az átlag panamai pénztárcájához.

Egyébként Panamában 11 ünnepnap van egy évben, amihez további 30 nap szabadság jár, ami így 41 nap fizetett szabadságot jelent. Magyarországon egy pályakezdő 20 nap fizetett szabadsággal kezd, amihez jó esetben csak 8 ünnepnap társul.         

7) KÖZBIZTONSÁG

Panamában egyáltalán nem éreztük magunkat veszélyben, ez alól az egyetlen kivétel Colón városa volt. Ha ez a település nem lenne, valamint a hatóságok felszámolnák Panamaváros két máig létező nyomornegyedét, Panama semmivel sem lenne veszélyesebb, mint Európa bármelyik országa. Egyelőre azonban Magyarországot biztonságosabb országnak tartjuk. 

Panama gazdaság   Ha Colón nem lenne, Panama is jobb ország volna

8) EGÉSZSÉGÜGY ÉS OKTATÁS

Panamában az egészségügy az amerikai modelt követi. Nincs kötelező biztosítás, azt mindenki magának kell intézze, ami a szegényebb régiókban komoly problémákat szül. Az indiánok lakta területeken nem ritka, hogy nincs áram és normális rendelő, az apróbb műtéteket fejlámpával és érzéstelenítő nélkül végzik. 

Aki azonban biztosított, az nagyon jól jár. A panamai orvosok többsége az USA-ban vagy Európában szerezte a diplomáját, a többség kiválóan beszél angolul, ráadásul a kórházak is felszereltek, tiszták. Mivel az orvosi fizetések elmaradnak a nyugati bérektől (de még így is duplája a magyarnak), az ellátás nem drága (az alapbiztosítás 25 US$, kb. 7100 forint havonta), ami rengeteg külföldit vonz Panamába gyógykezelésre. Ha leszámítjuk az elzárt, indiánok által lakott területeket, akkor elmondhatjuk, hogy egészségügy terén Panama ma előrébb tart Magyarországnál. 

Panama gazdaság   Az indiánok legfeljebb írni és olvasni tanulnak meg

Hiába van odahaza hiszti az oktatás körül, még így is fényévekkel előzzük Panamát, ahol sem az alap-, sem a felsőfokú képzés nincs a világ élvonalában. Amíg az első 1000 egyetem közé öt magyar felsőoktatási intézmény is bekerült 2015-ben, addig a legjobb panamai főiskola csak a 3004. pozícióban található. Mégis hogy lehet az, hogy ilyen oktatás mellett Panama az egyik legfejlettebb országnak tekinthető a kontinensen? Úgy, hogy a legtöbb diák az Egyesült Államokban tanul és ott szerez diplomát. A panamai oktatás nem jó, viszont rengeteg lehetőség adódik külföldön tanulni, ami nem rossz esély egy feltörekvő országnak. 

9) NYUGDÍJ ÉS SZOCIÁLIS HÁLÓ

Panamában a nyugdíjkorhatár nőknél 57, férfiaknál 62 év. Amíg Magyarországon kötelezően 40 évet le kell dolgozni ahhoz, hogy valaki nyugdíjat kapjon, addig Panamában ez mindössze 15 év. 

Magyarországon a nyugdíjminimum 2008 óta 28 500 forint, ezzel szemben Panamában, ha valaki 15 éven át minimálbér után fizeti a TB-t, 293 dollárt, tehát 83 500 forintot fog kézhez kapni élete végéig. 40 év bejelentett minimálbér után 127 000 forint a nyugdíj, SZJA mentes 800 dolláros havi bér mellett ugyanennyi idő után már 208 000 forint üti az állampolgár markát. A korábbi példában szereplő orvos 570 000 forintos fizetés mellett közel 430 000 forintos nyugdíjjal kalkulálhat. Nem rossz, igaz?

Panama gazdaságNem nehéz nyugodtnak maradni ilyen nyugdíj mellett

Létezik rokkantnyugdíj, azonban ahhoz minimum 36 hónap munkaviszonyra van szükség, és a kiutalt összeg nem túl magas. Van ugyan munkanélküli segély, de az elenyésző, igaz, nem nagyon van rá szükség, mert Panamában nagyon könnyű munkát találni. Adókedvezményekről, szociális juttatásokról nagycsaládosoknak nem tudunk, anélkül is rengeteg a nagycsaládos. 

Nyugdíjban Panama messze veri Magyarországot, a szociális hálót azonban jobbnak érezzük odahaza.

10) PÉLDA

Ahogy eddig, most is két fő minimálbérével fogunk számolni. Lássuk, hol jön ki jobban egy pár a pénzéből, Panamavárosban vagy Budapesten?

Panamai minimálbér (2 fő): 355 680 Ft

- átlagos panamavárosi lakás bérleti díja külvárosban: 200 000 Ft
- rezsi+internet: 35 000 Ft
- kaja ára havonta 2 fő részére: 80 000 Ft
- napi 2 buszjegy a munkahelyre és vissza 2 fő részére: 13 600 Ft
MARAD: 27 080 Ft

Magyar minimálbér (2 fő): 147 630 Ft

- átlagos budapesti lakás bérleti díja külvárosi lakótelepen: 100 000 Ft
- rezsi+internet: 35 000 Ft
- kaja ára havonta 2 fő részére: 50 000 Ft
- havi bérlet 2 fő részére: 14 000 Ft (2/3-át állja a munkáltató)
MARAD: -51 370 Ft

A példából látszik, hogy Panamavárosban, ha nehezen, de ki lehet jönni két embernek minimálbérből. A hónap végére nem marad sok, de még így is fényévekkel jobb a helyzet, mint Budapesten. Ahhoz, hogy a magyar fővárosban a panamavárosihoz hasonló életkörülményeket teremts magadnak, 113 000 forintnak kéne lennie a minimálbérnek. Ettől nagyon messze vagyunk. 

