Kolumbiában vannak a legszebb koloniális városok szerte Dél-Amerikában. Cartagenáról, Salentóról, Popayánról, Villa de Leyváról vagy Baricharáról már írtunk korábban, de Medellín környékén is vannak ám szépségek. Például a nők...

Bár Bogotába készültem, végül Medellínbe kötöttem ki, de ha már ide hozott a sors, gondoltam, leírom, hogy is néz ki ennek a városnak a környéke. Pontosan ugyanúgy, mint Kolumbia bármelyik része: csodaszép, zöldellő hegyek veszik körbe Medellínt, amik árnyékában apró, koloniális falvak bújnak meg. Medellín városa nem nagy szám, bár azt a tényt muszáj leírnom, hogy az amúgy is szép kolumbiai lányok legszebbjei ebben a városban élnek.

A Targetmap felmérése szerint Kolumbiában élnek a legszebb nők (forrás: www.targetmap.com)Kolumbiában, Argentínában, Lettországban és Észtországban élnek a legszebb nők (www.targetmap.com)

Az 500 évvel ezelőtti hódítások után rengeteg spanyol nemesi család költözött az új világba, azonban a klíma nem volt mindenhol elviselhető a számukra. Évtizedeken át keresték azt a helyet Kolumbiában, ahol letelepedhetnének, aztán végül Antioquia mellett döntöttek. A város, amit otthonuknak választottak, Santa Fé lett. Az idő múlásával annyira lokálpatrióták lettek, hogy Medellín 100 évvel későbbi megalapításáig nem is nagyon mozdultak ki a völgyből, spanyol gyökereiket pedig óvva óvták. Évszázadokon keresztül nemesi család lánya csak egy másik nemesi család fiához mehetett feleségül, s állítólag ezt a hagyományt a függetlenség kiharcolása után is folytatták. Ennek persze nem lenne közvetlen eredménye, hogy Kolumbia legszebb lányai Santa Fé környékéről származnak, a tény attól még tény: nincs olyan statisztikákkal foglalkozó oldal, ami ne Medellín környékét hozná ki győztesnek a Föld legszebb nőinek versenyében.

Utcakép Santa Fé de Antioquiában

Utcakép Santa Fé de AntioquiábanNappali és esti utcakép Santa Fé de Antioquiában

A 20. században Medellín hízni kezdett, Santa Fé pedig megmaradt kisvárosnak. A tanulni vágyó nemesi származású fiatalok mind Medellínben jártak egyetemre, többségük ott is maradt, így a 80 kilométerre fekvő Santa Fé kezdett elnéptelenedni. Bár az állam 1960-ban felvette Santa Fét a Nemzeti Örökségek közé, a FARC pár évvel későbbi előrenyomulása révén az állagmegőrzés elmaradt. Az egykori, gazdag nemesi családok jó része menekülőre fogta és biztonságosabb környékre költözött. A fehérre meszelt 400 éves házak az enyészeté lettek, s csak az utóbbi években kezdték újra felkapni, mint Medellín környéki turista desztináció.

Santa Fé ma annyira össze-vissza, hogy még ilyen is vanSanta Fé ma annyira össze-vissza, hogy még ilyen is van

A helyben maradt gazdag családok ódon rezidenciáikból fényűző hoteleket építettek, az elhagyatott házakba pedig meszticek költöztek, akik éttermeket, kocsmákat nyitottak a helyén. Furcsa hangulatot áraszt Santa Fé. Se nem koloniális, se nem mesztic igazán, leginkább Girónra emlékeztet Bucaramanga mellett.

Guatapé

Guatapé éjszakai képeiGuatapé éjszakai képei

Medellíntől keletre, két órás buszútra fekszik Guatapé városkája, amit ugyancsak a spanyolok alapítottak nem sokkal a függetlenségi háborúk előtt, mivel a környéken nagy mennyiségű ezüstöt találtak. A spanyol korona gyengülésével azonban a bányák megnyitása elmaradt, így Guatapé gyorsan feledésbe merült. Az 1960-as évek végén az állam itt alakította ki Antioquia legnagyobb víztározóját, ami új arculatot adott a városkának. A FARC a 2000-es évek közepéig uralta Guatapét, de a városka mára ugyanolyan turista központ, mint Santa Fé. A helyi lakosok házaikat színesre festették, a lábazatokra pedig sokan a rájuk legjellemzőbb momentumokat faragták.

Guatapé házainak lábazata szimbólikus

Guatapé házainak lábazata szimbólikusGuatapé házainak lábazata szimbólikus

A víztározó teljesen átalakította a tájat, de tette azt jó irányba. A legszebb látványt az egyszerűen csak La Piedrának (A Kő) nevezett monolit tetejéről kapja az ember, ami Guatapé és Peñol között fekszik félúton. A sziklát mindkét település a magáénak tekinti, ami korábban és most is feszültségeket szül. Guatapé egykori polgármestere úgy próbálta rövidre zárni a vitát, hogy egy ipari alpinistákból álló csapattal ráfesteti Guatapé nevét a szikla oldalára. A terv a G és az U betű első száráig volt sikeres, aztán Peñol lakói a rendőrséggel karöltve megakadályozták a munkálatokat, így ma a Kő oldalán egy hatalmas GI felirat olvasható.

La Piedra

A Kő és a panorámaA Kő és a panoráma

A monolit amúgy 70 millió éves, keménysége miatt pedig megmászása nehézkes. 1954-ben egy öt napos expedíció révén sikerült először feljutni a 220 méteres szikla tetejére, ahová ma lépcső vezet fel. A csúcsról belátni a víztározó teljes területét a több tucatnyi szigettel és mindenhonnan benyúló félszigetekkel. Azt kell mondjam, hogy a víztározó nem volt hülye ötlet, mert a Kő tetejéről tényleg fantasztikus a panoráma.

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

Ha repülőjegyet vásárolsz, soha ne bízd magadat másra. Vagy többet fog kérni a jegyért vagy elront valamit a foglalásnál, amire csak az utolsó pillanatban derül fény. Bogotába indultam, de Medellínbe érkeztem...

Még Ciudad Bolívárban azzal bíztam meg a Posada Don Carlos mindenesét, hogy intézzen nekem repjegyet Caracasból a kolumbiai határra a reggeli órákban, mert a túloldalról, Cúcutából, este 6-kor indul a gépem Bogotába. Az ok, ami miatt nem magam intéztem a jegyemet az, hogy a 750 bolíváros repjegyet csak neten lehet megvenni bankkártyával, ami nekem 150, egy helyinek azonban csak 15 dollárjába kerül. Megbíztam a srácban, évek óta együtt dolgoztunk, így fel sem merült bennem, hogy rossz jegyet intéz nekem. A reptéren vettem először kezembe a repjegyet, amin megdöbbenésemre nem San Antonio állt, hanem La Fría.

La Fría mindössze 60 kilométerre fekszik San Antoniótól. Ismerem az utat a két város között, alsó szinten három órán át tötymög a busz, és akkor nem számoltam bele a guardia többszöri csomagellenőrzését. Mivel a gépem érkezése délután 1 órára van kiírva, neccesnek tűnik ellérnem a csatlakozást. La Fríában landolva azonnal taxiba pattanok. Unszolom a sofőrt, hogy pár száz bolívárért dobjon már el a határig, de vonakodik:

- Nagyon rossz az út és sok a guardia. Ne haragudj haver, nem megy.

