Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

24 óra alatt, szakadt farmerben, 5000-es andoki csúcsot szólóban mászni őrültségnek tűnhet, pedig nem az. A Nevado Tolima meghódítása életem egyik legnagyobb kalandja lett épp amiatt, hogy a dolgok nem úgy történtek, ahogy azokat elterveztem. Oké, a lyukas farmertől lassan megszabadulok.

A Mirador csapat hazarepült, Eri pedig csak két hét múlva érkezik Kolumbiába, így van időm megtervezni annak a Nevado Tolimának a megmászását, amivel 2011-ben egyszer már próbálkoztam, de a rossz időjárás miatt a csúcsot elérnem nem sikerült. German barátom, aki fent él a paramón családjával, 2011 óta menő hegyi vezető lett, hetente legalább egyszer nekiveselkedik a csúcsnak. Most, hogy az El Niñonak hála a paramo száraz, boldog-boldogtalan a csúcsra vágyik, köztük én is. Már hetekkel korábban jeleztem Germannak, hogyha lesz egy csapat, aki a következő napokban nekiveselkedik a hegynek, szóljon, mert csatlakoznék, s ebbéli szándékomról azóta többször is értesítettem. German azonban jó kolumbiai, akit nem lehet holmi álmokkal presszionálni, vele csak az mászhat, aki véletlenül fent találja a paramón.

Negyedik napja ülök tétlenül salentói szállásomon, de German nem ír, nem hív. Ötödik napon izmaim megmozgatása céljából felkerekedek, és eltúrázom a Salento alatti völgyben meghúzódó Santa Rita-vízeséshez. Az ösvény kicsit keszekusza, többször kell visszaforduljak, mert vagy nem vezet sehová, vagy belevisz a folyóba, amin átkelni nem könnyű. Az egyik ilyen kavarásnál botlok bele John Smithbe, egy 50 év körüli angol utazóba, aki hozzám hasonlóan tanácstalanul téblábol az erdőben. Együtt csak nehezen kibogozzuk, merre is kéne tartsunk, közben elmeséli, hogy 1992-ben már járt erre, de akkortájt a Salentóba tartó buszra nem engedték fel, mert a katonák attól tartották, elrabolják a gerillák.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkSzép a táj a Santa Rita-vízesés felé

- Nagyon más világ volt akkor. Kizárólag a nagyvárosokat lehetett felkeresni, és Calítól délre tilos volt utazni. Ettől függetlenül imádtam Kolumbiát. Aztán jött a házasság, a család, majd a válás. Az első utam azonnal idevezetett. Rengeteget változott az ország, s bár korábban is imádtam, azt kell mondjam, előnyére változott.

Tény, én még olyan utazóval nem találkoztam, aki ne Kolumbiát tartaná a kedvenc országának, s köztük vagyok én is. Az egyedüli dolog, ami zavar az itteniekben, az a megbízhatatlanság. Miért mondja German, hogy szól, ha mégsem? 

A Santa Rita-vízesés szép, de azért nem esem tőle hasra... szerencsére, mivel fotózni csak egy folyó fölé tákolt vékony pallóról lehet.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park       A Santa Rita-vízesés

Visszafelé elbúcsúzom John Smithtől, és nekivágok a Patasola névre keresztelt parknak. A parkot csak úgy kocsival nem lehet elérni, lévén egy kilométer megtétele után egy sorompó zárja le az utat, így hát annak is gyalogolnia kell, aki nem akar. A név sajnos beszédes (a pata sola spanyolul annyit tesz: csak lábon), arra sincs esélyem, hogy stoppoljak. Pedig de tenném!

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park  Úgy néz ki, valaki tényleg komolyan gondolta, hogy "pata sola"

Az út folyamatosan emelkedik, és a tájban sincs semmi izgalmas. Halálosan tájidegen eukaliptusz ligeteken keresztül baktatok, míg nem egy farmhoz érek. Szerencsére otthon vannak, így sikerül feltöltenem vízzel a kiürült üvegemet.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkNincs közel a Patasola

Innen még jó negyven percet kell sétáljak a park bejáratáig, ami a szublimált nagy semmi. Egy ezer éves, rozsdás tábla hirdeti, hogy van itt valami, amit Patasolának hívnak, de sehol egy lélek, a látogató központ épülete is csak egy romhalmaz. A tanösvény elhanyagolt, a köderdő növényeit elnyomták a gyorsan növő, de elvadult eukaliptuszfák. Néhány zöld tukánon és egy sason kívül semmit nem látok, így megunván az egyedül bóklászást visszasétálok Boquiába, ahol szerencsére sikerül buszt fognom Salentóba. Majd 30 kilométert túráztam, így elég fáradtan esek be a szállóra.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkNéhány madár és más semmi

Ránézek a FB üzeneteimre és látom German következő üzenetét:

"Ne haragudj, barátom! Elfelejtettelek, de jó hírem van, holnap éjfélkor indulunk a csúcsra a 4400 méteres
alaptáborból."

Ma egész nap mentem, holnap meg küzdjem fel magamat 4400 méter magasba, hogy onnan éjfélkor nekimenjek a csúcsnak? German nyilván megőrült. Veszek pár Snickerst, sós mogyorót, egy kiló almát, aztán korán nyugovóra térek. Illetve csak térnék, ha a fejem feletti szobában egy párocska nem ma éjjel gondolná megdönteni a szex közbeni üvöltés decibel rekordját. Napfelkeltéig tart a móka, így egy hunyást nem alszom. Nem baj, legalább nem kell órára keljek, azt úgysem szeretem. 

Reggel 6-kor már egy Willy's hátulján ácsorgok. A Cocora-völgy 2390 méter magasan fekvő bejáratánál veszek pár virslikonzervet, majd gyors tempóban megindulok fölfelé. Nem húzom az időt fényképezéssel, így alig több mint egy óra alatt felérek a 2700 méteren fekvő Acaime házhoz. Ide érkeznek kolibriket nézni azok a turisták, akik csak egyetlen napra esnek be a Cocora-völgybe, innen feljebb csak kevesen merészkednek.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkTiszta az idő a Los Nevados felett

Szerencsére az ösvény jól ki van táblázva, így képtelenség eltévedni az Estrella de Agua névre hallgató fincáig. Úgy fél óra baktatás után utolérek egy kanadai párost, akik helyi vezető segítségével küzdenek az elemekkel. Két napos kirándulásra fizettek be a paramón, de hogy miként fognak felérni a Finca Primavérához, az rejtély számomra, mivel a földig ér a nyelvük. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkKolibrikről nevezetes az Acaime finca

3000 méter körül megpillantok néhány tukánt és zöld szajkót, picit odébb pedig dzsungelcsirkéket látok fáról fára ugrándozni. Ezidáig nem sejtettem, hogy a dzsungelcsirkék ezen a magasságon is megélnek, korábban csak trópusi esőerdőkben találkoztam velük. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkTukánokat és szajkókat látok 3000 méter magasan

Fél 12-kor érek fel a 3100 méteren fekvő Estrella de Agua fincához. Ugyanaz az idős házaspár fogad, akik anno öt éve kinyitották nekünk az éppen elkészülő menedékházat, ami azóta is zárva tart. 