11) ÖSSZEGZÉS

Lássuk, miben győzött Panama és miben Magyarország.

- Amiben Panama nyert: keresetek, adózás és vállalkozás, építkezés, közlekedés, szabadidő, egészségügy és nyugdíj.  
- Amiben Magyarország nyert: kultúra, szórakozás, árak, lakhatás, közbiztonság, oktatás és szociális háló. 

Panamában kétszer annyit lehet keresni, de az árak is magasabbak. Az élelmiszerek jó 50 %-kal drágábbak, mint Magyarországon, ruházkodni és elektronikai cikkeket vásárolni azonban olcsóbban lehet. A közelekedés költsége töredéke a magyarnak, ahogy építkezni is olcsóbb. A lakhatás azonban sokkal többe kerül, legalább duplája az otthoninak.

Panama gazdaság2016-ban sokkal nyugodtabb az élet Panamában, mint Magyarországon

Abban nincs semmi meglepő, hogy vállalkozni Panamában könnyebb, az adóteher pedig közel harmada a magyarénak. Az azonban érdekes, hogy az egészségügy és a nyugdíjrendszer jóval fejlettebb az otthoninál. 

Amiben Magyarország győzedelmeskedni tud Panama felett, az a kultúra, valamint az oktatás és a szociális háló színvonala. Ha Panamában a közeljövőben javul a közbiztonság és fejlesztik az oktatást, akkor rövid időn belül nem csak Magyarországot körözik le, de Nyugat-Európa is bottal ütheti a nyomát.

Egy szó, mint száz, Panamában ma sokkal könnyebb az élet, mint Magyarországon, ráadásul kilátások terén is messze beelőzik kishazánkat.  

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

Boquete környéke varázslatos, simán kenterbe vágja El Vallét és Santa Fét. A szépségért azonban áldozni kell, egy kisebb vagyont hagyunk ott a városban. Van még egy olyan pontja a Földnek, ahol 1750 forintba kerül egy kiló kenyér?

David érintésével a késő délutáni órákban futunk be a Barú-vulkán lábánál fekvő Boquetébe. Hat éve jártunk itt utoljára, az egyetlen emlékünk a városkáról, hogy minden iszonyatosan drága volt. Nos, a helyzet változatlan, sőt. 

Amikor a főtéren álló Hostel Palaciosban azt mondják, hogy egy fürdő nélküli szoba csak 25 dollár, nem vacilálunk. Az elmúlt két hónap tapasztalata alapján biztosak vagyunk benne, hogy ennél olcsóbb szobát nem kapunk, így kivesszük. Tovább emeli a hely báját, hogy a folyosó végi zuhanyzóban van meleg víz, amihez Panamaváros óta nem volt szerencsénk.

Panama Boquete     A Mi Jardín nevű park a városka egyetlen látványossága

Estefelé sétálunk egyet a kellemes klímájú városkában, csak hogy felidézzük a régi emlékeket. Így jutunk el a Mi Jardín névre keresztelt ökoparkba, ahol halastavak és egzotikus virágok váltják egymást. Hogy ki és miért csinálta a parkot, nem tudjuk, de ingyenes, ami Panamában igen csak meglepő. 

Boquete első számú látványossága a napfelkelte a Barú-vulkán csúcsáról. Emlékszem, hat éve nem volt pénzünk felmenni a kihunyt túzhányóra, de azt nem gondoltam volna, hogy most sem lesz. A helyi túraszervezők fejenként 120 dollárt akarnak rólunk legombolni azért, hogy dzsippel felfurikázzanak minket a 3474 méter magas hegy tetejére. Vagy ha nem felel meg a helyjegy, akkor akár privát dzsippel is mehetünk, mindössze 600 dollárért(!!!). Hogy mindenkinek világos legyen, Boquetétől a vulkán teteje mindössze 14 kilométer. Nem tudom, volt-e már a világon olyan elvetemült utazó, aki kifizetett ennyi pénzt egy napfelkeltéért, de tartok tőle, hogy volt, különben nem hirdetnék minden sarkon a kirándulást. Persze fel lehet menni gyalog is, de az igazat megvallva, nem érzünk magunkban ahhoz kellő erőt, hogy éjfélkor nekivágjunk a hegynek, csak azért, hogy megnézzük a felkelő Napot. 

Panama Boquete   Az 1750 forintos kenyér

Besétálunk a főtér mögött álló szupermarketbe, és bevásárlunk vacsorára. Illetve bevásárolnánk, de ehelyett csak elhűlten nézzük az árakat. Egy kiló kenyér 6,29 dollárba, kb. 1750 forintba kerül, de a halkonzerv is 1300 forintba fáj. Jelentem, megérkeztünk Panama legdrágább városába.

Este a szálló konyhájában összefutunk Jonatannal, akivel Santa Catalinában is egy hostelbe sodort minket a sors. Jonatan 45 éves, húszon éves barátnőjével hosszú idő után most szakított, mert nem érezte úgy, hogy ő maga megérett volna a házasságra. Láthatóan megviselte a szakítás, azt mondja, azért jött Közép-Amerikába, hogy felejtsen, de nehezen megy neki. Kicsit depressziós a srác, úgyhogy felajánljuk neki, tartson másnap velünk az erdőbe a Quetzal-ösvényen.

Panama BoqueteBoquete környéke egészen zseniális

Korán útnak indulunk, hogy elkerüljük a tömeget. A buszjegy az ösvény elejéig (ami mindössze 10 kilométerre van Boquetétől) nem kevesebb, mint 3 dollár. Pofátlan ár, de az 1750 forintos kenyér után nincs min meglepődnünk. Azt sikerül elintézni a bejáratnál, hogy diáknak tekintsenek minket, így csak öt dollárt pengetünk ki a belépőért az ösvényre.