A terminálon kötök ki, ahonnan 20 perc várakozás után busszal indulok Ureña felé, ahol ugyan van határállomás, csak pecsételés nincs. Kétszer állítják meg a buszt a katonák, de mindkét alkalommal csak engem és a mögöttem ülő, 16 év körüli kolumbiai srácot szedik le. Mindig velem kezdik az ellenőrzést, de mikor a srácnál először két liter rumot, majd egy fűszagú pipát találnak, szerencsére elfelejtenek. A srácot sem piszkálják, egyszerűen elkobozzák a cuccait - jól jön még a pia és a pipa csendesebb napokon.

Ureñába 5 órára érek, így elkönyvelhetem, hogy buktam a 120 dollárért vett Cúcuta-Bogotá jegyemet. Az élményt tovább fokozza, hogy az alig 10 kilométerre fekvő San Antonióba a következő egy órában nem indul busz. Állok az út szélén többed magammal és azon morfondírozok, hogyan tovább. Végül fél 7 magasságában a határra érek, ahol meglepetésemre az útlevélellenőrzést áthelyezték a város másik végébe. Újabb 20 perc séta, s már meg is van a kilépő pecsét, persze csak a 100 bolíváros kilépési illeték megfizetése mellett. A kolumbiai oldalon, ahogy korábban, most sem szórakoznak sokat. Bienvenidos a Colombia!

Cúcutában a szokásos szállásra igyekszem, ahol azonnal tárcsázom az Aviancát. Közlik, hogy a jegyemet elbuktam, de van akciójuk holnapra Medellínbe, 60 dollárért. Cúcuta-Bogotá legalább 15 óra busszal, a repjegy pedig 200 dollár, így nem hangzik rosszul a Medellín, ahonnan 8 óra alatt Bogotában lehetek. Egy valami biztos: soha többé nem engedem, hogy más vegye nekem a repjegyemet!

Még több fényképért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

Korábban már jártunk a Henri Pittier Nemzeti Parkban, azonban minden részét nem sikerült bejárni. Egy Mirador csapat néhány megmaradt tagjával nekivágtunk a Karib-tenger partján terebélyeskedő esőerdőnek, hogy a pálmafákkal szegélyezett homokos öblökön túl a park vadabb oldalával is megismerkedjünk. Hogy a túra igazán emlékezetes maradjon, ahhoz kellett egy balfék helyi vezető, aki elfelejtette közölni velünk, hogy mindenünk rommá fog ázni...

A Choroníba vezető utat felújítás miatt lezárták, így kénytelenek vagyunk alternatív útvonalon megközelíteni Puerto Colombiát, a városkát, ahová minden turista igyekszik. Maracayban az utolsó buszt sikerül elkapnunk, amivel jó három órán át csalinkázunk a köderdő mélyén Ocumaréba. Bár az út egysávos és szerpentines, sofőrünk egyszer sem lép a fékre, csak dudál vadul. Igaza van! A mi buszunknál nagyobb jármű úgysem férne el az úton, így bátran szaggathatjuk az aszfaltot, a rövidebbet valószínűleg nem mi húznánk egy baleset esetén.

Kikötő

Ocumare kikötője pont úgy néz ki, ahogy egy halász kikötőnek ki kell néznieOcumare kikötője pont úgy néz ki, ahogy egy halász kikötőnek ki kell néznie

A faluba beesve csónakosok kezdik ajánlgatni szolgálataikat, miszerint az éjszaka leple alatt Puerto Colombiába fuvaroznának minket. Ismervén az itteni csónakok állapotát és vezetőjük habitusát, lebeszélem a csapatot a késő esti csónakázásról. Az éjszakát egy családi ház egyik szobájában töltjük, hárman, két ágyon. Sokat nem sikerül aludni, de így legalább korán csónakba pattanhatunk. Kevesebb mint egy óra alatt érkezünk meg Puerto Colombiába a part mentén lavírozva. Káprázatos látvány, ahogy az esőerdővel borított sziklák meredeken szakadnak bele a Karib-tenger kék vizébe.

A Henri Pittier Nemzeti Park tengerparti részeA Henri Pittier Nemzeti Park karibi partszakasza

Puerto Colombiában már jártunk korábban Erivel, így a városkáról és a közeli öblökről nem írnék, azonban ez a bejegyzés sem marad kaland nélkül. A kikötőben elkap minket egy fickó, és felajánlja, hogy megmutatja a falujától, Chuaótól nem messze fekvő Chorrerón-vízesést.

Chuao

Chuao főtere és egy kislányChuao főtere és egy kislány

Másnap azzal a céllal megyünk le a kikötőbe, hogy találkozzunk alkalmi vezetőnkkel. 30 perc múlva már Chuao kikötőjében vagyunk, ahonnan egy órányi séta után megérkezünk a faluba. Chuao nem olyan szép, mint Choroní, de igen hangulatos kis település. A kakaójáról nevezetes falucskát nagyon kevés turista látogatja, így olykor furcsán bámulnak ránk a helyiek. A fickó közli, hogy a Chorrerón-vízesés innen másfél órányira található, s a túra során 42 alkalommal kelünk át a folyón.

- Hoztatok gumicsizmát vagy szandált? - fordul felénk.
- Mondtad, hogy hozzunk? - kérdezek vissza fenyegetőn.
- Ez így nem lesz jó. El fog ázni a bakancsotok - vet keresztet ránk alkalmi vezetőnk.

Erről nem volt szó...Erről nem volt szó...

Ha elázik, ha nem, megyünk. Az első tíz folyóátkelés előtt levesszük a bakancsot, de annyi idő megy el vele, hogy a következőnél már nem szórakozunk, engedjük, hogy a hűs víz átjárja felhevült bakancsunkat. Az egyik átkelés előtt vezetőnk szól, hogy vegyük le a pólónkat, a zsákokat pedig tartsuk ki a vízből. Egy csodaszép szurdokon kelünk át, ahol nyakig ér a víz, így tényleg ügyeskednünk kell, hogy ne ázzon el a fényképező.

Másfél óra múlva megérkezünk a 30 méter magas zuhataghoz, ami egészen zseniális látványt nyújt. Nem hiszem, hogy korábban sok turista látta volna ezt a csodát, így azt kell mondjam, minden megpróbáltatás ellenére megérte a kaland. Visszafelé egyáltalán nem foglalkoztat már minket se patak, se kanyon, gépszerűen vágunk át a zúgókon.

A csodaszép Chorrerón-vízesésA csodaszép Chorrerón-vízesés

Visszaérve Puerto Colombiába azzal fogadnak minket, hogy a Caracasba vezető utat a tüntetők lezárták. A csapat megmaradt tagjainak holnap este indul a gépe Európába, így valahogy muszáj a fővárosba eljutnunk.

- Az egyetlen opció a csónak - közli a szállónk német tulaja.
- Mennyi idő az? - kételkedek.
- Két-három óra. Induljatok korán, akkor kisebbek a hullámok.

Életkép Puerto ColombiábanÉletkép Puerto Colombiából

Másnap hajnalban a kikötőben fogunk egy csónakot 4000 bolívárért, azonban a parti őrség akadékoskodik, mert a csónakosnak nincs jogosultsága Catia La Marba behajózni. Hála a korrupt venezuelai hozzáállásnak egy ingyen fuvarért cserébe elengednek minket. Két katona pattan be mellénk, akiket a 30 percnyire fekvő Cepébe kell elfurikáznunk. Közben megszólalni sem merünk, mert félünk, hogy egy elhagyatott öbölben elveszik a pénzünket. Furcsa világ ez a Venezuela. Caracas gáz negyedeiben egyáltalán nem tartottam senkitől, de ha egyenruhást látok, azonnal kiver a víz.