- 2007-ben a gerillák felgyújtották a fincát. Aztán az állam ideépítette ezt a menedékházat, amiben anno önök is megaludtak, de hivatalosan soha nem adták át. Nem tudjuk, miért - sopánkodik az öreg úr, miközben felesége megkínál egy pohár panelával (forró cukornádlé).

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkSajnos nem működik az Estrella de Agua menedékház

Betolok egy Snickerst és néhány virslit, majd indulok tovább. Innen az ösvény meredeken tekereg felfelé a legszebb köderdőn keresztül, amit valaha láttam. Hihetetlen a növényzet sokszínűsége. Olyan pozsgások és páfrányok szegélyezik az utamat, amikhez foghatóval még Costa Ricában sem találkoztam. 2011-ben is itt próbálkoztam feljutni a Finca Primaverához, de annyira szakadt az eső, hogy csak azon agyaltam, miként élem túl ezt az egészet, a nézelődésre egyszerűen nem maradt energiám. Most azonban szárazság van, a helyiek elmondása szerint az elmúlt két hónapban alig esett valamicskét.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park3330 méteren, valahol a köderdők mélyén

3500 méteren megérkezem a paramo vidékére. Anno az egyetemen tanultam a paramóról, de semmi érdemlegeset, mivel a tanszékünkön elég kevesen voltak olyanok, akik találkoztak volna ezzel a zseniális ökoszisztémával. Igazából nem érheti vád őket, lévén a paramók több mint 90 %-a Kolumbiában található (csak Costa Ricában, Venezuelában, Ecuadorban és Peruban van belőle egy kevés), s mikor én egyetemista voltam, akkortájt az ország még a gerilláktól szenvedett, akik előszeretettel bújkáltak ezen a nehezen járható vidéken.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkMeseszép a paramo

A paramo magashegyi lápos növénytársulás csupa olyan növénnyel, ami kizárólag itt él meg. Az éves csapadékmennyiség 5-6000 milliméter, tehát a Föld egyik legcsapadékosabb helyéről beszélünk, éppen ezért a felszínén állandó a vízborítottság. Kivéve most, hiszen az El Niñonak hála a paramo is porzik. 10-15 évente, mikor az El Niño tiszteletét teszi Dél-Amerikában, a csapadékzóna dél felé tolódik, eláztatva Chile, Peru és Ecuador sivatagos és félsivatagos partvidékét, az amúgy párás Amazóniát és Andokot pedig kiszárítja. Kolumbia vízhiánytól szenved, vannak városok, ahol víkzorlátozást vezettek be az elmúlt időszakban. Ami nem jó az átlag embernek és a mezőgazdaságnak, az jó a hegymászóknak. Öt évvel ezelőtt derékig gázoltam a fagyos vízben, mire a fincához értem, ezzel szemben most a bakancsom orra sem nedvesedik be. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkNormál körülmények között itt áll a víz

A paramo tipikus növénye a frailejón, ami bár hihetetlenül jellegzetes, magyar neve nincsen. Az olykor 3-4 méter magasra is megnövő növény nem csak gyökereivel, de leveleivel is szűri a vizet, amit a paramo felett áthaladó felhőkből nyer ki. Éppen ezért a paramót a Föld legjobb víztisztító "berendezésének" tartják, s mint ilyet, az állam szigorúan véd. Egy frailejón elpusztításáért ugyanúgy börtön jár, ahogy a Cocora-völgy viaszpálmáinak kivágásáért. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park Akár 3-4 méteresre is megnőhet a frailejón

Délután fél 4-kor futok be a 3750 méter magasan álló Finca Primavérára, ami semmit nem változott az elmúlt években; ugyanolyan szakadt istálló, mint volt 2011-ben. German anyukája épp a konyhában ténykedik, nem ismer fel. Fél órán belül megtudom, miért nem. Egy halom turista érkezik, akik salentói vezetőkkel érkeztek ide egy napra, hogy körbejárják a paramót. 

- Mióta elmentél, ez így megy minden nap - panaszkodik German anyja - Ötödik éve, hogy gringók tucatjai jönnek azért, hogy ismerkedjenek a paramóval. Jó üzlet, mert én főzök nekik és nálunk szállnak meg, de jó lenne olykor pihenni.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkFinca Primavera

German naplemente előtt esik be. Cuccot vitt lóháton a 4400 méteren táborozó és akklimatizálódó párosnak, akikkel közösen kéne megmásszam ma éjjel a Tolimát. Hatalmas vigyorral az arcán kér bocsánatot azért, mert elfelejtett szólni, és reméli, készen állok arra, hogy éjfélkor útra keljek. Hát hogyne állnék készen?! A tegnapi 30 kilométeres túra után egész éjjel nem aludtam, ma pedig laza 1400 métert emelkedtem előzetes akklimatizáció nélkül.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkNapfényben egy picit jobban néz ki, de nem sokkal

Eszem egy levest, majd az egyik szakadt emeletes ágy tetejére felmászva próbálok szundítani egyet, de úgy képtelenség, hogy közben vagy egy tucat amerikai üvölt a szobában, azt ünnepelvén, hogy sétáltak egyet a paramón. Kereken nulla percet sikerül aludnom. German éjfélkor próbál ébreszteni, de addigra már menetkész vagyok. Nem hiszem, hogy jól áll a szemem alatt a két nagy szürke karika, de az éjszakai paramónak talán így is megfelelek.

Hulla vagyok. Hajnali 3-ra kéne felérnünk a 4400 méteres alaptáborba, de nagyon lassan haladok. Kapkodom a levegőt, közben majd szét fagyok, lévén nem lehet melegebb -5 foknál. German próbál hajtani, de kivagyok, mint a kutya. Az elmúlt két napban sétáltam több mint 50 kilométert, benne legalább 2500 méter szinttel, és hát sikerült kihagynom pár akklimatizációs lépcsőt. Végül fél 4-re érünk fel az alaptáborba, ahol mindössze két sátor van felállítva. Az egyikben az a kolumbiai páros fetrengett három napon át, akikkel most meg kéne másszam a Tolimát, a másikban pedig egy holland páros, akik egy salentói vezetővel vágnak neki a hegynek pont akkor, mikor mi befutunk Germannal. 

- Nem bírom, German. Aludnom kell - rogyok össze a kolumbiaiak sátránál.

Germant nem hatja meg nagyon a dolog, neki mindenképp fel kell vinnie a két kolumbiait a csúcsra, hiszen ezért fizetnek neki, ráadásul csak miattam vagy fél órán át toporogtak a fagyban. Engedélyt kérek, hogy befeküdhessek a sátrukba, amit megadnak, majd eltűnik a fejlámpájuk fénye a sötétben.