2009-ben Erivel egyszer már végigmásztunk az ösvényen. Szó szerint mászás volt, mert annyira elhanyagolt volt a Volcánból ide vezető 12 kilométer hosszú túraútvonal, hogy olykor négykézláb kellett kúsznunk a leszakadt hegyoldalban. Ráadásul bőrig áztunk, aminek hála az egész kirándulás túlélő túrává vált. 

Panama Boquete   Eri és Jonatan küzd az erdőben

A jó hír, hogy mostanra az ösvényt szépen rendbe hozták, és szerencsénkre az ég sem borús. Az első szakasz nem túl izgalmas, csak a flex hangot hallató bogarak teszik színessé a túrát. Amint azonban leérünk a Rio Caldera partjára, úgy válik izgalmassá a környék; az ösvény beszűkül, így sokkal közelebb kerülünk az élővilághoz. A sok rovar mellett rengeteg madarat és bőgőmajmot látunk, a quetzal azonban nem jön szembe. 

Panama BoqueteAnya és lánya figyelnek minket

Panama BoqueteQuetzal helyett fakopáncs

Panama BoqueteSzerelmes szitakötők

Jó három órán át bóklászunk Panama legizgalmasabb köderdőjében, majd elindulunk vissza, ugyanis nem messze innen található a Lost Waterfalls névre keresztelt magán park, ahol állítólag szép vízeséseket lehet látni. A bejáratnál belebotlunk a tulajdonosba, egy 70 év körüli, nagyon nehezen mozgó amerikai nőbe. Ő azon félmilliónyi amerikai nyugdíjasok egyike, aki tíz évvel ezelőtt mindent felszámolt odahaza, a házára jelzálogot vett fel, majd a hitelből egyszerűen kiköltözött Panamába (Costa Ricába kb. 2,5 millióan költöztek hasonló megfontolásból, előidézve a 2008-as évek végén induló gazdasági világválságot).

Akkortájt még minden hihetetlenül olcsó volt, így juthatott hozzá ahhoz a közel háromszáz hektáros birtokhoz, aminek végében három meseszép vízesés szakad a mélybe. Pont ezek az amerikaiak nyomták fel az árakat Boquete környékén, így ha az ember ma házat akar venni errefelé, fél millió dolláros árakkal kalkulálhat.

Panama Boquete   Én a második vízesés előtt

Kifizetjük a belépőt, majd elindulunk hegynek felfelé. Az első vízesés nem nagy szám, de a második és a harmadik megéri a küzdelmet. A Quetzal-ösvénnyel szemben itt nem mi vagyunk az egyetlenek, így reménykedünk benne, hogy visszafelé valaki levisz minket. A park kijáratánál épp ácsorog egy furgon, amibe bepattan egy holland páros, s mi hiába kérjük őket, hogy kifizetjük a részünket, csak vigyenek le, ők inkább magukban autókáznának. Az ördög se érti az ilyen embereket. Jó egy órán át kutyagolunk az út mentén, mire végre jön egy busz.

Panama Boquete     A harmadik vízesés egy kicsit kisebb, de semmivel sem csúnyább

Bár Boquete az árai miatt mára megfelezte az ide érkező hátizsákosok számát, azért még így is megérte itt eltölteni ezt a pár napot. Este nem szenvedünk a kenyérrel és a halkonzervvel, beülünk egy 15 dolláros pizzára. Kiélvezzük, hogy ilyen "olcsó" minden, holnap ugyanis visszatérünk a kontinens pénznyelőjébe, Costa Ricába.

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

2 Komment

Ngäbe-Buglé

A Santa Fétől nem messze fekvő El Bongóban kaptuk a tippet, hogyha a ngäbe-buglé indiánokra kíváncsiak vagyunk, Buäbdti nevű falut keressük. Az egyetlen gond, hogy semmit nem találunk róla az interneten, a google kereken nulla találatot ad ki a szóra. Végül megleljük a falut, és ha felszínesen is, de sikerül beleásnunk magunkat az itt élők kultúrájába. Ennél furcsább indiánokkal még nem találkoztunk utazásunk során.

Santa Catalinából busszal térünk vissza Sonába, aminek piacáról indul egy járat Las Palmasba. No, persze nem azonnal, jó két órán át ücsörgünk a járdán, mire megtelik a kisbusz. Fiatal orvosokkal együtt utazunk, akik az apró falu egészségházába tartanak. Azért akarunk Las Palmasba menni, mert a határában állítólag van egy nagyon szép vízesés. Az orvoscsapat is megerősíti információinkat, de azt mondják, a faluban nincs semmilyen vendégház, így szerintük nem fogjuk tudni megnézni a zuhatagot. 

És tényleg nem. Las Palmas egy mindössze két utcás falu, alig százan lakják, szállás pedig nincsen. Délután négy óra van, az utolsó busz a Pánamerikai autóúthoz húsz perc múlva indul, így gyorsan döntünk; kihagyjuk a vízesést. A kisbusz Santiagóba tart, mi pedig nyugatnak, így a kereszteződésnél leszállunk és várunk. Csúnya felhők kezdenek gyülekezni, de imánk meghallgattatik, és csakhamar befut egy újabb kisbusz, ami azonban csak Viguíig megy. Viguí már ngäbe-buglé falu, de a sofőr azt mondja, ha szállást szeretnénk, akkor a legközelebbi lehetőség David. Hogy lesz ebből indiánozás?

Viguíből pont indul egy másik kisbusz, ami Toléba tart. Éljen! Ez a település legalább már szerepel a térképünkön. Toléba fél óra múlva futunk be, nem sokkal naplemente előtt. Na, itt sincs a világon semmi, csak egy halom szemét és néhány népvisletes indián asszony, akik éppen rakodják össze portékájukat a falu közepén álló vásárcsarnok előtt. Forgolódunk, miként tovább. Egy fickó lép oda hozzánk, arról érdeklődik, mégis mit keresünk Toléban.