Miután kipakoljuk a szerveket, csónakosunk rákapcsol. A part mentén hajózni zseniális élmény, azonban a rendőri bénázás miatt sok időt vesztettünk, így nem ússzuk meg a nagy hullámokat. Chichiriviche de la Costához (nem összetévesztendő az innen nyugatra fekvő Chichirivichével) érve a tenger eszeveszett módon tombolni kezd. Rommá ázunk, ami az én esetemben még elmegy, de a srácok kénytelenek nyakig vizesen felülni a repülőre. Egy olajfinomító előtt csónakosunk lassít, majd a part felé fordul.

A Henri Pittier Nemzeti Park tele van kizárólag csónakkal elérhető falvakkalA Henri Pittier Nemzeti Park tele van kizárólag csónakkal elérhető falvakkal

- Innen kocsival kell továbbmenjetek. Nem akarom, hogy elkapjanak a finomítónál. Mióta néhány hónapja felgyújtották az egyik ilyen monstrumot Puerto Cabellónál, a katonaság nagyon figyel és senkit nem enged a finomítók közelébe.

Szétázva ülünk be a taxiba, amivel alig 30 perc alatt érkezünk meg Catia La Marba. Menet közben feltűnik az emberi hülyeség egyik bálványa, a Las Salinas névre hallgató betonkastély. Évtizedekkel ezelőtt egy idős, de igen gazdag venezuelai úr úgy döntött, hogy szállodát épít a part menti sziklán. A kastélyszerű építményre azonban nem volt engedélye, így pár héttel az építkezés befejezése előtt visszarendelte a melós brigádot, az épületet pedig magára hagyta. Az állam nem sokkal később egy erőművet telepített mellé, így ma a kastély három csodálatosan füstölgő gyárkéményre néz rá.

A Las Salinas kastély remek helyen fekszikA Las Salinas kastély remek helyen fekszik

A srácok végül felültek a gépre, én pedig másnap Kolumbia felé vettem az irányt, de persze ez sem ment könnyen...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

Ostoba dolognak tűnhet összehasonlítani Magyarországot egy olyan országgal, ahol egy éve gazdasági válság, hiperinfláció, polgárháborús helyzet, hiánygazdaság és szörnyű közbiztonság uralkodik, de a tavalyi Peru-Magyarország összevetésünk is meglepetéseket tartogatott. Azt már többször kifejtettük blogunkban, hogy Venezuelával kapcsolatban túlnyomó részt téves információk jelennek meg az európai sajtóban, ezért úgy gondoltuk, érdemes nekimenni a kérdésnek: hol jobb az élet, Venezuelában vagy Magyarországon?

Először is tisztázni kell, hogy Venezuelában ma kettős váltás van. Az egyszerűség kedvéért hivatalos árfolyamon (1 US$ = 6,3 Bs, 1 US$ = 220 Ft) fogunk mindent átváltani, bár újabban már maga az állam sem veszi ezt komolyan.

1) KERESETEK

Hivatalos statisztika arról, hogy Venezuelában mennyi a havi átlagkereset, nem áll a rendelkezésünkre. A minimálbér 2014. május 1-től 4250 bolívár, azaz kb. 149 000 Ft, hivatalos árfolyamon számolva. Szemben a mi 101 500 Ft-os minimálbérünkkel ez igen jónak mondható, de a hiperinfláció és a hiánygazdaság miatt meglehetősen kevés.

A minimálbér Venezuelában hivatalos árfolyamon 675 US$, a fekete piacon azonban csak 60 US$-t érA minimálbér Venezuelában hivatalos árfolyamon 675 US$, a fekete piacon azonban csak 60 US$

Amíg Magyarországon a hivatalos munkanélküliségi ráta 2014 első felében 8,1% volt, addig Venezuelában ez az érték 11%. Bejelentett munkát találni nehéz. Az olaj és energetikai szektorban a fejlesztések elmaradása miatt inkább leépítésekre kell számítani, az építőipar a nyersanyaghiány miatt gyengélkedik. A mezőgazaság fejlesztése nagyon gyenge, így a munkanélküliség növekedése megállíthatatlannak tűnik. Az állam az évi 60%-os inflációt (fekete piacon 2013-ban ez közel 350%-os volt) a minimálbér folyamatos emelésével próbálja kompenzálni. 2014-ben már másodszor emelt az állam, összesen 43%-ot, ami még így is elmarad az infláció mértékétől.

Ma kevesen keresnek minimálbért, mert abból megélni Venezuelában nagyon nehéz. Az importált termékek ára a feketepiaci árakat követi (1 US$ = 72 Bs), ezért azok beszerzése roppant költséges. A CADIVI (lásd lejjebb) kiskapuit kihasználók évente akár 250-300 000 bolívárt is kereshetnek pluszban, ami az éves minimálbér 5-6 szorosa.

2) ADÓZÁS ÉS VÁLLALKOZÁS

Nem lehet kellemes vállalkozói környezetről beszélni Venezuela esetében. Az elmúlt tíz évben számos stratégiailag fontos iparágat államosított a vezetés, olykor megfeledkezve arról, hogy az egykori vállalat-tulajdonosokat illett volna kárpótolni. Külföldiként pénzt befektetni Venezuelában kamikaze lépés, a helyieknek azonban mindent szabad. Persze csak kicsiben, olajban, aranyban, áramban, logisztikában és építőiparban gondolkozni felesleges, mert ezen ágazatokat az országvezetés tagjai leosztották maguk között. Éttermet, kocsmát vagy boltot azonban bárki nyithat, szabályozás tulajdonképpen nincs, adót fizetni csak papíron kell. Létezik egy 12%-os ÁFA, amit tulajdonképpen senki nem fizet be, kivéve azok, akik hivatalos árfolyamon váltva importálhatnak.

Elviekben van egy 34%-os személyi jövedelemadó is, de azt csak külföldi nagyvállalatoktól szedik be, a kisvállalkozóknak ezt nem kell fizetniük. A TB 25%-os, de számla hiányában az utca egyszerű emberétől ezt sem szedik be.

Liberális vállalkozói környezetben nevelkedve azt mondom, nem szeretnék olyan országban élni, ahol nem dönthetem el, miből szeretnék üzletet csinálni, még akkor sem, ha nem kell adózni. Mindemellett tudomásul veszem, hogy aki kicsiben gondolkozik, annak Venezuelában ma nem rossz, csak jól kell célterületet választani. Bár Magyarországon vállalkozást nyitni komplikált és költséges, én mégis azt mondom, ma egy magyar vállalkozó hosszú távon biztosan jobban jár, mint egy venezuelai.