Mindkét hálózsákot magamra húzom, és próbálok aludni. Iszonyú hideg van, így nehezen jön álom a szememre, már csak azért is, mert azon pörgök, hogy ismét nem sikerül elérnem a Tolima csúcsát. Átok ül rajtam. Öt éve az időjárás, most az esztelen, akklimatizáció nélküli erőltetett menet fog ki rajtam. Elalszom.

A Nap első, melengető sugaraira ébredek. Sikerült hunynom úgy másfél órát, ami hihetetlenül kipihentté tett két nap nem alvás után. Vékony jégréteg alakult ki a sátron, a frailejonesek is fagyottan tekintenek az ég felé. Sehol egy felhő, a Nevado Tolima 5221 méteres csúcsa teljes pompájában virít előttem

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkSátram mögött az 5221 méter magas Nevdo Tolima

Összepakolok, és azon morfondírozom, nekivágjak-e a hegynek egyedül. Jól vagyok, nem fáj a fejem, a légszomj is elmúlt. Megérte pár hete szenvedni a Rucu Pichinchán, úgy néz ki, hozzászokott a szervezetem a magassághoz. Bár fogalmam nincs melyik út vezet a csúcsra, mégis nekivágok a hegynek.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkFelhők támadják a paramót

Az eleje nem nehéz, a porban tisztán kivehetők Germanék és a hollandok lábnyomai. Gyorsan bemelegszem, azt, hogy pontosan milyen magasan járok, a tőlem északra fekvő Nevado Quindio alapján határozom meg, ami csak 4760 méter magas, és újabban minden a csúcsa, csak nem havas.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkValahol a Nevado Quindio csúcsával egy magasságban

Jobbra tőlem feltűnik a Los Nevados legmagasabb hegye, a Nevado del Ruíz, ami 90 méterrel magasabb a Tolimánál, azonban évek óta tiltott a megmászása. A Ruíz egy máig működő tűzhányó, ami 1985-ben a történelem egyik legvéresebb kitörését produkálta. November 13-án a kitörés megolvasztotta a vulkán hósipkáját, ami ún. lahart, vagyis iszapárt eredményezett. A több millió köbméter jeges iszap maga alá temette Armero városát, megölve 25 000 embert. Ennél csak a Mount Pelée 1902-es kitörése volt pusztítóbb a 20. században. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park     25 000 embert ölt meg 1985-ben a Nevado del Ruíz

A Tolima poros szoknyáján úgy egy óra alatt sikerül felkapaszkodnom. Itt azonban tanácstalanná válok, ugyanis egy erősen szabdalt, morzsalékos sziklafalba botlom. Eltűnnek a lábnyomok, így nem marad más, mint a véletlen útválasztás. Egy meredek, de járhatónak tűnő meredélyre esik a választásom, de mint utóbb kiderül, sikerül az északi fal legrohadtabb útjára rábukkannom. Úgy ugrálok szikláról sziklára, mint a zerge, s bár nem veszélytelen a mutatvány, azért nehézségében sehol nincs a Rucu Pichincha IV+ nehézségű szirtjeihez képest.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park    Jól beválasztottam a Tolima egyik legnehezebb útját

Egy óvatlan pillanatba szétreped a farmerom, mindkét combomon tátongó lyuk keletkezik. Bár mostanra talán nincs fagy, azért nem kellemes csupasz seggel 5000-est mászni. Fél 9-kor érem el a gleccser szélét, pont ott, ahol German épp a hágóvasakat szereli le a két kolumbiai lábáról. Elkerekednek a szemei, nem érti, mit keresek ott.

- A kanyonon jöttél végig? - csodálkozik rám - Az a Tolima legnehezebb útja. Hadd gratuláljak - legyint rám.

Közben visszaér a két holland a salentói vezetővel. Szólni sem tudnak, annyira készen vannak. Mikor a vezetőjük megtudja, hogy farmerben vagyok és nincs napszemüvegem, megveregeti a vállamat.

- German! El ne tedd a hágóvasakat! - ripakodom rá - Jössz velem vissza, ha már sikerült elfelejtened, hogy én is fel akarok jutni a csúcsra.

German nem boldog. Elmondása szerint soha nem mászta meg még egy nap kétszer a Tolimát, s bár nem vagyunk messze a csúcstól, a sok gleccserhasadék miatt még sokat kell másznunk. Szerencsére a két kolumbiai jelzi, hogy egyedül is visszatalál a táborhoz és a fincához, így German nem túl boldogan, de ismét felcsatolja a hágóvasat. 

- Csak óvatosan! Olvad a jég, be ne essünk az egyik hasadékba - próbálja elvenni a kedvemet a barátom a mászástól.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park Nem tűnik vészesnek a csúcstámadás a gleccser aljáról

A gleccser első fele technikailag nem nehéz. A folyamatos, monoton menetelést rosszul viselem, ezzel volt a bajom éjszaka is. Ha van a mászásban valami kis izgalom, sokkal gyorsabban tudok haladni, így a gleccserhasadékokig szenvedek. A napszemüveg tényleg jól jönne. Tűz a nap, a hóra nem tudok nézni, így jobb híján a kék eget bámulva lépegetek elfelé. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkIzgalmas gleccserhasadék valahol 5100 méteren

A hasadékok csodaszépek. Némelyik 20-30 méter mély, ha ide valaki beesik, jó eséllyel csak évtizedek múltán találják meg, mikor a globális felmelegedés hatására a Tolimáról is leolvad a hósipka. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkGerman egy hasadék szélén

A csúcsra egy meredek, csúszós jégrámpa vezet fel, ahol kénytelenek vagyunk használni a jégcsákányokat is. Élvezem a mászás minden pillanatát.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkMeredek rámpa vezet fel a csúcsra

A Tolima a Nevado del Ruízhoz hasonlóan vulkán, azonban jelenleg inaktív, így a kráterét is vastag hó borítja. Fél 10-kor érünk fel a csúcsra, ahol egy kolumbiai zászló lobog. Ez nem az Elbrusz vagy egy alpesi csúcs, hogy tömegek várakozzanak arra, hogy lefotózkodjanak a hegy tetején. Csak mi ketten vagyunk Germannal, így kiélvezhetjük a Nap melegét. Fotózkodunk, fetrengünk a hóban, még az sem zavar, hogy a seggemnél a faremromon egy hatalmas lyuk tátong.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park Fent a Nevado Tolima 5221 méter magas csúcsán

Tízkor indulunk vissza. German megmutatja a könnyű utat, ami ugyan sziklás, de messze nem olyan meredek és morzsalékos, mint a kanyon volt. Alig egy óra alatt visszaérünk az alaptáborba, ahonnan a sátor már eltűnt. A kolumbiaiak szerencsére ügyes túrázók, nincsenek másra szorulva. Nem úgy a hollandok, akiket még a táborhely előtt sikerül beelőznünk. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkParamo veszi körbe a Laguna El Encantót

Ugyanazon az úton ereszkedünk vissza a fincához, amin jöttünk, csak ezúttal látok is valamit. Az éjszakai túra nem az én világom, én szeretek látni, nem csak céltalanul baktatni. A háttérben feltűnik a Laguna El Encanto és az azt körülvevő végtelen paramo vidék. German féltávnál elkészül az erejével és lefekszik aludni. Magam megyek tovább, megkerülve a Finca Primaverát körülvevő lápot. Délután 2-re érek vissza a házhoz, ahol German anyja és felesége épp készíti a vacsorát a nemsokára betoppanó újabb amerikai csapatnak. 