- Buäbdtibe szeretnénk eljutni - vágjuk rá határozottan.
- Ó, hisz oda nem innen kell menni, hanem San Félixből. De oda ilyenkor már nem indul semmi.

Legalább megtudtuk, hogy Buäbdti létezik.

- Van itt valamilyen hotel? - érdeklődünk, de a fickó rázza a fejét.
- A legközelebbi hotel Davidban van.

Ekkor odalép egy népviseletes asszonyság, s azt mondja:

- Señor Lalo ad ki szobát. Őt keressétek!
- Tényleg, Lalo - helyesel a fickó - Neki biztosan lesz szobája.

Taxival jutunk el Tolé külvárosába, Señor Lalo házához. 12 dollárért sikerül kivennünk a munkásszállóra emlékeztető szobáját, amit elmondása szerint életében először ad ki nem panamaiaknak

- Buäbdtibe mentek? Minek? Nincs ott a világon semmi - lomboz le minket a nem túl pozitív figura, akiről lesüt, hogy neki soha, semmi nem jó.

A szoba hihetetlenül egyszerű, de 12 dollárért nem is vártunk mást. Az igazat megvallva, ennyire keveset még sehol nem fizettünk szállásért Panamában.

Panama Comarca Ngäbe-BugléVárjuk a buszt San Félixbe

Reggel kisétálunk a bekötőúthoz, ahová néhány perc múlva érkezik egy kisbusz, San Félix felirattal. Nincs messze a kisváros, alig húsz percet utazunk. A Pánamerikai autóúton tesznek le minket, ahonnan taxival jutunk el San Félix északi végébe, mivel állítólag onnan indulnak a dzsipek Buäbdtibe. És valóban. Hát tényleg létezik, nem csak mendemonda.

A furgon platóján rajtunk kívül csak egy fickó, a ngäbe Mateo ücsörög négy éves forma kisfiával. Ránézésre őslakosok, bár népviseletet nem hordanak. Chamíba tartanak, egy ngäbe (vagy ahogy ők hívják magukat, guaymí) tanyabokorhoz. Mateo azt mondja, azért nem hallhattunk korábban Buäbdtiről, mert a panamaiak Llano Tugriként hívják a fővárosukat.

Panama Comarca Ngäbe-BugléMateo fia a furgon platóján

Az út aszfaltozott, amin mi is meglepődünk, mert a térképek egyáltalán nem jelölik. A hegyek kicsit kopárak, de ahogy magasabbra és magasabbra kapaszkodunk, úgy válik egyre zöldebbé a táj. Mateo és fia leszállnak Chamíban, mi pedig még jó húsz percen át tekergünk felfelé. Egyszercsak az út véget ér, a sofőr pedig közli, hogy megérkeztünk Buäbdtibe. Hiába ez a település a ngäbe-buglék fővárosa, ez sem több egy tanyabokornál. Alig néhány, egymástól messze álló ház képezi a "várost", ami teljesen kihalt.

Panama Comarca Ngäbe-BugléNgäbe-Buglé asszony gyerekeivel az út szélén

Lepattanunk a furgonról, s szállás után érdeklődünk a sofőrnél, de ő közli, a következő hotel Davidban van. Most halljuk harmadszor ezt a mondatot két nap alatt, így megesketjük, ha törik, ha szakad, a délután folyamán visszajön értünk.

A furgon visszafordul San Félixbe, mi pedig az egyik földúton elindulunk gyalog. Itt-ott feltűnik egy tradicionálisan megépített viskó, de a legtöbb ház már pallókból és laminákból lett összeszegelve. Öt perc gyaloglás után az egyik ilyen kajibából egy világoskék ruhát viselő nő rohan elénk, és se szó, se beszéd, belekezd:

Panama Comarca Ngäbe-BugléKlasszikus ngäbe-buglé ház, vagyis a hu

- Vannak petroglifek a kertemben. 10 dollárért megmutatom őket.

Szóba elegyedünk a hölggyel, Mariával, és jelezzük, érdekelnek minket a petroglifei, de ennyi pénzt nemzeti parkokban sem szoktak elkérni. Közben körbeállják a gyerekei, s néznek ránk furcsa szemmel. Végül adunk neki két dollárt, cserébe az egész család kísér minket a sziklához. A séta közben szűkszavúan ugyan, de mesélni kezd a nő.

- Nincs férjem, soha nem is volt.
- És a gyerekek honnan vannak?
- Ó, hát azok csak úgy jöttek.
- Mind az öné?
- Nem, ő itt a szomszéd gyereke - mutat az egyik mezítlábas lurkóra.
- Hány éves?
- 35 vagyok.

Panama Comarca Ngäbe-Buglé   Az egész család kísér minket a petroglifekhez

Ezen meglepődünk, mert sokkal idősebbnek gondoltuk.

- Hány gyereke van?
- Öt. A nagy fiam San Félixben van. Ez a három is az enyém - mutat rá két fiára, miközben kézen fog egy két éves forma, nyakig szurtos kislányt -, a nagy lányom pedig a házban van az unokámmal. Nektek hány unokátok van?

Ilyenkor mindig jön a meglepődés. Közel vele egykorúak vagyunk, s nemhogy unokánk, gyerekünk sincsen, ami az indiánok között teljes ledöbbenést vált ki. Közben megérkezünk a petroglifekhez, amik a már megszokott kőkarcolatokhoz képest igen jól néznek ki. A spirál és a Nap ezeken a sziklákon is megjelenik.