3) ÁRAK

Az életminőséget nagyban meghatározzák az élelmiszerárak. Ahogy minden más terméknél, úgy az élelmiszerek esetében is fontos kiemelni, hogy amit importálnak, az a keresetekhez mérten hihetetlenül drága. Az állam bizonyos időközönként ételosztást tart az ország minden pontján, amikor a lakosság nyomott áron juthat hozzá alapvető élelmiszerekhez, azonban annak mennyisége erősen korlátozott. Az ilyen tételekért órákon át sorban kell állni, ráadásul legtöbbször a kereskedők vásárolják fel a hozott árut, akik egy ideig visszatartják a nem romlandó termékeket, és a hiány miatt jóval magasabb áron passzolják azt tovább. Íme néhány termék ételosztási/piaci áron:

1 kg rizs      70/525 Ft
1 liter tej     70/630 Ft
1 liter olaj  140/1225 Ft
1 kg liszt     70/1050 Ft
1 kg cukor   35/420 Ft

Ha valaki nem áll be a sorba, annak bizony keményen a pénztárcájába kell nyúlnia vagy önellátásra törekednie. Ez nem könnyű, mivel növényvédőszereket, tápszereket, állategészségügyi készítményeket az országban fellelni nem lehet. Venezuelában a sertéstartás tulajdonképpen leállt, de az ország csikre- és marhahús importra is szorul. A hús ára egészen horrorisztikus:

Sertéstelepek már nincsenek, a marhák még kitartanakSertéstelepek már nincsenek, a marhák még kitartanak

1 egész csirke    4200 Ft
1 kg marhahús   2800 Ft
1 kg sertéshús   5250 Ft

Az igazi problémát mégsem az élelmiszerek jelentik, hanem a ruházkodás és az elektromos berendezések beszerzése. Mára alig maradt olyan vállalat, ami hivatalos árfolyamon juthat hozzá az áruhoz, így azokat fű alatt, főként Kolumbiából és Brazíliából hozzák be. A kereskedők kénytelenek a fekete piacon váltani, így egy Magyarországon kb. egy havi keresetbe kerülő iPhonért Venezuelában 10 hónapot kell gürcölni. Íme egy-két megdöbbentő ár:

olcsó, hamisított farmer a piacon   kb. 1200-1500 Bs
márkás cipő                                   kb. 10 000 Bs
új iPhone                                       kb. 40 000 Bs
átlagos síkképernyős TV                kb. 70 000 Bs
közép kategóriás laptop                kb. 50 000 Bs

Márkátlan bakancs 3190 bolívárértMárkátlan bakancs 3190 bolívárért

Látható tehát, hogy Venezuelában a havi minimálbérből mindössze 3-4 gyenge minőségű farmernadrág vásárolható, ami egészen elképesztő. Az idősebbeknek nem kell bemutatni a hiánygazdaságot, hiszen az 1960-70-es években Magyarországon is fél havi keresetbe került egy új farmer, de azóta eltelt lassan 50 év, továbbá Venezuela a Föld egyik legnagyobb olajtermelője.

4) LAKHATÁS, ÉPÍTKEZÉS

Lakást vásárolni Caracasban nem olcsó mulatság. Egy külvárosi, régi építésű lakótelepen egy aránylag normálisan kinéző 80 nm-es lakás ára 3 millió bolívártól, 100 millió forinttól kezdődik. Az ár persze csalóka, mert az ingatlanpiac a feketepiaci árakat követi, így egy lakás ára csak 9-10 millió Ft. Nem is az áron van a hangsúly, hanem azon, hogy amíg Magyarországon egy 10 milliós lakásért 100 havi minimálbért kell letenni az asztalra, addig Venezuelában 700 hónapot, közel 60 évet kell dolgozni.

Építeni ennél sokkal könnyebb, mivel a telekárak alacsonyak, szabályozás pedig nem nagyon van. Choroníban, alig 5 kilométerre a Karib-tenger partjától a Henri Pittier Nemzeti Park mélyén egy 400 négyszögöles telek ára ócska házzal mindössze 50 000 bolívár. A gond az építőanyaggal van, amiből ugyancsak hiányt szenved az ország.

Okosabb ma bérelni, mivel egy külvárosi 60 nm-es lakás havi bérleti díja 50-70 000 Ft, tehát kb. annyi, mint Magyarországon, azonban ezek az árak a legtöbb esetben tartalmazzák a rezsi díját is.

5) KÖZLEKEDÉS

Tudjuk, Magyarországon a városi tömegközlekedés túlárazott még európai viszonylatban is. Venezuelában az üzemanyag alacsony ára miatt a közlekedés röhejesen olcsó, tulajdonképpen csak a munkaerő bérét és az amortizációt kell megfizetni. Caracasban egy vonaljegy ára metrón és buszon 1,5 bolívár, kb. 50 Ft, ami hetede a budapesti jegyáraknak. Bérlet nincs, de egy 10-es gyűjtőjegy ára is csak 455 Ft. A távolsági buszközlekedés sem vészesen drága, de itt már kisebb a különbség, mivel a társaságok többsége magánkézben van. Egy 100 km-es utazás ára kb. 1300 Ft, azonban ha az ember hajlandó nyomorogni a naponta csak egyszer-egyszer közlekedő állami busztársaság járatán, akkor ennek az árnak a töredékéért utazhat. A buszpark erősen elöregedett, az egyetlen (túl) jól működő dolog a járműveken a légkondi, ami gyakran kínszenvedéssé teszi az utazást. Nagy távolságokat okosabb lerepülni, mivel az államilag támogatott Conviasával akár már 15 dollárért is repülhet az ember országon belül.

29 liter benzin kevesebb mint 3 bolívár, azaz kb. 10 Ft29 liter benzin kevesebb mint 3 bolívár, azaz kb. 10 Ft

Legolcsóbban úgy jön ki az ember, ha saját autóval közlekedik, mivel egy 30 literes tankolás ára nincs 10 Ft (hivatalos árfolyamon 100 Ft). Az autópark állapota azonban siralmas, a többség most is 30 évnél idősebb amerikai roncsokkal szaladgál. Aki szereti a veterán kocsikat, annak élmény az ország.

Bár a venezuelai tömegközlekedés állapota jóval rosszabb, mint a magyaré, az ár miatt azt kell mondjam, hogy Venezuelában utazni ár-érték arányban jobb. Ha pedig saját autód van, akkor szinte ingyen van.

6) KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS, SZABADIDŐ

Nem sok venezuelai utazóval találkozik az ember a sárgolyón. Ennek egyik oka, hogy a venézek többsége strandőrült, s mivel csodás tengerpartjaik vannak, felesleges másik országba utazniuk egy kis homokért és napfényért. A másik oka a valutahiány. Mivel dollárhoz jutni nehéz, ezért marad a feketepiac, ahol 10-szeres pénzt kérnek el egy dollárért, így a többség a jelenlegi helyzetben jobbnak látja maradni. Létezik az ún. CADIVI, az évente egyszeri utazási támogatás 5000 dollárig. Ezt majdnem mindenki igénybe veszi, azonban tényleges utazásra nem fordítja, inkább átváltja az összeget a feketepiacon és gazdagodik.

A venézek nem tartoznak Latin-Amerika legszorgosabb népei közé. A többség bőven megelégszik azzal, ha van pénze sörre és mindennapi betevőre, jobbítani az életkörülményeiken mintha nem akarnának. A mostani gazdasági helyzetben - kihasználva a CADIVI és a kettős váltás előnyeit - sokan csak heti egy-két napot dolgoznak, a maradék időt a családdal vagy a haverokkal töltik. Egyetlen másik országot nem ismerek, ahol a helyiek ennyi szabadidővel rendelkeznének, mint itt, még ha az önként vállalt vakációjukat nem is tudják minőségi szórakozással tölteni. Színházak, mozik alig vannak, amik vannak, azok is lepukkantak. Külföldi együttesek csak ritkán koncerteznek az országban, a fesztiválozás nem divat. Külföldre utazni ugyan lehet, de annyira nem mobilisak, mint az európaiak, és a jelenlegi helyzetben lehet én is inkább maradnék és játszanék a CADIVI-vel. A legnépszerűbb strandok azonban mindig tele vannak venézekkel, így aki imádja a tengert, az valószínűleg irigyli őket.

Bár minőségi szórakozásra lehetőség csak kevés van, a rengeteg, önként vállalt szabadidő miatt azt mondom, Venezuelában most jobb szabadságra menni, mint Magyarországon.

