MIRADOR - "Kilátó a világra"

24 óra alatt, szakadt farmerben, 5000-es andoki csúcsot szólóban mászni őrültségnek tűnhet, pedig nem az. A Nevado Tolima meghódítása életem egyik legnagyobb kalandja lett épp amiatt, hogy a dolgok nem úgy történtek, ahogy azokat elterveztem. Oké, a lyukas farmertől lassan megszabadulok.

A Mirador csapat hazarepült, Eri pedig csak két hét múlva érkezik Kolumbiába, így van időm megtervezni annak a Nevado Tolimának a megmászását, amivel 2011-ben egyszer már próbálkoztam, de a rossz időjárás miatt a csúcsot elérnem nem sikerült. German barátom, aki fent él a paramón családjával, 2011 óta menő hegyi vezető lett, hetente legalább egyszer nekiveselkedik a csúcsnak. Most, hogy az El Niñonak hála a paramo száraz, boldog-boldogtalan a csúcsra vágyik, köztük én is. Már hetekkel korábban jeleztem Germannak, hogyha lesz egy csapat, aki a következő napokban nekiveselkedik a hegynek, szóljon, mert csatlakoznék, s ebbéli szándékomról azóta többször is értesítettem. German azonban jó kolumbiai, akit nem lehet holmi álmokkal presszionálni, vele csak az mászhat, aki véletlenül fent találja a paramón.

Negyedik napja ülök tétlenül salentói szállásomon, de German nem ír, nem hív. Ötödik napon izmaim megmozgatása céljából felkerekedek, és eltúrázom a Salento alatti völgyben meghúzódó Santa Rita-vízeséshez. Az ösvény kicsit keszekusza, többször kell visszaforduljak, mert vagy nem vezet sehová, vagy belevisz a folyóba, amin átkelni nem könnyű. Az egyik ilyen kavarásnál botlok bele John Smithbe, egy 50 év körüli angol utazóba, aki hozzám hasonlóan tanácstalanul téblábol az erdőben. Együtt csak nehezen kibogozzuk, merre is kéne tartsunk, közben elmeséli, hogy 1992-ben már járt erre, de akkortájt a Salentóba tartó buszra nem engedték fel, mert a katonák attól tartották, elrabolják a gerillák.

Szép a táj a Santa Rita-vízesés felé

- Nagyon más világ volt akkor. Kizárólag a nagyvárosokat lehetett felkeresni, és Calítól délre tilos volt utazni. Ettől függetlenül imádtam Kolumbiát. Aztán jött a házasság, a család, majd a válás. Az első utam azonnal idevezetett. Rengeteget változott az ország, s bár korábban is imádtam, azt kell mondjam, előnyére változott.

Tény, én még olyan utazóval nem találkoztam, aki ne Kolumbiát tartaná a kedvenc országának, s köztük vagyok én is. Az egyedüli dolog, ami zavar az itteniekben, az a megbízhatatlanság. Miért mondja German, hogy szól, ha mégsem? 

A Santa Rita-vízesés szép, de azért nem esem tőle hasra... szerencsére, mivel fotózni csak egy folyó fölé tákolt vékony pallóról lehet.

       A Santa Rita-vízesés

Visszafelé elbúcsúzom John Smithtől, és nekivágok a Patasola névre keresztelt parknak. A parkot csak úgy kocsival nem lehet elérni, lévén egy kilométer megtétele után egy sorompó zárja le az utat, így hát annak is gyalogolnia kell, aki nem akar. A név sajnos beszédes (a pata sola spanyolul annyit tesz: csak lábon), arra sincs esélyem, hogy stoppoljak. Pedig de tenném!

  Úgy néz ki, valaki tényleg komolyan gondolta, hogy "pata sola"

Az út folyamatosan emelkedik, és a tájban sincs semmi izgalmas. Halálosan tájidegen eukaliptusz ligeteken keresztül baktatok, míg nem egy farmhoz érek. Szerencsére otthon vannak, így sikerül feltöltenem vízzel a kiürült üvegemet.

Nincs közel a Patasola

Innen még jó negyven percet kell sétáljak a park bejáratáig, ami a szublimált nagy semmi. Egy ezer éves, rozsdás tábla hirdeti, hogy van itt valami, amit Patasolának hívnak, de sehol egy lélek, a látogató központ épülete is csak egy romhalmaz. A tanösvény elhanyagolt, a köderdő növényeit elnyomták a gyorsan növő, de elvadult eukaliptuszfák. Néhány zöld tukánon és egy sason kívül semmit nem látok, így megunván az egyedül bóklászást visszasétálok Boquiába, ahol szerencsére sikerül buszt fognom Salentóba. Majd 30 kilométert túráztam, így elég fáradtan esek be a szállóra.