Panama Comarca Ngäbe-BugléSzakértem a petroglifeket

- Tudják, ki csinálta ezeket? - érdeklődöm
- Nem. Egyszer voltak itt Panamavárosból kutatók, de nekünk nem mondtak semmit.
- Ott az aljában van egy kígyólyuk. Vigyázz vele! - veti oda a nagyobbik fiú.
- Kígyó? Miért nem zavarjátok ki onnan?
- Nem lehet. Ő a kő őrzője - nevet - Kicsit odább van egy lábnyom.
- Milyen lábnyom? 
- Egy kőben lévő lábnyom. Érdekel?

Hogyne érdekelne. Maria azt mondja, Eri nem jöhet, mert messze van és veszélyes a terep. Eri így marad, én pedig a két kis sráccal és szomszéd barátjukkal nekiindulok a domboknak. Nem kell sokat sétáljunk, negyed óra alatt odaérünk a kőhöz. A srácok gyorsan körberajzolják egy másik kővel a sziklába bemélyülő lábnyomot, hogy jobban kivehető legyen. A véletlen műve, valószínűleg nem egy ősember megkövült lábnyoma, már csak azért sem, mert mindössze négy lábujja van.

Panama Comarca Ngäbe-Buglé   Ez a lábnyom a véletlen műve

Visszafelé beugrunk a család házába. Iszonyú a szegénység, ilyen ócska indiánkunyhót még életemben nem láttam, pedig jártam már párban. Három ágy van benne, de azok gallyakból vannak összeeszkábálva. 

- Itt alszom én a legkisebb lányommal - mutat Maria az egyik sötét zugra - Azon a lányom a párjával és az unokámmal. Ez az ágy pedig a két fiúé. 

Az egész ház (amit ők hu névvel illetnek) nincs tíz négyzetméter, mindenki egy légtérben alszik. A hulladékfákból összetákolt falakon lógnak a ruhák, az ún. dänguduk, amiket korábban fűből készítettek, de ma már a vásznat Panamavárosban vásárolják hozzá. Maria 21 éves lánya kicsit távolságtartó, érezhetően zavarja, hogy a házban vagyunk.

Panama Comarca Ngäbe-BugléMaria lánya, kezében az unokával, előtérben pedig a húga

Az ilyen helyeken szeretünk pénzt ott hagyni, ezért megkérdezzük őket, hogy nem adnának-e el nekünk valamilyen kidobásra váró dängudut vagy krát (fűből szőtt kosár). Természetesen igen. Érdekes, hogy a család lyukas krája már nem fűből, hanem szétfoszlott krumplizsákból készült. Az indiánok kénytelenek újrahasznosítani a szemetet, mert nincs sok mindenük. Mivel a földjeik magasan vannak, kevés dolog terem meg. Húst például szinte soha nem fogyasztanak, de a gyümölcsök egy részét is kénytelenek vásárolni. Ehhez pedig pénz kell. Néhány évtizede Buäbdti felett bánya nyílt, ami ellen bár tiltakoztak, legalább munkát biztosított a férfiaknak.

A férfiak ma már nem járnak népviseletben, de más hagyományokat is levetkeztek. Például felhagytak a poligámiával, ami a törzsi háborúk miatt alakult ki a guaymík körében. Még a spanyolok érkezése előtt a csatákban sok harcos halt meg, így a törzs megmaradt férfiaira rengeteg nő jutott. Ma már ez nincs így, ezért a guaymík is áttértek a monogámiára. Kivéve Maria, aki szerint minden gyermekének más az apja

Ahogy az emberák között, úgy köztük is kevesen keresztények. A törzsi házasságot az állam nem ismeri el, ezért hiába a nagy chichería (így hívják a ngäbék a lakodalmat és minden mulatságot), a férfi büntetlenül hagyhatja hátra feleségét és gyermekét, ha úgy gondolja. A guaymí asszonyok gyakran teljesen egyedül nevelik gyerekeiket, férfierő híjján pedig kénytelenek testvéreikre, szüleikre támaszkodni.

Panama Comarca Ngäbe-Buglé2000 méteres hegyek között élnek a guaymík

A Comarca Ngäbe-Buglé földjei szerencsére az indián családok kezében van, de egyre nagyobb problémát okoz számukra a túlnépesedés. 1970-ben a guaymík még alig 35 000-en voltak, mára számuk meghaladja a 150 000-et, csak Panamában (Costa Ricában 4000 ngäbét tartanak számon). Az egykor volt indián nagybirtokok felaprózódtak, így sok férfi egyszerűen elhagyta a comarcát, és Panamavárosba vagy Davidba költözött. Ennek köszönhetően a trend megfordult; ma már sokkal több nő él a hegyekben, mint férfi.

A guaymí kultúra teljesen átalakult. Bár tartják a tanyasi életmódot, legendáikról, teremtéstörténetükről már csak a könyvekből tudunk. A legfőbb istent Noncomalának nevezték, ő teremtette meg az állatokat és a növényeket. Mivel azonban az élőlények pusztították egymást, ezért létrehozta a Föld Urát, akinek egyensúlyt kellett teremtenie a viaskodók között. Hogy a Földet megműveljék, Noncomala megteremtette az a guaymíkat.

Hogy miként lett béke a Földön, arról egy igen furcsa és kegyetlen legenda, "A Nap és Hold anyja" című meséjük szól.

Élt egy nő, Evia, akinek két fia és egy papagája volt. Nem tudta, ki a fiúk apja, mert Evia szerette a mulatságot, ahol gyakran megittasodott. Mivel nem volt férfi a háznál, a család kénytelen volt nélkülözni, de Evia így sem hagyott fel a csapodár élettel. Éjszakánként a két fiatalembert anyjuk hátrahagyta, és elment a chicheríába, a srácok pedig, hogy ne fázzanak, a hamuban aludtak a parázs mellett, amitől arcuk piszkos, kormos volt. 