7) KÖZBIZTONSÁG

Venezuela az egyik legrosszabb bűnözési statisztikával rendelkező ország. 2012-ben több mint 20 000-en haltak erőszakos halált, ami jóval magasabb, mint Irak vagy Szomália hasonló rátája. A napi kb. 50 gyilkosság a drogban, aranyban és fegyverben utazó bandák közti leszámolásokban realizálódik, az utcán az erőszakból az ember nem sokat érez, csupán annyit, hogy naplemente után minden bezár, a venézek pedig bezárkóznak házaikba.

Venezuela rákfenéje a közbiztonság hiányaVenezuela rákfenéje a közbiztonság hiánya

A közbiztonság javulását egyáltalán nem segíti elő az a tény, hogy a rendőrség és a guardia (az utak biztonságáért felelős szerv) az alacsony bérek miatt már nem csak a turistáktól, de a helyi lakosoktól is lop.

Mindamellett, hogy soha nem éreztem magam veszélyben Venezuelában, azt kell mondjam, hogy jobb egy olyan országban élni, ahol a híradó 30 percéből 20-ban nem kizárólag gyilkosokat mutogatnak, s ahol anélkül utazhatok A-ból B-be, hogy attól kell féljek, a biztonságomért felelős szervek meglopnak.

8) OKTATÁS ÉS EGÉSZSÉGÜGY

Nincs jövő oktatás nélkül, ezt Venezuelában is tudják. Ha valamit megköszönhetnek a venézek Hugo Cháveznek, az egyértelműen az oktatás rendbetétele. Alig 10 év alatt Venezuelában felszámolták az analfabétizmust, egész Dél-Amerikában pedig itt a legmagasabb a diplomások aránya. Nem csak nagyvásrosokban létesítettek egyetemeket, pár ezer fős, elzárt településekre is kihelyeztek egy-egy tanszéket, hogy a vidéki lakosság se szenvedjen hiányt. Az oktatás infrastruktúrája remek, venéz fiatalok ezrei vesznek részt baráti országokkal létrehozott csereprogramokban, a képzés pedig a legtöbb esetben ingyenes. A gond az oktatás minőségével van. A mérnöki karok a fejlesztés hiánya miatt elavultak, a nyelvi képzés gyenge lábakon áll. Találkoztunk olyan negyedéves angol szakos hallgatóval, aki bemutatkozni sem tudott angolul.

Aki rendberakta az oktatást és az egészségügyet: Hugo ChávezAki rendberakta az oktatást és az egészségügyet: Hugo Chávez

Bár az oktatás infrastruktúrája mára kiépült, a tartalom elég gyér. A magyar oktatás évről évre egyre rosszabb, a nagy nemzetközi teszteken romló tendenciát mutatunk, de még mindig inkább azt mondom, hogyha lenne fiam, jobban örülnék neki, ha Magyarországon tanulna.

Hasonlóan az oktatáshoz, a szocialista kormány az egészségügyet is ráncba szedte. Egészségközpontokat hozott létre a legkisebb településeken is, a városokban pedig a kornak megfelelő, modern kórházakat építtetett. A nemzetközi csereprogramoknak köszönhetően a Föld legjobbjai között számon tartott kubai orvosokkal töltötték fel a kórházakat, ami azonban hiányzik belőlük, az a gyógyszer. A kubai orvosságok, szemben a szakképzett orvosokkal, rossz minőségűek. A kórházi ellátás ingyenes, akár csak Magyarországon (hálapénz mindenhol van), a kórházak és az orvosi ellátás jobb minőségű a mienknél, azonban gyógyszerek terén hátrányban vannak. Betegnek lenni sehol nem jó, a viszonyokat nézve pedig mindegy, hogy Magyarországon vagy Venezuelában kezelteti-e magát az ember.

9) NYUGDÍJ ÉS SZOCIÁLIS HÁLÓ

Hiába a mély szocializmus az országban, a szociális háló gyerekcipőben jár. Nyugdíj csak az állami szektorban dolgozóknak jár, munkanélküli segély egyszerűen nem létezik, ahogyan a GYES és GYED sem ismert. A hátrányos helyzetűeket és rászorulókat azonban támogatja az állam, a vidéki területeken folyamatosan épülnek az ingyen bérlakások, bár az ellenzék mindezt ócska kampányfogásnak tartja. Koldust keveset látni, valószínűleg Venezuelában erre is találtak megoldást. Mindenesetre Venezuelában hosszú távon munka nélkül maradni vagy gyerekeket egyedül nevelni nem lehet egy leányálom.

10) PÉLDA

Nem maradt más hátra, mint összehasonlítani a költégeket. Vegyünk egy minimálbérből élő magyart és egy venézt, hogy lássuk, hol könnyebb az élet.

Venezuelai minimálbér: 149 000 Ft

- átlagos caracasi lakás bérleti díja: 60 000 Ft
- rezsi: 0 Ft (tartalmazza a bérleti díj)
- kaja ára havonta ételosztás esetén: 10 000 Ft
- napi 2 buszjegy a munkahelyére és vissza: 4500 Ft
MARAD: 74 500 Ft (a fizetés 50%-a)

Magyar minimálbér: 101 500 Ft

- átlagos budapesti lakás bérleti díja: 60 000 Ft
- rezsi: 35 000 Ft
- kaja ára havonta a Tescóban vásárolva: 35 000 Ft
- havi bérlet: 3500 Ft (2/3-át állja a munkáltató)
MARAD: -32 000 Ft

A fenti példából kitűnik, hogy Magyarországon minimálbérből egyedül kijönni nem lehet, ha az embernek lakást kell bérelnie, míg Venezuelában ez nem probléma, pláne akkor nem, ha nem jelent problémát sorban állni ételosztáskor. Piacon vagy boltban vásárolva már kicsit más a helyzet, mert az élelmiszer ára ott 8-10-szerese az államilag támogatott ételeknek.

Sorban állás pár liter tejértSorban állás pár liter tejért

A szocializmus lényege, hogy a szegényeket támogassuk, ami Venezuelában megvalósul. Aki keres, annak nincsenek komoly megélhetési gondjai, még ha a hónap végére nem is marad sok a pénztárca mélyén. A szocialista Venezuelában a probléma nem is az alacsony jövedelműekkel van, hanem a közép réteg ellehetetlenítésével. Egy új TV-ért, telefonért, de egy új márkás cipőért is hónapokat kell dolgozni, ami 2014-ben egy olyan országban, ahol napi 3 millió hordó olajat termelnek ki, egyszerűen érthetetlen.

11) ÖSSZEGZÉS

Lássuk miben győzött Venezuela és miben Magyarország.

- Amiben Venezuela nyert: közlekedés, szegények helyzete, telekárak, adózás, szabadidő.
- Amiben Magyarország nyert: keresetek, import termékek ára, közbiztonság, vállalkozói környezet, oktatás, szociális háló, jövőkép. 
- Döntetlen: egészségügy.

Venezuela bajban van, a fiatalok lázonganak a kilátástalanság és tanácstalanság miatt. Vállalkozást indítani veszélyes, mert nem tudhatod, mikor államosítanak, ráadásul eléggé korlátozottak a lehetőségek. Az Európában és más dél-amerikai országokban hétköznapi használati tárgynak minősülő elektromos berendezések beszerzése és a ruházkodás költséges, megfizethetetlen. Ha valakinek nem jelent gondot sorban állni pár kiló cukorért az ételosztásnál, akkor Venezuela egy édenkert, hiszen a rezsi alacsony, a közlekedés olcsó, a benzin pedig szinte ingyen van. Szegénynek lenni Venezuelában nem rossz dolog, mert létbiztonság van, de aki egy kicsit többet akar az élettől, annak bizony az ország maga a pokol...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

A venezuelai konyha

A venezuelai konyha nem tartozik a világ élvonalába, ami egyáltalán nem meglepő, mivel nem rendelkezik egyetlen olyan étellel sem, ami máshol ne lenne. Ez alól a kivétel talán a tuma, az oblea és a 18 éves Diplomatico rum.