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkMocsár a Finca Primavera határában

A hollandok és a kolumbiaiak csak naplementekor esnek be a fincára. Hétkor már ágyban vagyok, és ezúttal nem zavarnak az üvöltöző amerikaiak. Úgy alszom, mint a bunda, reggel 6-ig. Megreggelizem, majd elbúcsúzom Germantól és elindulok vissza Salentóba.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkFelkel a Nap a Nevado Tolima mögött

Ezúttal azonban nem a klasszikus úton megyek, hanem a Finca Argentina irányába, ami bár picit hosszabb ösvény, állítólag gyönyörű.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti ParkVisszérek a köderdőbe

A Laguna La Virgen mögött kezdek lefelé ereszkedni. A kilátás a Rio Quindio völgyére egyszerűen mesés, a köderdő errefelé pedig ha lehet, még érintetlenebb. Az egyedüli nehézséget az El Bosque névre keresztelt, egykori táborhely után kaptató jelenti, ami nem esik jól.

Kolumbia Salento Cocora-völgy Nevado Tolima Los Nevados Nemzeti Park Ilyen látvány fogad a Finca El Bosquénél

Mostanra az utolsó csokim is elfogyott, de szerencsére az ösvényt szamóca bokrok szegélyezik, így sikerül magamat degeszre enni gyümölccsel. Délután kettőre érek vissza a Cocora-völgybe, amit ezúttal bebórítanak a felhők. A helyiek örülnek, mert hónapok óta nem esett az eső, a legelők pedig kezdtek kiégni. Nekem mostanra mindegy. Egy dologra tudok csak gondolni a Willy's platóján ácsorogva. Arra, hogy zuhanyzás után eszem egy jófajta truchát az egyik helyi étteremben...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra

2 Komment

Virágzik a sivatag

Lima környékén van mit nézni, de nem kell úgy készülni, hogy hátast is dobsz a látványtól. Azonban egy helyen, alig 100 kilométerre északra a fővárostól nagyot néz az utazó, pláne így, szeptemberben. Viszont az is tanulság, hogy a sivatagba nem dzsippel elindulni őrültség, pláne ha utána repülőre akarsz ülni.

Limát már kivesésztük kettővel ezelőtti posztunkban, de egy valamit kihagytunk a felsorolásból, ez pedig a Larco Múzeum. Tettük mindezt azért, mert a Larco az egyetlen olyan nevezetessége a fővárosnak, amit mindenki kötelezőnek és zseniálisnak tart. Évek óta készültem ide, de a több mint 10 dolláros belépő mindig visszatartott. A majd két hetes limai semmittevés annyira lefárasztott minket, hogy eldöntöttük, itt az ideje megnézni a Larcót.

Néhány szépség a Larco MúzeumbólNéhány szépség a Larco Múzeumból

Költséges napnak ígérkezik a mai, így se taxit nem fogunk, se buszra nem ülünk, hanem kisétálunk a Pueblo Libre városrészbe. A várostérképen Pueblo Libre sokkal inkább belváros, mint külterület, mégis iszonyat messze van mindentől. Legalább másfél órán át kutyagolunk olyan városrészeken át, ahol a helyiek pontosan ugyanúgy néznek ránk, mint tették azt Espinarban. Aztán a múzeum körül minden megváltozik. Megjelennek a hatalmas turistabuszok, amikből ömlik ki a rengeteg gringó. Hirtelen a sarki boltban a kóla is kétszer annyiba kerül, megint mintha a Machu Picchunál lennénk.

Eri elveszik a Larco raktárjábanEri elveszik a Larco raktárjában

Előttünk néhány hátizsákos vesz jegyet, és szörnyülködik el a 30 solos belépőn. Mivel nekik is azt mondták, hogy a Larcót látni kell, hát nagy duzzogva lerakják az asztalra a pénzt. Mi is így teszünk, aztán elindulunk felfedezni a múzeumot. Első lépésként egy több termes raktárban kötünk ki, ahol öt méter magas állványokon mindenféle kerámiák láthatók, ömlesztve. Olyan, mintha egy köcsöggyár éppen dobozolásra váró termékeit bámulnánk. Némelyik alatt egy-egy cetli lóg, rájuk csak ennyi írva: majomfejű kerámia, inka harcost ábrázoló edény, festett chichatartó.

Erivel nézünk egymásra, hogy ez most micsoda, ez lenne a Larco? Egy hatalmas ömlesztett kerámiakollekció, aminek csak annyi a célja, hogy megmutassa, a Larco család kb. 100 éve mit vásárolt össze? Mert hogy a Larco valójában nem adományokból és régészeti feltárásokból táplálkozott, hanem egy jómódú perui család pénzen vett gyűjteménye. Aztán felfedezzük a többi termet is, ahol világossá kezd válni, miért is oly népszerű ez a múzeum. Igényesen kialakított termek, amikben már nem csupán preinka kerámiák kaptak helyet, hanem ezüst és arany leletek is. Az egyetlen probléma az a múzeummal, hogy nehezen érthető a szisztémája.

Királyi koronázási ékszerekKirályi koronázási ékszerek

A terem egyik végében moche hangszerek, a másik végében paracasi szőttesek, a következő teremben arany királyi ékszerek és gyönyörűen festett chichatartók láthatók. A harmadikban kipuk és kagylóból készült láncok lógnak a falon, a negyedik szobában újra agyagedények, majd arany korongok láthatók. Persze mindegyikhez tartozik magyarázat, nekem valahogy mégsem áll össze a kép, hogy a Larco pontosan mit is akar bemutatni azon túl, hogy egy bámulatos gyűjtemény. Egy szó mint száz, nem lettem tőle okosabb, s messze nem varázsolt úgy el, mint tette azt a Sipán királyt bemutató múzeum Lambayequében.

Mikor kilépünk az ajtón, az egyik őr közli, hogy menjünk le a földszintre, mert ott még van egy terem. Lebotorkálunk, s beesünk egy egészen hihetetlen terembe, ahol a mochék szexualitást egyáltalán nem visszafojtó kerámiái láthatók. Van itt orális szex, gruppen, a Kámaszútra minden felállása, gyerek szülés, szűzesség vizsgálat és önkielégítés. Nekünk is tetszik a tárlat, de az előttünk haladó német fiatalok egyenesen kúrjongatnak örömükben. Ez az a terem, ahol legalább leesik, hogy mit is akartak bemutatni, szemben a felső szint ömlesztett cuccaival.