Egyik este a mulatságban megjelent két szép férfi. Az egyikük arany ruhát viselt és arany botot tartott a kezében, a másik ezüst ruhát és ezüst botot. Eviának mindkét férfi tetszett, ezért eléjük állt és táncolt, a férfiak azonban nem vettek róla tudomást. Evia egyik barátnője így szólt a nőhöz:

- Ne táncolj ennek a két férfinek, hiszen ezek a fiaid.

Evia nem értette a dolgot, hiszen a fiait otthon hagyta a parázs mellett. Hazament, és látta, hogy a két fiú tényleg ott alszik. Másnap és harmadnap is ellátogatott a chicheríába, de ugyanaz volt az eredmény: a két jóképű férfit hidegen hagyta Evia minden próbálkozása. A barátnői mondták, hogy megbolondult, mert a saját fiainak táncol, de ő továbbra sem értette a dolgot. 

Negyedik nap úgy döntött, menet közben meglesi a két fiút, hátha követik. Bebújt a bokorba és látta, ahogy a két kormos arcú legény elmegy mellette az ösvényen, és tart egyenesen a chicheríába. Nem ment utánuk, inkább hazatért, és várta őket a tűz mellett ülve. Közben énekelt és táncolt, mert azt nagyon szeretett, s tánc közben a lábával formákat rajzolt a földbe. Ezek a rajzok azok a karcolatok, amiket a hegyekben lehet látni a sziklákon. 

Mikor éjjel a két legény betoppant, az egyikük arany ruhát viselt és arany bot volt a kezében, a másikon ezüst ruha és ezüst bot. Sem Evia, sem a két fiú nem tudott szólni a meglepetéstől. Aztán az aranyba öltözött fiú belekezdett:

- Mi most hátramegyünk kakaót inni. Én a színeset, öcsém a fehéret issza majd. Te viszont, anyám, ne próbálj inni egyikből sem!

Panama Comarca Ngäbe-BugléGuaymí kislány Buäbdtiben

Evia felháborodott, hogy miért parancsolgat neki a fia, így amíg azok lementek a folyóra fürdeni, levette a fedőt a két tál kakaóról. A tálakban azonban nem kakaó volt, hanem egy kisfiú és egy kislány, akik a köldöküknél fogva fel voltak szúrva egy-egy nyársra, s mint valami rablóhús, sültek az olajban. Egyszercsak egy olajcsepp belement Evia szemébe, aki sikoltozni kezdett. A két fiú ezt meghallván visszasietett a folyóról, s látták, anyjuk megvakult a forró olajtól. 

- Anyám! Azt mondtuk, hogy ne próbálj inni a kakaóból - mondta az egyik.

Az aranyba öltözött fiú olyan haragra gerjedt, hogy követelte, szabaduljanak meg az anyjuktól. Az ezüstbe öltözött fiú, mint mindig, most is hallgatott bátyjára, így anyjukat és imádott papagáját elzavarták keletnek. Azonban a vak Evia visszatért és könyörgött a fiainak, hogy fogadják vissza. A két fiú azonban hajthatatlan volt, és hogy az anyjuk nehogy visszatérjen, ezúttal nyugatra zavarták. Újra visszajött, így később délnek, majd északnak kergették, de Evia mindig visszatért a házba. Végén a két fiú úgy döntött, lelökik anyjukat a tátongó mélységbe. Így is tettek, azonban a papagáj visszatért, és folyton ismételgette Evia siránkozó mondatait. A fiúk nem bírták tovább, és megölték a papagájt. Innentől kezdve csend lett. A két fiú békében gazdálkodott, gondosan nevelgették a gyümölcsfákat.

Aztán egy napon, nem sokkal a szüret előtt, Evia felébredt holtából. Fel akart mászni a szakadékból, de eddigre eggyé lett a Földdel, s mozdulataival hatalmas földrengést gerjesztett. Megnyílt a föld és elnyelte a fákat. Az egész termés odalett. A két fiú tudta, mi történt, ezért úgy döntöttek, a nap 24 órájában figyelni fogják az anyjukat. Az aranyba öltözött fiú így felszállt az égre, és Nappá változott, 12 órával később pedig az öccse is utánament. Belőle lett a Hold. Azóta vigyázzák, hogy anyjuk, Evia, nehogy visszatérhessen a Földre.

Szép legenda, igaz? Ami egészen megdöbbentő, hogy Maria pont ugyanúgy nem tudja, ki a gyermekei apja, ahogy Evia sem tudta, háza mellett pedig láthatóak azok a petroglifek, amiket talán Evia karcolt bele a sziklába tánc közben. Misztikus.
  
S ha már misztérium... Mint minden indiánközösségnek, úgy a ngäbéknek is voltak sámánjaik, akiket suikáknak neveztek, azonban mára szerepük leértékelődött. Ma már mindenki gyógyszereket szed és kórházba jár, bár gyermekeiket jellemzően otthon szülik. A sámánokkal együtt a bábák is a múlté, a legtöbb guaymí asszony magában vagy a férje segítségével hozza világra a gyermekét. Ezt már  a szomszédasszonytól, Reinától tudjuk meg, aki egy kis boltot üzemeltet szemben Maria házával.

Panama Comarca Ngäbe-BugléMaria kislányának portréja a petroglifek előtt

- 11 gyermekem van és nem tudom hány unokám - meséli a 38 éves nő.
- Férje van?
- Van. Fent van a hegyekben - mondja.
- Mit csinál?
- A fiaimmal yukkát és zöldséget szed.
- A srácok nem járnak iskolába?
- Már nem. 14 évesek, az apjukkal dolgoznak a földeken.