Ahogy a legtöbb hátizsákos utazónak, úgy nekem is sok különleges és szokatlan ételhez volt már szerencsém. Kóstoltam tapírt, tengerimalacot, ettem hangyát és még sorolhatnám, de Latin-Amerikában ritkán találkoztam olyan étellel, amik nem csak arra voltak jók, hogy megtömjék az ízletes ételekhez szokott, kényes európai gyomromat. Venezuela épp azon országok közé tartozik, ahol az unalmas csirkés-rizsen kívül egész jó dolgokra bukkanhat az ember anélkül, hogy a pénztárcája mélyére nyúlna. A következő rövid lista tartalmazza a venezuelai konyha azon "remekeit", amiket sikerült megkóstolnunk és amiket a többi latin országban másképp vagy egyáltalán nem készítenek.

Az ételeket a következők szerint pontoztam: 
1: bűnrossz, ehetetlen 
2: ötlettelen, túlélni jó 
3: meg tudom enni minden nap, ha kell 
4: szívesen választanám étlapról 
5: ízorgia

Venezuela kedvence a parilla, ami egy szörnyen száraz húsrengeteg

Venezuela kedvence a parilla, ami egy szörnyen száraz húsrengeteg

REGGELI

1) Empanada

Néhány milliméter vékonyra nyújtott, félhold alakú omlós kenyértészta, amibe területenként változó tölteléket tesznek, és rendszerint forró olajban vagy más zsiradékon megsütik. A tésztája sokkal közelebb áll a lángosfélékhez, mint a magyar kenyérhez, Venezuelában hagyományosan őrölt kukoricából készítik. A töltelék a készítő fantáziájától és lehetőségeitől függ. Lehet szecskázott csirkemell, darált marhahús, sonka, bab, hal vagy kagyló, de nem ritka a túró állagú fehér sajt sem. Maga az empanada szinte valamennyi latin országban ismert étel, de Venezuelában a könnyű elkészítésnek és a hűtő nélküli tárolhatóságának köszönhetően kiváltképp nagy népszerűségnek örvend. Eredetileg pásztorok és vándorok fogyasztották, ma azonban nincsen egyetlen utca sem, ahol ne volna legalább egy "empanadázó". Én nagyon szeretem, különösen ha fehér (majonézes) vagy zöld (fűszeres-csípős) szósszal tálalják.

Pontszám: 4/5

2) Arepa

Őrölt kukoricából és kukoricalisztből készült, kör alakúra formált lepény, amit többnyire kenyér helyett fogyasztanak. Venezuela, Kolumbia és Panama tradícionális étele még a spanyol hódítás előtti időkből származik. Hússal, sajttal, vagy zöldséggel töltve tipikus reggeli, de helyettesítheti a köretet, ha húsétel vagy leves mellé eszik csak úgy lepényként. Reggelire frissen sütve, töltelékkel egész jó és laktató.

Pontszám: 3/5

EBÉD

1) Asadura de chivo

A legtöbb latin országban a belsőségeket levesben látja az ember. Vesepörköltet Magyarországon kívül eddig csak Venezuelában kóstoltam, ez azonban mély nyomokat hagyott bennem. Az Észak-Andokban és a San Luís-hegységben is csak ritkán kapható asadura de chivo egy egészen penetráns kecskevesepörkölt, amit mi mással szolgálnának fel, mint rizzsel. A vesét elkészíteni nehéz, mert ha nem elég alapos az ember, húgy szagú lesz tőle az étel. Ez aránylag könnyen kivédhető, a kecske szaga azonban már kevésbé. Én valószínűleg a kecskének a szarván kívül a veséjét készíteném el legkevésbé, a venezuelaiak azonban megteszik. Sajnos ez az étel ehetetlen. 

Pontszám: 1/5

A kecskevesepörkölt annyira rossz, hogy emberiség elleni bűntett a felszolgálása

A kecskevesepörkölt annyira rossz, hogy emberiség elleni bűntett a felszolgálása

2) Parilla

A kifejezés a húsok elkészítésének egy bizonyos módját jelenti. Tulajdonképpen nem más, mint a hús tűzön való grillezése, ami a világ minden táján elterjedt. Venezuelában egy méretes fatálcán szervírozott ételt neveznek így, ami sült marha-, disznó- és csirkehúsból áll főtt yukkával tálalva. A hús meglehetősen rágós és mivel saláta nélkül fogyasztják, olyan száraz, hogy csak egy üveg ócska Polar sörrel kísérve csúszik le.

Pontszám: 3/5

3) Tuma kaszava lepénnyel

Venezuela déli részén, a brazil határ közelében élnek a pemón indiánok, akik ha nem egy nagy füves pusztaságon leltek volna otthonra, talán híressé tehették volna a venezuelai konyhát. A Gran Sabanán azonban nem terem meg semmi, legfeljebb a kaszava, amiből viszont kenyér helyett remek lepényt lehet készíteni. A jó méter átmérőjű, kör alakú, hajszálvékony tészta önmagában kicsit fűrészporízű, de a pemón tuma leveshez nagyszerűen passzol. A tömény leves zöldségekből, jobbára paprikából, hagymából és yukkából készül rengeteg csirkehússal, és nem csak ízletes, de egy igazi vitaminbomba is. Ha csípősen fogyasztanád, van rá mód, bár nem a hagyományos chili formájában, hanem hangyasavból készült csípős szósszal, ami egészen vad élmény.

Pontszám: 4/5

4) Bollo pelón

Kukoricamasszából készült főtt gombócot jelent, amit főtt csirkével vagy sült hússal, esetleg zöldséggel töltenek meg, majd paradicsomszószba forgatnak bele. Rizzsel vagy önmagában, főételként fogyasztják. Nem rossz, de mivel engem a paradicsomszósszal ki lehet kergetni a világból, azért nem tartozik a kedvenceim közé.

Pontszám: 3/5

5) Pabellón criollo

pabellón criollo Venezuela egyik nemzeti étele, ami hagyományosan fehér rizsből, aprított sült marhahúsból, párolt, majd olajon pirított fekete babból, főtt banánból és egy szelet fehér sajtból áll. Egyes helyeken az említett összetevőkön kívül még egy tükörtojással is gazdagítják az ízvilágot. Ha reggelire fogyaszták, akkor rendszerint rántottával, sós avokádóval és reszelt sajttal tálalják. Állítólag van egy vegetáriánus változata is, amiben a marhahús helyett padlizsán szerepel, de ahhoz még sosem volt szerencsém. A tengerparti területeken előszeretettel fogyasztanak hozzá hús helyett halat és tengeri herkentyűket. A sok kiváló összetevőből is nyilvánvaló, hogy ez a venezuelai konyha egyik remeke.

Pontszám: 4/5

6) Mariscos

Szeretem a tenger gyümölcseit, de a bajom az vele, hogy mindenhol szörnyű drága és többnyire kis adagot adnak. Ez alól kivétel Venezuela, ahol röhejes áron, 3-4 dollárért olyan tál tintahalat, polipot vagy rákot kapsz, amit csak nagyon kevés helyen. Chichirivichébe, Puerto Colombiában és Santa Fében ettük a legjobbakat, de a 200 forintos osztriga tál sem volt utolsó Isla Margaritán. Sehol nem ettem ilyen finom tengeri herkentyűket, még ha semmi extra nincs is az elkészítésükben. 