Néhány madár és más semmi

Ránézek a FB üzeneteimre és látom German következő üzenetét:

"Ne haragudj, barátom! Elfelejtettelek, de jó hírem van, holnap éjfélkor indulunk a csúcsra a 4400 méteres
alaptáborból."

Ma egész nap mentem, holnap meg küzdjem fel magamat 4400 méter magasba, hogy onnan éjfélkor nekimenjek a csúcsnak? German nyilván megőrült. Veszek pár Snickerst, sós mogyorót, egy kiló almát, aztán korán nyugovóra térek. Illetve csak térnék, ha a fejem feletti szobában egy párocska nem ma éjjel gondolná megdönteni a szex közbeni üvöltés decibel rekordját. Napfelkeltéig tart a móka, így egy hunyást nem alszom. Nem baj, legalább nem kell órára keljek, azt úgysem szeretem. 

Reggel 6-kor már egy Willy's hátulján ácsorgok. A Cocora-völgy 2390 méter magasan fekvő bejáratánál veszek pár virslikonzervet, majd gyors tempóban megindulok fölfelé. Nem húzom az időt fényképezéssel, így alig több mint egy óra alatt felérek a 2700 méteren fekvő Acaime házhoz. Ide érkeznek kolibriket nézni azok a turisták, akik csak egyetlen napra esnek be a Cocora-völgybe, innen feljebb csak kevesen merészkednek.

Tiszta az idő a Los Nevados felett

Szerencsére az ösvény jól ki van táblázva, így képtelenség eltévedni az Estrella de Agua névre hallgató fincáig. Úgy fél óra baktatás után utolérek egy kanadai párost, akik helyi vezető segítségével küzdenek az elemekkel. Két napos kirándulásra fizettek be a paramón, de hogy miként fognak felérni a Finca Primavérához, az rejtély számomra, mivel a földig ér a nyelvük. 

Kolibrikről nevezetes az Acaime finca

3000 méter körül megpillantok néhány tukánt és zöld szajkót, picit odébb pedig dzsungelcsirkéket látok fáról fára ugrándozni. Ezidáig nem sejtettem, hogy a dzsungelcsirkék ezen a magasságon is megélnek, korábban csak trópusi esőerdőkben találkoztam velük. 

Tukánokat és szajkókat látok 3000 méter magasan

Fél 12-kor érek fel a 3100 méteren fekvő Estrella de Agua fincához. Ugyanaz az idős házaspár fogad, akik anno öt éve kinyitották nekünk az éppen elkészülő menedékházat, ami azóta is zárva tart. 

- 2007-ben a gerillák felgyújtották a fincát. Aztán az állam ideépítette ezt a menedékházat, amiben anno önök is megaludtak, de hivatalosan soha nem adták át. Nem tudjuk, miért - sopánkodik az öreg úr, miközben felesége megkínál egy pohár panelával (forró cukornádlé).

Sajnos nem működik az Estrella de Agua menedékház

Betolok egy Snickerst és néhány virslit, majd indulok tovább. Innen az ösvény meredeken tekereg felfelé a legszebb köderdőn keresztül, amit valaha láttam. Hihetetlen a növényzet sokszínűsége. Olyan pozsgások és páfrányok szegélyezik az utamat, amikhez foghatóval még Costa Ricában sem találkoztam. 2011-ben is itt próbálkoztam feljutni a Finca Primaverához, de annyira szakadt az eső, hogy csak azon agyaltam, miként élem túl ezt az egészet, a nézelődésre egyszerűen nem maradt energiám. Most azonban szárazság van, a helyiek elmondása szerint az elmúlt két hónapban alig esett valamicskét.

3330 méteren, valahol a köderdők mélyén

3500 méteren megérkezem a paramo vidékére. Anno az egyetemen tanultam a paramóról, de semmi érdemlegeset, mivel a tanszékünkön elég kevesen voltak olyanok, akik találkoztak volna ezzel a zseniális ökoszisztémával. Igazából nem érheti vád őket, lévén a paramók több mint 90 %-a Kolumbiában található (csak Costa Ricában, Venezuelában, Ecuadorban és Peruban van belőle egy kevés), s mikor én egyetemista voltam, akkortájt az ország még a gerilláktól szenvedett, akik előszeretettel bújkáltak ezen a nehezen járható vidéken.