Sok indiánközösségnél jelent gondot az, hogy a fiatalok nem járnak iskolába, de mind közül kirínak a guaymík. A gyerekek kevesebb mint ötöde éri el a hatodik osztályt, az érettségit pedig szinte alig van, aki leteszi. Ez nem gond elzárt, mikrotársadalmaknál, mint a tawahkák Hondurasban vagy az arhuacók Kolumbiában, de a ngäbe-buglék az összlakosság majdnem 5%-át teszik ki, s mint már írtam, a túlnépesedés miatt földjeik felaprózódtak. Ha nem változtatnak a hozzáállásukon, akkor a guaymíkra nem vár szép jövő. 

Maradnánk hosszabb ideig, hogy jobban beleássuk magunkat az itteniek életébe, de nincs hol megaludjunk. Hiába vezet út Buäbdtibe, a turizmus nem létező fogalom az indiánok körében, pedig elnézve a környező hegyeket, lehetne itt mit csinálni. Ez is lehetne egy módja a túlélésüknek. A dzsip délután háromkor megérkezik, mi pedig búcsút intünk Mariának és családjának, ezzel együtt pedig a ngäbe-bugléknak...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment
«
12345

MIRADOR - "Kilátó a világra"


Irány Dél-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turista célpontok felkeresése, hanem a dél-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Erika és Endre tollából.

Itt járunk épp


Utazz velünk!