A Larco legizgalmasabb tárlata a preinka szexkiállítás A Larco legizgalmasabb tárlata az igen beszédes preinka szexkiállítás 

S ha már történelem... A fővárostól úgy 20 kilométerre délre fekszik Pachacamac romvárosa. Az egykor wari, majd ichsma, végül inka erődnél évekkel ezelőtt jártam először. Akkor is feltűnt, hogy milyen rossz állapotban van, s most is konstatálnom kell, semmivel sincs jobb színben, mint pár éve. Annyi változás történt csupán, hogy minden sarokra állítottak egy őrt, akik nagy hévvel sípolnak, amint azt látják, hogy filmezni próbálunk. Nem értjük a dolgot, de később kiderül, azért nem engednek mozgóképet készíteni, mert a 2008-as földrengés után a szervezet, ami a helyreállítást kéne végezze, azon kívül, hogy a sérült falrészleteket fekete nylonnal eltakarja, egy kapavágást nem tesz, csak felmarkolja a nemzetközi adományokat. Pachacamac pedig úgy esik elemeire, ahogy akar, bár az is igaz, hogy egy vályogváros megóvása ezen a vidéken csak adományokból nem megmenthető.

A sivatag homokja elnyeli ak orábban feltárt épületeket - ez PachacamacA sivatag homokja elnyeli a korábban feltárt épületeket - ez Pachacamac

Több mint egy hete vagyunk Limában, s a garúától kezdünk befordulni. Úgy döntünk, hogy ha nem is magasra, de egy nap erejéig és a Nap erejéért kicsit felkapaszkodunk a hegyekbe. Chosicába a limaiak hozzánk hasonlóan azért jönnek, hogy feltöltődjenek. Nincs itt az égvilágon semmi látnivaló, de már attól is tök jó hangulata van az embernek, hogy Chosica a garúa felett fekszik, így állandóan süt a nap. Az emberek kint szédelegnek a tágas park sétányán, beszélgetnek vagy beöltöztetett kutyáikat sétáltatják. Igen, Lima és környékén, meg amúgy a legtöbb nagyvárosban, hihetetlen divatja van a kutyák beöltöztetésének. Hogy ezt a hülyeséget kitől szedték, nem tudom, de olyan gazdával is találkoztunk, aki a plusz 20 fokos hideg téli időjárás hatására a huskyjára húzott pulcsit. Én magam azon is kiakadok, amikor Budapest belvárosában remegő lábú csivavákon látok kardigánt, de hogy egy szibériai szánhúzóra minek rugdalózót adni, fel nem foghatom.

Pachacamacban már csak néhány helyen maradt meg olyan falrészlet, ami áll isPachacamacban már csak néhány helyen maradt meg olyan falrészlet, ami áll is

Talán két éve volt, hogy először jutottam el Lachayba, egy sivatagi völgybe, ami szeptember közepe táján virágzásnak indul. Mióta jártam itt, azóta minden szeptemberi csapatomat rábeszélem, hogy vállalja be azt a kis plusz költséget, ami az ide való eljutást jelenti, mert olyat fog látni, amit csak kevesen. Az odavezető út nem kifejezetten látványos, bár egy szakaszon Ancón felé az út a parti homokdűnék oldalában halad, csodás kilátást biztosítva a Csendes-óceánra. Lachay úgy 10 kilométerre a pánamerikai autóúttól beljebb fekszik, egy meglehetősen vacak földút végén.

Lachay szeptemberben kizöldülLachay szeptemberben kizöldül

Ilyenkor szeptember közepén az történik, hogy a sivatag fölött több hónapja nyújtózó garúából annyi csapadék gyűlik össze a talajon, aminek hatására a homokban rejtőző magokból élet fejlődik. Alig két-három hét alatt a semmiből virágzó, majd zöldellő mezők, végül kiszáradt kórók keletkeznek. Az Andok magasabban fekvő vidékeiről rágcsálók ereszkednek alá és lepik el az aljnövényzetet, amikből az ugyancsak az Andokból iderepülő sasok csemegéznek. Hihetetlen kontraszt van ilyenkor Lachay és a környéke között, vannak olyan limai családok, akik napokra ideköltöznek, hogy magukba szívják a virágillatot.

350 napig semmi, aztán két hét édenkert350 napig semmi, aztán két hét édenkert

2012 szeptemberében azonban nem csak a növények és az állatok miatt volt emlékezetes számomra Lachay. Sikerült egy olyan balfék sofőrt kifognunk a csapattal, aki a pánamerikai autóutat egészen a Lima tábláig ismerte, onnantól kezdve elvesztette minden tájékozódó képességét. Szerencsésen elirányítottam a völgyig, azonban visszafelé benézte az elágazást, s nem visszatolatott, hanem úgy gondolta, hogy átvágja a sivatagon keresztül a kurflit. Mint mikor a Macskafogóban a patkányok időt akarnak nyerni Grabovszkival szemben és leszaladnak az árok mélyére. Mi ugyan fel nem robbantunk, de a félnótás pilótánknak sikerült úgy elakadnia a főúttól 10 méterre, hogy a kisbuszunk tengelyig süllyedt a sivatag homokjában. Emlékszem Karesz barátom beszólására a hátsó ülésről.

- Bravó pajti! Ezt innen bizony ki nem szeded!

Még a Hortobágyon sem fotózol olyan könnyen sast, mint ittMég a Hortobágyon sem fotózol olyan könnyen sast, mint itt

A sztorin ma már jót röhögünk, de akkor nem volt ilyen vicces a helyzet, mivel nekem alig három órán belül indult a gépem Kolumbiába. Többszöri nekifeszülés után a busz olyan szinten ásta be magát a homokba, hogy a végén hozzáférni is nehéz volt. Végső kiábrándultságomban kirohantam a Panamericanára és leintettem egy szemetet szállító teherautót. 10 dollárért a srác nagyon szívesen állt a rendelkezésünkre, az egyetlen gond csupán az volt, hogy a kötele a szemét alatt hevert. Mire kibányásztuk azt, mindenünkből folyt a rohadt káposztalé, de megérte, mert három kötélszakadás és egy lökhárító letépés után buszunk kikerült a homok fogságából

A reptérre az utolsó pillanatba sikerült kiérnem. Gondolhatod mennyire örült az, aki mellettem, a rohadt káposztaszagú mellett kapott helyet a gépen?

0 Komment

A kürtős kalács Peruban

Nehéz Limáról szuperlatívuszokban beszélni. Egyszerűen azért, mert Limában nincs semmi szuperlatívuszos. Bármelyik latin-amerikai fővárosban jártam eddig, mindig találkoztam olyan utazóval, aki imádta azt, legyen szó a hondurasi Tegucigalpáról vagy a guyanai Georgetownról, pedig e kettőben tényleg nincs mit szeretni. Olyannal azonban, aki azt mondta volna, hogy Lima jó és élhető, még nem hozott össze a sors. Kivétel ez alól az a magyar páros, akik szerint a kürtös kalácsban van a jövő.

Nem először, és félek, nem is utoljára vagyunk Limában. A perui főváros úgy zavaros, ahogy van, s ilyenkor tél derekán még annál is keszekuszább minden. Gyakran az ember az orráig sem lát, várja, hogy a köd esőre váltson, de nem, soha nem vált arra, mindig csak az a szomorkás szürkület fedi be a házakat. Érdekes módon a garúát, vagyis az óceán felől érkező soha ki nem csapódó párafelleget a helyiek egész jól viselik. Viszont mi nem.