Pontszám: 5/5

Amiben a venézek nagyon jók, azok a tengeri herkentyűk

Amiben a venézek nagyon jók, azok a tengeri herkentyűk

VACSORA

1) Perro caliente

Az egyetlen venezuelai vacsora a hot dog. Nagy meglepetés érheti azonban azt, aki egy félbevágott kiflibe dugott, alaposan megmustározott főtt virslire számít. Venezuelában ezt a kérdést sokkal fantáziadúsabban kezelik. Az egyébként elég bizar kinézetű, rózsaszínű hús persze ott figyel a mirelitkifliben, de szörnyű ízéért cserébe olajban tocsogó, ropogósra sült krumpli, reszelt sajt és apróra vágott vöröshagyma a kárpótlás, amit szintén a kiflibe tuszkolnak. Gyakran nem csak mustárral, de paradicsomszósszal és majonézzel is tálalják. A kiadós vacsora általában mobil utcai árusoknál kapható és egész ehető kategória, persze bele lehet futni szörnyű megoldásokba is.

Pontszám: 2/5

DESSZERT

1) Oblea

Tipikus venezuelai finomság. Azon kevés desszertek egyike, ami az országban szinte mindenhol fellelhető. Egy húsz centiméter átmérőjű, kör alakú ostyát képzelj el, amit vastagon megkennek arequipével, azaz cukornádból készült karamellával. Olykor lekvárral bolondítják meg, amit igény szerint megszórnak mogyoródarabkákkal, kókuszreszelékkel, esetleg gyümölcsökkel, majd az egészet leöntik csokoládémázzal. Akad, aki sajtot is tesz rá, de ez nem feltétlenül passzol az édes ízhez. A talpraesettebb árusok több ostyaréteget is egymásra helyeznek, hogy kiadósabb legyen az élvezet és több pénzt kérhessenek érte, bár így is jó eséllyel a világ legolcsóbb desszetrje. A piacokon 30 Ft-ért árusítják darabját. Nálam ez a venezuelai konyha csúcsa. 

Pontszám: 5/5

2) Fresa con crema

Tejszínhabos eper édes sziruppal felturbózva. Finom, de nagyon tömény és kizárólag csak ott tanácsos megkóstolni, ahol (működő) hűtőben tárolják. Ez Venezuelában nem mindenütt egyértelmű, ezért kifejezetten veszélyes étel.

Pontszám: 3/5

ITALOK

1) Gyümölcslevek

Venezuelában megterem a banán, a narancs, az ananász, a grapefruit, a mandarin, a parchitának nevezett maracuya, az eper, a szeder, a tamarindo, a guanabana, a kókusz, a mangó, a guayaba, a gránátalma, a sárgadinnye és még sorolhatnám. Szerencsére vannak annyira kreatívak, hogy ezt ki is használják, és zseniális gyümölcsleveket készítenek a rendelkezésre álló nyersanyagból. Az arra alkalmas gyümölcsöket, mint például a banánt, általában tejjel mixelik, a többségét csak jégkásával és cukorral készítik. Nem csak jók a turmixok, de olcsók is.

Pontszám: 5/5

2) Sörök

Nem vagyok nagy sörös, de azt én is kijelenthetem, hogy a Föld azon országai közül, ahol már jártam, a legrosszabb folyékony kenyérrel Venezuelában találkoztam. A Solera és a Zulia pont ugyanolyan gyenge lötty, mint a Regional vagy a Polar, de a vicc az egészben, hogy a venézek még ezekből is a lightot favorizálják. Az egyetlen pozitívuma a venezuelai söröknek az áruk; egy üveg sör 15-30 forintba kerül. 

Pontszám: 1/5

Endre próbálja élvezni a Zuliát, de nagyon nehéz

Endre próbálja élvezni a Zuliát, de nagyon nehezére esik

3) Rumok

Bár én pálinkás vagyok, a rumot sem vetem meg olykor. A mostani gazdasági helyzetnek köszönhetően szerencsém volt belekóstolni az országban fellelhető majd összes rumba, még a 18 éves Diplomaticóba is. Sokan vannak oda a karibi rumokért, de az én kedvencem mindig is a guatemalai Zacapa volt, s azt kell mondjam, a Diplomatico nem marad el sokkal mögötte. A Santa Teresa és a Pampero is jobb bármelyik Európában fellelhető szörnyűségnél, a Carta Roja vagy a Casique azonban erősen felejtős.

Pontszám: 4/5

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

MIRADOR - "Kilátó a világra"


Irány Dél-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turista célpontok felkeresése, hanem a dél-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Erika és Endre tollából.

Itt járunk épp


Utazz velünk!