Facebook


Címkefelhő

Kolumbia (73),Venezuela (53),Peru (49),Ecuador (38),Argentína (28),Bolívia (28),Panama (21),Costa Rica (21),Nicaragua (16),El Salvador (15),Patagónia (14),Móricz János (13),Paraguay (11),gasztronómia (10),gazdaság (10),Altiplano (9),Los Llanos (9),Amazónia (6),Trinidad és Tobago (6),Titicaca-tó (5),jezsuita missziók (5),Gran Sabana (5),Chile (4),El Chaltén (4),Cuzco (4),Bogotá (4),Honduras (4),Tayos-barlang (4),Darién (4),Mérida (4),Gran Chaco (4),Sucre (3),Yungas (3),Potosí (3),Samaipata (3),Guatemala (3),Colca-kanyon (3),Urubamba-folyó (3),Cotahuasi-kanyon (3),Salento (3),Cuenca (3),Isla Ometepe (3),Caracas (3),Panama-csatorna (3),Panamaváros (3),Fusagasugá (3),sámánizmus (3),Granada (3),Rio San Juan (3),Quito (3),Andok (2),inka romvárosok (2),Copacabana (2),La Vega (2),Pisba Nemzeti Park (2),Sanare (2),Zipaquirá (2),FARC (2),Tena (2),gerilla (2),Paz de Ariporo (2),Rio Caura (2),Henri Pittier Nemzeti Park (2),Ayahuasca (2),Maracaibo (2),Isla Gorgona (2),Colón (2),La Unión (2),León (2),Santa Marta (2),Buenos Aires (2),Ushuaia (2),Masaya-vulkán (2),Isla San Andrés (2),La Palma (2),Azuero-félsziget (2),Alajuela (2),Tortuguero (2),Mombacho-vulkán (2), Tűzföld (2),Torres del Paine (2),San Ignacio de Moxos (2),Trinidad (2),Monguí (2),Laguna Colorada (2),Salar de Uyuní (2),Tarija (2),Cocora-völgy (2),San Salvador (2), Chile (2),Hét-tó vidéke (2),Mexikó (2),Posadas (2),Uyuní (2),Socha (2),Chimborazo (2),Vrae (2),asháninka (2),Isla Margarita (2),Padre Crespi (2),Orinoco-delta (2),Guayaquil (2),Chávez (2),Mochima Nemzeti Park (2),shuar indiánok (2),Chiclayo (2),moche (2),Trujillo (2),Vilcabamba (2),Lima (2),Melgar (2),Villa de Leyva (2),Tayrona Nemzeti Park (2),Huacachina (2),Paria-félsziget (2),Nazca (2),Machu Picchu (2),Szent-völgy (2),tsáchilák (2),Roraima (2),Angel-vízesés (2),indiánok (2),Crown Point (2),Perquín (1),Cerro El Pital (1),El Mozote (1),Sensuntepeque (1),Quelepa (1),Alegría (1),Usulután (1),Villeta (1),Esquipulas (1),San Miguel (1),San Vicente (1),Cerro Tabor (1),Pulí (1),Salto de Versalles (1),Chalatenango (1),Caparrapí (1),Isla Meanguera (1),Chaguani (1),Cerro Verde Nemzeti Park (1),Lago Güija (1),Guaduas (1),fociháború (1),Joya de Cerén (1),Ruta del Café (1),La Libertad (1),Juayúa (1),Suchitoto (1),Santa Ana-vulkán (1),Santa Ana (1),Cihuatán (1),San Antonio del Tequendama (1),Tapantí Nemzeti Park (1),Cartago (1),Manuel Antonio Nemzeti Park (1),Guayabo (1),Irazú-vulkán (1),Ujarrás (1),San Carlos (1),Catarata del Toro (1),Palmar Norte (1),El Castillo (1),David (1),Boquete (1),Comarca Ngäbe-Buglé (1),Piedras Blancas Nemzeti Park (1),Corcovado Nemzeti Park (1),Solentiname-szigetek (1),Sierpe (1),Bahía Drake (1),Puntarenas (1),Rio Celeste (1),Chinandega (1),Telica-vulkán (1),Flores (1),Cosigüina-vulkán (1),Nimaima (1),Tobia (1),Isla El Tigre (1),Amapala (1),Managua (1),Apoyo-krátertó (1),Rincón de la Vieja (1),Libéria (1),Tenorio Nemzeti Park (1),San Juan del Sur (1),Caño Negro (1),Tequendama-vízesés (1),Los Chiles (1),Salto de los Micos (1),Chetumal (1),Pore (1),El Totumo (1),Arbeláez (1),San Bernardo (1),Resera Natural San Rafael (1),Cabrera (1),Yopal (1),Támara (1),Venecia (1),Tame (1),Cerro Quinini (1),Ocetá paramo (1),Iza (1),Villarica (1),Cunday (1),Sogamoso (1),Chicamocha-kanyon (1),Carmen Apicala (1),Santa Catalina (1),Tauramena (1),Aguazul (1),Guavio-víztározó (1),Chivor (1),Somondoco (1),Pasca (1),El Escobo-vízesés (1),Gachetá (1),Vergara (1),Sueva-vízesés (1),Manta (1),Guayata (1),Sutatenza (1),Guateque (1),Maní (1),Monterrey (1),Garagoa (1),Tenza (1),Chinavita (1),Sumapaz-kanyon (1),Salto La Chorrera (1),Lago Tota (1),Cuevas del Edén (1),Nevado Tolima (1),Zipacón (1),Cachipay (1),Rucu Pichincha (1),Los Nevados Nemzeti Park (1),Armenía (1),Bojacá (1),San Francisco (1),Parque del Cafe (1),Mitad del Mundo (1),Cancún (1),La Florida (1),Petén (1),San Andres (1),Belize (1),Anolaima (1),Tulum (1),Nocaima (1),Salto de la Monja (1),Facatativá (1),Subachoque (1),Ubaté (1),Guasca (1),Sesquilé (1),Cucunubá (1),Chiquinquirá (1),Tunja (1),Ráquira (1),Chocontá (1),Icononzo (1),Sopo (1),El Tablazo (1),cégalapítás (1),Tabio (1),Pacho (1),Nemocón (1),Purificación (1),Guatavita (1),Prado (1),San Juan de Rio Seco (1), Guajira-félsziget (1),San Fernando de Apure (1),San Luís-hegység (1),Coró (1),Chichiriviche (1),Ciudad Bolívar (1),Grans Sabana (1),Medellin (1),Salto Pará (1),tepuik (1),Puerto Colombia (1),Boconó (1),gerillák (1),Tulcán (1),Quilotoa-lagúna (1),zene (1),stoppolás (1),San Cristóbal (1),Tama Nemzeti Park (1),Maduro (1),Capriles (1),Pablo Escobar (1),Calí (1),La Paz (1),Salar de Uyuni (1),Laguna Verde (1),Oruro (1),Huayna Potosí (1),Tiwanaku (1),Tóásó Előd (1),Coroico (1),Halál útja (1),Isla del Sol (1),Titicaca-to (1),Puyo (1),hegymászás (1),Puracé-vulkán (1),Buga (1),Rio Napo (1),Liebster Award díj (1),Bolivia (1),Pozuzo (1),Quillabamba (1),Puerto López (1),Canoa (1),Arequipa (1),Paracas (1),Ballestas-szigetek (1),Chachapoyas (1),Rinconada (1),Qoyllur Riti (1),Huancayo (1),Toro Muerto (1),Espinar (1),Tierradentro (1),kokain (1),Araya (1),Cueva del Guácharo (1),Plymouth (1),Pleasent Prospect (1),San Gil (1),Cartagena (1),San Agustín (1),Popayán (1),Valle Cocora (1),Huancavelica (1),útlevél (1),rovarok (1),Taisha (1),Sucúa (1),Podocarpus Nemzeti Park (1),Baños (1),Salasaca (1),Montañita (1),Cajas Nemzeti Park (1),Ingapirca (1),Saraguro (1),Zaruma (1),Satipo (1),Fényes Ösvény (1),Ayacucho (1),Tarma (1),Caral (1),Máncora (1),chimú (1),Sechín (1),Rurrenabaque (1),indián fesztivál (1),Girón (1),Barichara (1),Valledupar (1),Ocaña (1), Ciudad Perdida (1),Taganga (1),Monteverde (1),Poás-vulkán (1),San José (1), Playa de Belén (1),Nabusimake (1), Riohacha (1),Dél-Amerika (1),Carora (1),Barquisimeto (1), Palomino (1),Barranquilla (1),Macondo (1),Gabriel García Márquez (1),Száz év magány (1),Arenál-vulkán (1),La Fortuna-vízesés (1),La Chorrera (1),San Lorenzo erőd (1),Portobelo (1),Isla Grande (1),El Valle (1),Natá (1),Santa Fé (1),Pedasí (1),Chitré (1),Soberanía Nemzeti Park (1),San Blas-szigetek (1),La Selva Biológiai Állomás (1),Lagarto Lodge (1),Cerro Chato (1),Puerto Viejo de Sarapiqui (1),Puerto Limón (1),Guna Yala (1),Bocas del Toro (1),Cahuita (1),Viedma (1),Puerto Madryn (1),Itaipú vízerőmű (1),Salto Monday (1),Mbaracayú Nemzeti Park (1),Laguna Blanca (1),Brazília (1),Iguazú-vízesés (1),Concordia (1),Entre Ríos (1),San Ignacio Miní (1),Cerro Corá Nemzeti Park (1),Caacupe (1),jalqa indiánok (1),El Fuerte (1),Amboro Nemzeti Park (1),Santa Cruz (1),Tupiza (1),Sama Nemzeti Park (1),San Bernardino (1),Filadelfia (1),Asunción (1),Bariloche (1),Lanín-vulkán (1),Tűzföld (1),Rio Gallegos (1),Isla Magdalena (1),Punta Arenas (1),Pingvin-sziget (1), Puerto Deseado (1),Valdés-félsziget (1),Gaimán (1),Comodoro Rivadavia (1),Bernardo OHiggins Nemzeti Park (1),Perito Moreno-gleccser (1),Los Arrayanes Nemzeti Park (1),Villa de Angostura (1),San Martín de los Andes (1),Los Alerces Nemzeti Park (1),Cerro Torre (1),El Calafate (1),Viedma-gleccser (1),Fitz Roy (1),Santiago (1)