A Plaza de Armas esti kivilágításban megtéveszti az embertA Plaza de Armas esti kivilágításban megtéveszti az embert

A perui partvidék az ecuadori határtól a chileiig élettelen sivatag. Ennek oka a part menti hideg tengeráramlat, ami annyira lehűti az óceán vizét, hogy annak párája hűvösebb a levegőnél, így az nem tud felemelkedni. S mivel nem tud felemelkedni, eső sem esik belőle soha. Annak ellenére, hogy a téli időszakban a partvidék jó része ködben áll, az évi csapadékmennyiség nem éri el az 50 mm-t. Ez a minimális csapadék csupán arra jó, hogy az utcák állandóan nyálkásak legyenek, s az amúgy színes óváros is szürkévé váljon. A helyzetre a köd alatt megrekedő szmog rátesz még egy lapáttal, így Lima nem véletlenül nem szerepel a legélhetőbb városok listáján.

Majd két hetet sikerül eltöltenünk ebben a remek városban, így azt hiszem, egész jól sikerült feltérképeznünk minden zugát. Kezdjük Lima megismerését az óvárossal, mivel turistaszemmel ez a városrész a leglátványosabb. Francisco Pizarro 1535-ben fektette le a város alapkövét. Nem kellett hozzá sokat melóznia, mivel a Rímac-folyó völgye ekkor már rég lakott volt, így Pizarro egyszerűen csak széthordta a meglévő várost, és templomépítésbe kezdett. A La Merced templommal kezdte, ami sokáig Lima főkatedrálisának számított.

Eri halad a bíróság feléEri halad a bíróság felé

Tudni kell, hogy Limának nem csak a klímája szörnyű, hanem a földrajzi helyzete is, mivel alig pár kilométerre a partoktól az óceán mélyén fut a Nazca-lemez törésvonala, így állandóan reng a föld. A koloniális időkben sem volt ez másképp, ezért Limát minden évszázadban legalább kétszer kellett újjáépíteni. Volt olyan időszak, mikor a spanyolok ráuntak a természeti erőkre, és a fővárosi címet más településnek adományozták (lásd Jauja), de a végén valahogy mindig sikerült visszatérniük a ködös Limába. Biztosan hiányzott nekik a spanyol télre annyira emlékeztető borongós időjárás.

A katedrális oltára nem rosszA katedrális oltára nem rossz

A La Merced templomot is számtalanszor újjáépítették, utolsó alkalommal annyira, hogy kinézetre az egyik legjelentéktelenebb lett mind közül. Nem úgy a nem sokkal később emelt, ma rózsaszínre mázolt Santo Domingo templom, ami egész pofásan néz ki. A legizgalmasabb templom azonban nem ez, hanem a szállásunk mellett található San Fracisco, valamint a szomszédjában álló ferences rendi monostor, annak is a katakombái. Valamilyen oknál fogva 1808-ig Limában nem volt temető, így a halottakat a monostor alatt temették el. 70 000 embernek a csontjai hevernek hatalmas kőteknőkben, koponyák, lábszárcsontok, csigolyák. A temető megnyitása után a katakombák feledésbe merültek, s csak 1943-ban fedezték fel őket.

Limában a sárga hangulatú Plaza de Armas és a hófehér Plaza San Martin a két legismertebb tér. A terek közepén ácsorogva az ember azt hihetné, Lima szép, azonban nem az. A nevezetességeket összekötő utcák ugyanis jellegtelenek, állandó rajtuk a dugó. A járdák keskenyek, így ha nem lenne egy Limát átszelő sétálóutca, a turisták nagyon ki se mozdulnának a szállodájukból.

Miraflores úgy néz ki, mint egy tengerparti spanyol városMiraflores úgy néz ki, mint egy tengerparti spanyol város

Lima ma egy közel 10 milliós metropolisz, de nem volt ez mindig így. 100 évvel ezelőtt fél millióan se éltek itt, de az 1950-es évektől megkezdődött a népvándorlás a főváros felé a jobb élet reményében. A tőzsgyökeres limaiak nem szívesen vegyültek a hegyekből idevándorló csóró falusiakkal, így azokat többnyire a környező településeken, Rímacban és Callaóban engedték letelepedni. Azok a limaiak, akik nem bírták a városukat körülölelő nyomornegyedeket, a tengerpartra költöztek Mirafloresbe, ezzel új elit negyedet létrehozva. A Fényes Ösvény idején pár év alatt több százezren menekültek Limába, így az óváros elgettósodott, az élettelen hegyoldalakon pedig elszaporodtak a szegénynegyedek. Ezt a népességrobbanást Lima azóta sem heverte ki, az óvárosból a hegyek felé tekintve lepukkant nyomornegyedeken akad meg a szemünk.

Ha az ember azonban a tengerpart felé fordul, más látvány fogadja. San Isidro városrész átmenet az óváros és a modern városrész, Miraflores között. Itt él a limai középréteg, és itt kezdik építeni a felhőkarcoló negyedet. Persze ezt is várostervezés nélkül, így félő, néhány évtized múlva Limának lesz egy újabb szégyenfoltja. Miraflores viszont soha nem lesz az. A gazdasági élet jelenlegi központja a perui gazdagok, a külföldi üzletemberek és a tehetősebb turisták olvasztótégelye. A parton sétálva az embernek olyan érzése van, mintha Malágában vagy Valenciában lenne, sokkal több a fehér arc, mint a perui. Megy is a rongyrázás ezerrel; lakóparkok, szuper kocsik, megfizethetetlen éttermek, plázák és ötcsillagos szállodák. Ha nem lenne ez a fél éven át tartó komor szürkeség, azt mondanám, tudnék itt élni. De mivel van, azt mondom, Miraflores sem az esetem.

A limai elit kedvenc időtöltése a röpködés az óceán felettA limai elit kedvenc időtöltése a röpködés az óceán felett

Nem úgy Zolinak és Gyuribának, akiktől úgy két hónapja kaptunk e-mailt, mikor megtudták, Erinek ellopták az útlevelét. Gondoltuk, ha már ilyen jófejek, hozzunk össze egy sörözést. Lima belvárosában futunk össze, s rövid időn belül egyik limai törzshelyemen, egy eldugott késdobálóban találjuk magunkat.

- Gyuribá! Miért Lima? - teszem fel a triviális kérdést az 50 év körüli világjárónak, miután bevallom neki, Lima nem tartozik a kedvenc városaim közé.
- Miért ne? Jó ez itt, én szeretem - jön a székelyes válasz - Nincs bajom a köddel, a rizst is bírom, úgyhogy jó ez itt.
- És Te, Zoli! Miért költöztél ide? - fordulok a 30-as éveinek végén járó sráchoz.
- Asszony perui, jó ötletnek tűnt.