Facebook


Címkefelhő

Kolumbia (73),Venezuela (53),Peru (49),Ecuador (38),Argentína (28),Bolívia (28),Panama (21),Costa Rica (21),Nicaragua (16),El Salvador (15),Patagónia (14),Móricz János (13),Paraguay (11),gasztronómia (10),gazdaság (10),Altiplano (9),Los Llanos (9),Amazónia (6),Trinidad és Tobago (6),Titicaca-tó (5),jezsuita missziók (5),Gran Sabana (5),Chile (4),El Chaltén (4),Cuzco (4),Bogotá (4),Honduras (4),Tayos-barlang (4),Darién (4),Mérida (4),Gran Chaco (4),Sucre (3),Yungas (3),Potosí (3),Samaipata (3),Guatemala (3),Colca-kanyon (3),Urubamba-folyó (3),Cotahuasi-kanyon (3),Salento (3),Cuenca (3),Isla Ometepe (3),Caracas (3),Panama-csatorna (3),Panamaváros (3),Fusagasugá (3),sámánizmus (3),Granada (3),Rio San Juan (3),Quito (3),Andok (2),inka romvárosok (2),Copacabana (2),La Vega (2),Pisba Nemzeti Park (2),Sanare (2),Zipaquirá (2),FARC (2),Tena (2),gerilla (2),Paz de Ariporo (2),Rio Caura (2),Henri Pittier Nemzeti Park (2),Ayahuasca (2),Maracaibo (2),Isla Gorgona (2),Colón (2),La Unión (2),León (2),Santa Marta (2),Buenos Aires (2),Ushuaia (2),Masaya-vulkán (2),Isla San Andrés (2),La Palma (2),Azuero-félsziget (2),Alajuela (2),Tortuguero (2),Mombacho-vulkán (2), Tűzföld (2),Torres del Paine (2),San Ignacio de Moxos (2),Trinidad (2),Monguí (2),Laguna Colorada (2),Salar de Uyuní (2),Tarija (2),Cocora-völgy (2),San Salvador (2), Chile (2),Hét-tó vidéke (2),Mexikó (2),Posadas (2),Uyuní (2),Socha (2),Chimborazo (2),Vrae (2),asháninka (2),Isla Margarita (2),Padre Crespi (2),Orinoco-delta (2),Guayaquil (2),Chávez (2),Mochima Nemzeti Park (2),shuar indiánok (2),Chiclayo (2),moche (2),Trujillo (2),Vilcabamba (2),Lima (2),Melgar (2),Villa de Leyva (2),Tayrona Nemzeti Park (2),Huacachina (2),Paria-félsziget (2),Nazca (2),Machu Picchu (2),Szent-völgy (2),tsáchilák (2),Roraima (2),Angel-vízesés (2),indiánok (2),Crown Point (2),Perquín (1),Cerro El Pital (1),El Mozote (1),Sensuntepeque (1),Quelepa (1),Alegría (1),Usulután (1),Villeta (1),Esquipulas (1),San Miguel (1),San Vicente (1),Cerro Tabor (1),Pulí (1),Salto de Versalles (1),Chalatenango (1),Caparrapí (1),Isla Meanguera (1),Chaguani (1),Cerro Verde Nemzeti Park (1),Lago Güija (1),Guaduas (1),fociháború (1),Joya de Cerén (1),Ruta del Café (1),La Libertad (1),Juayúa (1),Suchitoto (1),Santa Ana-vulkán (1),Santa Ana (1),Cihuatán (1),San Antonio del Tequendama (1),Tapantí Nemzeti Park (1),Cartago (1),Manuel Antonio Nemzeti Park (1),Guayabo (1),Irazú-vulkán (1),Ujarrás (1),San Carlos (1),Catarata del Toro (1),Palmar Norte (1),El Castillo (1),David (1),Boquete (1),Comarca Ngäbe-Buglé (1),Piedras Blancas Nemzeti Park (1),Corcovado Nemzeti Park (1),Solentiname-szigetek (1),Sierpe (1),Bahía Drake (1),Puntarenas (1),Rio Celeste (1),Chinandega (1),Telica-vulkán (1),Flores (1),Cosigüina-vulkán (1),Nimaima (1),Tobia (1),Isla El Tigre (1),Amapala (1),Managua (1),Apoyo-krátertó (1),Rincón de la Vieja (1),Libéria (1),Tenorio Nemzeti Park (1),San Juan del Sur (1),Caño Negro (1),Tequendama-vízesés (1),Los Chiles (1),Salto de los Micos (1),Chetumal (1),Pore (1),El Totumo (1),Arbeláez (1),San Bernardo (1),Resera Natural San Rafael (1),Cabrera (1),Yopal (1),Támara (1),Venecia (1),Tame (1),Cerro Quinini (1),Ocetá paramo (1),Iza (1),Villarica (1),Cunday (1),Sogamoso (1),Chicamocha-kanyon (1),Carmen Apicala (1),Santa Catalina (1),Tauramena (1),Aguazul (1),Guavio-víztározó (1),Chivor (1),Somondoco (1),Pasca (1),El Escobo-vízesés (1),Gachetá (1),Vergara (1),Sueva-vízesés (1),Manta (1),Guayata (1),Sutatenza (1),Guateque (1),Maní (1),Monterrey (1),Garagoa (1),Tenza (1),Chinavita (1),Sumapaz-kanyon (1),Salto La Chorrera (1),Lago Tota (1),Cuevas del Edén (1),Nevado Tolima (1),Zipacón (1),Cachipay (1),Rucu Pichincha (1),Los Nevados Nemzeti Park (1),Armenía (1),Bojacá (1),San Francisco (1),Parque del Cafe (1),Mitad del Mundo (1),Cancún (1),La Florida (1),Petén (1),San Andres (1),Belize (1),Anolaima (1),Tulum (1),Nocaima (1),Salto de la Monja (1),Facatativá (1),Subachoque (1),Ubaté (1),Guasca (1),Sesquilé (1),Cucunubá (1),Chiquinquirá (1),Tunja (1),Ráquira (1),Chocontá (1),Icononzo (1),Sopo (1),El Tablazo (1),cégalapítás (1),Tabio (1),Pacho (1),Nemocón (1),Purificación (1),Guatavita (1),Prado (1),San Juan de Rio Seco (1), Guajira-félsziget (1),San Fernando de Apure (1),San Luís-hegység (1),Coró (1),Chichiriviche (1),Ciudad Bolívar (1),Grans Sabana (1),Medellin (1),Salto Pará (1),tepuik (1),Puerto Colombia (1),Boconó (1),gerillák (1),Tulcán (1),Quilotoa-lagúna (1),zene (1),stoppolás (1),San Cristóbal (1),Tama Nemzeti Park (1),Maduro (1),Capriles (1),Pablo Escobar (1),Calí (1),La Paz (1),Salar de Uyuni (1),Laguna Verde (1),Oruro (1),Huayna Potosí (1),Tiwanaku (1),Tóásó Előd (1),Coroico (1),Halál útja (1),Isla del Sol (1),Titicaca-to (1),Puyo (1),hegymászás (1),Puracé-vulkán (1),Buga (1),Rio Napo (1),Liebster Award díj (1),Bolivia (1),Pozuzo (1),Quillabamba (1),Puerto López (1),Canoa (1),Arequipa (1),Paracas (1),Ballestas-szigetek (1),Chachapoyas (1),Rinconada (1),Qoyllur Riti (1),Huancayo (1),Toro Muerto (1),Espinar (1),Tierradentro (1),kokain (1),Araya (1),Cueva del Guácharo (1),Plymouth (1),Pleasent Prospect (1),San Gil (1),Cartagena (1),San Agustín (1),Popayán (1),Valle Cocora (1),Huancavelica (1),útlevél (1),rovarok (1),Taisha (1),Sucúa (1),Podocarpus Nemzeti Park (1),Baños (1),Salasaca (1),Montañita (1),Cajas Nemzeti Park (1),Ingapirca (1),Saraguro (1),Zaruma (1),Satipo (1),Fényes Ösvény (1),Ayacucho (1),Tarma (1),Caral (1),Máncora (1),chimú (1),Sechín (1),Rurrenabaque (1),indián fesztivál (1),Girón (1),Barichara (1),Valledupar (1),Ocaña (1), Ciudad Perdida (1),Taganga (1),Monteverde (1),Poás-vulkán (1),San José (1), Playa de Belén (1),Nabusimake (1), Riohacha (1),Dél-Amerika (1),Carora (1),Barquisimeto (1), Palomino (1),Barranquilla (1),Macondo (1),Gabriel García Márquez (1),Száz év magány (1),Arenál-vulkán (1),La Fortuna-vízesés (1),La Chorrera (1),San Lorenzo erőd (1),Portobelo (1),Isla Grande (1),El Valle (1),Natá (1),Santa Fé (1),Pedasí (1),Chitré (1),Soberanía Nemzeti Park (1),San Blas-szigetek (1),La Selva Biológiai Állomás (1),Lagarto Lodge (1),Cerro Chato (1),Puerto Viejo de Sarapiqui (1),Puerto Limón (1),Guna Yala (1),Bocas del Toro (1),Cahuita (1),Viedma (1),Puerto Madryn (1),Itaipú vízerőmű (1),Salto Monday (1),Mbaracayú Nemzeti Park (1),Laguna Blanca (1),Brazília (1),Iguazú-vízesés (1),Concordia (1),Entre Ríos (1),San Ignacio Miní (1),Cerro Corá Nemzeti Park (1),Caacupe (1),jalqa indiánok (1),El Fuerte (1),Amboro Nemzeti Park (1),Santa Cruz (1),Tupiza (1),Sama Nemzeti Park (1),San Bernardino (1),Filadelfia (1),Asunción (1),Bariloche (1),Lanín-vulkán (1),Tűzföld (1),Rio Gallegos (1),Isla Magdalena (1),Punta Arenas (1),Pingvin-sziget (1), Puerto Deseado (1),Valdés-félsziget (1),Gaimán (1),Comodoro Rivadavia (1),Bernardo OHiggins Nemzeti Park (1),Perito Moreno-gleccser (1),Los Arrayanes Nemzeti Park (1),Villa de Angostura (1),San Martín de los Andes (1),Los Alerces Nemzeti Park (1),Cerro Torre (1),El Calafate (1),Viedma-gleccser (1),Fitz Roy (1),Santiago (1)