Konstatálom, hogy nem kell sok tervezés egy új kontinensen való élethez. Sokan regálják túl az ilyen kérdést tudatlanságuk és félelmeik miatt, pedig ha valakit tényleg nem zavar a köd, akkor éppen Lima is megteszi.

Ritka pillanat, mikor Chorillos sziklái kivillanak a garúábólRitka pillanat, mikor Chorillos sziklái kivillanak a garúából

- Jobb itt az élet, mint odahaza? - érdeklődöm.
- Nekem bejött - válaszol Zoli - Otthon elegem lett abból, hogy bármit akartam csinálni, küszködni kellett a bürokráciával, és már azelőtt költségekbe vertem magam, hogy egy kapavágást ejtettem volna. Itt minden sokkal egyszerűbb. Persze a bürokráciával itt is meggyűlik az ember baja, de csak egyszer, utána senki nem csesztet.
- Ezt hogy érted?
- Nincs ellenőrzés, nincs adó, nincs semmi. Ha van egy ötleted, nem akadályoznak meg benne, hogy véghez vidd. Hagynak élni és nekem ennyi elég.

Az biztos, hogy Peruban nem parázzák túl a dolgokat. Bár emiatt a "mindenki azt csinál, amit akar" elv miatt néz ki Lima úgy, ahogy.

- Miből éltek? - intimizálódom.
- Most éppen kürtős kalácsban utazunk. Holnap megyünk az első vásárunkra, most kiderül, van-e értelme vele komolyabban foglalkozni.

Másnap lekocogunk a Magdalena városrészbe, ahol egy apró termelői piac fogad minket. Nem nagy az egész, ha van 40 stand, sokat mondok. Házi lekvárok, sajtok, kolbászok lógnak mindenhol. Minden olyan európainak hat, a peruiak most ismerkednek az új dolgokkal. Az egyik kofa málnát és áfonyát árul, 10 dekát 15 solért, vagyis 1300 forintért. Viszik, mint a cukrot. A legnagyobb sor hol máshol lenne, mint Zoli és Gyuribá standja előtt. Feltűnik egy újabb magyar arc, Máté, aki korábban hajón dolgozott, majd azon beleszeretett egy perui lányba, így most ő is Limában él.

A kürtős kalácsban van a jövő! (balról jobbra: Máté, Zoli, Máté felesége, Eri és Gyuribá)A kürtős kalácsban van a jövő (balról jobbra: Máté, Zoli, Máté felesége, Eri és Gyuribá)

- Tudod mi a vicc, Endre? - néz rám Zoli - Mátéval Kecskeméten egy utcában nőttünk fel. Soha nem találkoztunk odahaza, nem is tudtam, hogy a világon van. Erre itt Limában tudom meg, hogy majdnem szomszédok voltunk 20 évig.
- Na, és hogy megy a kalács?
- Remekül. 9-kor kezdtünk, most 11 óra, s tulajdonképpen eladtunk mindent.
- Ennyire tetszik a népeknek?
- A limaiak nagyon nyitottak. Te is tudod, hogy a kaja itt nem olyan jó, most kezdenek ismerkedni az újjal. Mindent megvesznek. Ezeknél annyi pénz van, mint a pelyva.
- Egy kalács előállítása nem kerül másfél solba - veti oda Gyuribá - Tíz solért adjuk. A kürtős kalácsban van a jövő!

Na, ki nyitja az első magyar éttermet Limában?

Még több fotóért és sztoriért kövess minket Facebookon!

0 Komment

MIRADOR - "Kilátó a világra"


Irány Dél-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turista célpontok felkeresése, hanem a dél-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Erika és Endre tollából.

Itt járunk épp


Utazz velünk!


Facebook


Címkefelhő

Kolumbia (73),Venezuela (53),Peru (49),Ecuador (38),Argentína (28),Bolívia (28),Panama (21),Costa Rica (21),Nicaragua (16),El Salvador (15),Patagónia (14),Móricz János (13),Paraguay (11),gasztronómia (10),gazdaság (10),Altiplano (9),Los Llanos (9),Amazónia (6),Trinidad és Tobago (6),Titicaca-tó (5),jezsuita missziók (5),Gran Sabana (5),Chile (4),El Chaltén (4),Cuzco (4),Bogotá (4),Honduras (4),Tayos-barlang (4),Darién (4),Mérida (4),Gran Chaco (4),Sucre (3),Yungas (3),Potosí (3),Samaipata (3),Guatemala (3),Colca-kanyon (3),Urubamba-folyó (3),Cotahuasi-kanyon (3),Salento (3),Cuenca (3),Isla Ometepe (3),Caracas (3),Panama-csatorna (3),Panamaváros (3),Fusagasugá (3),sámánizmus (3),Granada (3),Rio San Juan (3),Quito (3),Andok (2),inka romvárosok (2),Copacabana (2),La Vega (2),Pisba Nemzeti Park (2),Sanare (2),Zipaquirá (2),FARC (2),Tena (2),gerilla (2),Paz de Ariporo (2),Rio Caura (2),Henri Pittier Nemzeti Park (2),Ayahuasca (2),Maracaibo (2),Isla Gorgona (2),Colón (2),La Unión (2),León (2),Santa Marta (2),Buenos Aires (2),Ushuaia (2),Masaya-vulkán (2),Isla San Andrés (2),La Palma (2),Azuero-félsziget (2),Alajuela (2),Tortuguero (2),Mombacho-vulkán (2), Tűzföld (2),Torres del Paine (2),San Ignacio de Moxos (2),Trinidad (2),Monguí (2),Laguna Colorada (2),Salar de Uyuní (2),Tarija (2),Cocora-völgy (2),San Salvador (2), Chile (2),Hét-tó vidéke (2),Mexikó (2),Posadas (2),Uyuní (2),Socha (2),Chimborazo (2),Vrae (2),asháninka (2),Isla Margarita (2),Padre Crespi (2),Orinoco-delta (2),Guayaquil (2),Chávez (2),Mochima Nemzeti Park (2),shuar indiánok (2),Chiclayo (2),moche (2),Trujillo (2),Vilcabamba (2),Lima (2),Melgar (2),Villa de Leyva (2),Tayrona Nemzeti Park (2),Huacachina (2),Paria-félsziget (2),Nazca (2),Machu Picchu (2),Szent-völgy (2),tsáchilák (2),Roraima (2),Angel-vízesés (2),indiánok (2),Crown Point (2),Perquín (1),Cerro El Pital (1),El Mozote (1),Sensuntepeque (1),Quelepa (1),Alegría (1),Usulután (1),Villeta (1),Esquipulas (1),San Miguel (1),San Vicente (1),Cerro Tabor (1),Pulí (1),Salto de Versalles (1),Chalatenango (1),Caparrapí (1),Isla Meanguera (1),Chaguani (1),Cerro Verde Nemzeti Park (1),Lago Güija (1),Guaduas (1),fociháború (1),Joya de Cerén (1),Ruta del Café (1),La Libertad (1),Juayúa (1),Suchitoto (1),Santa Ana-vulkán (1),Santa Ana (1),Cihuatán (1),San Antonio del Tequendama (1),Tapantí Nemzeti Park (1),Cartago (1),Manuel Antonio Nemzeti Park (1),Guayabo (1),Irazú-vulkán (1),Ujarrás (1),San Carlos (1),Catarata del Toro (1),Palmar Norte (1),El Castillo (1),David (1),Boquete (1),Comarca Ngäbe-Buglé (1),Piedras Blancas Nemzeti Park (1),Corcovado Nemzeti Park (1),Solentiname-szigetek (1),Sierpe (1),Bahía Drake (1),Puntarenas (1),Rio Celeste (1),Chinandega (1),Telica-vulkán (1),Flores (1),Cosigüina-vulkán (1),Nimaima (1),Tobia (1),Isla El Tigre (1),Amapala (1),Managua (1),Apoyo-krátertó (1),Rincón de la Vieja (1),Libéria (1),Tenorio Nemzeti Park (1),San Juan del Sur (1),Caño Negro (1),Tequendama-vízesés (1),Los Chiles (1),Salto de los Micos (1),Chetumal (1),Pore (1),El Totumo (1),Arbeláez (1),San Bernardo (1),Resera Natural San Rafael (1),Cabrera (1),Yopal (1),Támara (1),Venecia (1),Tame (1),Cerro Quinini (1),Ocetá paramo (1),Iza (1),Villarica (1),Cunday (1),Sogamoso (1),Chicamocha-kanyon (1),Carmen Apicala (1),Santa Catalina (1),Tauramena (1),Aguazul (1),Guavio-víztározó (1),Chivor (1),Somondoco (1),Pasca (1),El Escobo-vízesés (1),Gachetá (1),Vergara (1),Sueva-vízesés (1),Manta (1),Guayata (1),Sutatenza (1),Guateque (1),Maní (1),Monterrey (1),Garagoa (1),Tenza (1),Chinavita (1),Sumapaz-kanyon (1),Salto La Chorrera (1),Lago Tota (1),Cuevas del Edén (1),Nevado Tolima (1),Zipacón (1),Cachipay (1),Rucu Pichincha (1),Los Nevados Nemzeti Park (1),Armenía (1),Bojacá (1),San Francisco (1),Parque del Cafe (1),Mitad del Mundo (1),Cancún (1),La Florida (1),Petén (1),San Andres (1),Belize (1),Anolaima (1),Tulum (1),Nocaima (1),Salto de la Monja (1),Facatativá (1),Subachoque (1),Ubaté (1),Guasca (1),Sesquilé (1),Cucunubá (1),Chiquinquirá (1),Tunja (1),Ráquira (1),Chocontá (1),Icononzo (1),Sopo (1),El Tablazo (1),cégalapítás (1),Tabio (1),Pacho (1),Nemocón (1),Purificación (1),Guatavita (1),Prado (1),San Juan de Rio Seco (1), Guajira-félsziget (1),San Fernando de Apure (1),San Luís-hegység (1),Coró (1),Chichiriviche (1),Ciudad Bolívar (1),Grans Sabana (1),Medellin (1),Salto Pará (1),tepuik (1),Puerto Colombia (1),Boconó (1),gerillák (1),Tulcán (1),Quilotoa-lagúna (1),zene (1),stoppolás (1),San Cristóbal (1),Tama Nemzeti Park (1),Maduro (1),Capriles (1),Pablo Escobar (1),Calí (1),La Paz (1),Salar de Uyuni (1),Laguna Verde (1),Oruro (1),Huayna Potosí (1),Tiwanaku (1),Tóásó Előd (1),Coroico (1),Halál útja (1),Isla del Sol (1),Titicaca-to (1),Puyo (1),hegymászás (1),Puracé-vulkán (1),Buga (1),Rio Napo (1),Liebster Award díj (1),Bolivia (1),Pozuzo (1),Quillabamba (1),Puerto López (1),Canoa (1),Arequipa (1),Paracas (1),Ballestas-szigetek (1),Chachapoyas (1),Rinconada (1),Qoyllur Riti (1),Huancayo (1),Toro Muerto (1),Espinar (1),Tierradentro (1),kokain (1),Araya (1),Cueva del Guácharo (1),Plymouth (1),Pleasent Prospect (1),San Gil (1),Cartagena (1),San Agustín (1),Popayán (1),Valle Cocora (1),Huancavelica (1),útlevél (1),rovarok (1),Taisha (1),Sucúa (1),Podocarpus Nemzeti Park (1),Baños (1),Salasaca (1),Montañita (1),Cajas Nemzeti Park (1),Ingapirca (1),Saraguro (1),Zaruma (1),Satipo (1),Fényes Ösvény (1),Ayacucho (1),Tarma (1),Caral (1),Máncora (1),chimú (1),Sechín (1),Rurrenabaque (1),indián fesztivál (1),Girón (1),Barichara (1),Valledupar (1),Ocaña (1), Ciudad Perdida (1),Taganga (1),Monteverde (1),Poás-vulkán (1),San José (1), Playa de Belén (1),Nabusimake (1), Riohacha (1),Dél-Amerika (1),Carora (1),Barquisimeto (1), Palomino (1),Barranquilla (1),Macondo (1),Gabriel García Márquez (1),Száz év magány (1),Arenál-vulkán (1),La Fortuna-vízesés (1),La Chorrera (1),San Lorenzo erőd (1),Portobelo (1),Isla Grande (1),El Valle (1),Natá (1),Santa Fé (1),Pedasí (1),Chitré (1),Soberanía Nemzeti Park (1),San Blas-szigetek (1),La Selva Biológiai Állomás (1),Lagarto Lodge (1),Cerro Chato (1),Puerto Viejo de Sarapiqui (1),Puerto Limón (1),Guna Yala (1),Bocas del Toro (1),Cahuita (1),Viedma (1),Puerto Madryn (1),Itaipú vízerőmű (1),Salto Monday (1),Mbaracayú Nemzeti Park (1),Laguna Blanca (1),Brazília (1),Iguazú-vízesés (1),Concordia (1),Entre Ríos (1),San Ignacio Miní (1),Cerro Corá Nemzeti Park (1),Caacupe (1),jalqa indiánok (1),El Fuerte (1),Amboro Nemzeti Park (1),Santa Cruz (1),Tupiza (1),Sama Nemzeti Park (1),San Bernardino (1),Filadelfia (1),Asunción (1),Bariloche (1),Lanín-vulkán (1),Tűzföld (1),Rio Gallegos (1),Isla Magdalena (1),Punta Arenas (1),Pingvin-sziget (1), Puerto Deseado (1),Valdés-félsziget (1),Gaimán (1),Comodoro Rivadavia (1),Bernardo OHiggins Nemzeti Park (1),Perito Moreno-gleccser (1),Los Arrayanes Nemzeti Park (1),Villa de Angostura (1),San Martín de los Andes (1),Los Alerces Nemzeti Park (1),Cerro Torre (1),El Calafate (1),Viedma-gleccser (1),Fitz Roy (1),Santiago (1)