Meseszép a paramo

A paramo magashegyi lápos növénytársulás csupa olyan növénnyel, ami kizárólag itt él meg. Az éves csapadékmennyiség 5-6000 milliméter, tehát a Föld egyik legcsapadékosabb helyéről beszélünk, éppen ezért a felszínén állandó a vízborítottság. Kivéve most, hiszen az El Niñonak hála a paramo is porzik. 10-15 évente, mikor az El Niño tiszteletét teszi Dél-Amerikában, a csapadékzóna dél felé tolódik, eláztatva Chile, Peru és Ecuador sivatagos és félsivatagos partvidékét, az amúgy párás Amazóniát és Andokot pedig kiszárítja. Kolumbia vízhiánytól szenved, vannak városok, ahol víkzorlátozást vezettek be az elmúlt időszakban. Ami nem jó az átlag embernek és a mezőgazdaságnak, az jó a hegymászóknak. Öt évvel ezelőtt derékig gázoltam a fagyos vízben, mire a fincához értem, ezzel szemben most a bakancsom orra sem nedvesedik be. 

Normál körülmények között itt áll a víz

A paramo tipikus növénye a frailejón, ami bár hihetetlenül jellegzetes, magyar neve nincsen. Az olykor 3-4 méter magasra is megnövő növény nem csak gyökereivel, de leveleivel is szűri a vizet, amit a paramo felett áthaladó felhőkből nyer ki. Éppen ezért a paramót a Föld legjobb víztisztító "berendezésének" tartják, s mint ilyet, az állam szigorúan véd. Egy frailejón elpusztításáért ugyanúgy börtön jár, ahogy a Cocora-völgy viaszpálmáinak kivágásáért. 

 Akár 3-4 méteresre is megnőhet a frailejón

Délután fél 4-kor futok be a 3750 méter magasan álló Finca Primavérára, ami semmit nem változott az elmúlt években; ugyanolyan szakadt istálló, mint volt 2011-ben. German anyukája épp a konyhában ténykedik, nem ismer fel. Fél órán belül megtudom, miért nem. Egy halom turista érkezik, akik salentói vezetőkkel érkeztek ide egy napra, hogy körbejárják a paramót. 

- Mióta elmentél, ez így megy minden nap - panaszkodik German anyja - Ötödik éve, hogy gringók tucatjai jönnek azért, hogy ismerkedjenek a paramóval. Jó üzlet, mert én főzök nekik és nálunk szállnak meg, de jó lenne olykor pihenni.

Finca Primavera

German naplemente előtt esik be. Cuccot vitt lóháton a 4400 méteren táborozó és akklimatizálódó párosnak, akikkel közösen kéne megmásszam ma éjjel a Tolimát. Hatalmas vigyorral az arcán kér bocsánatot azért, mert elfelejtett szólni, és reméli, készen állok arra, hogy éjfélkor útra keljek. Hát hogyne állnék készen?! A tegnapi 30 kilométeres túra után egész éjjel nem aludtam, ma pedig laza 1400 métert emelkedtem előzetes akklimatizáció nélkül.

Napfényben egy picit jobban néz ki, de nem sokkal

Eszem egy levest, majd az egyik szakadt emeletes ágy tetejére felmászva próbálok szundítani egyet, de úgy képtelenség, hogy közben vagy egy tucat amerikai üvölt a szobában, azt ünnepelvén, hogy sétáltak egyet a paramón. Kereken nulla percet sikerül aludnom. German éjfélkor próbál ébreszteni, de addigra már menetkész vagyok. Nem hiszem, hogy jól áll a szemem alatt a két nagy szürke karika, de az éjszakai paramónak talán így is megfelelek.

Hulla vagyok. Hajnali 3-ra kéne felérnünk a 4400 méteres alaptáborba, de nagyon lassan haladok. Kapkodom a levegőt, közben majd szét fagyok, lévén nem lehet melegebb -5 foknál. German próbál hajtani, de kivagyok, mint a kutya. Az elmúlt két napban sétáltam több mint 50 kilométert, benne legalább 2500 méter szinttel, és hát sikerült kihagynom pár akklimatizációs lépcsőt. Végül fél 4-re érünk fel az alaptáborba, ahol mindössze két sátor van felállítva. Az egyikben az a kolumbiai páros fetrengett három napon át, akikkel most meg kéne másszam a Tolimát, a másikban pedig egy holland páros, akik egy salentói vezetővel vágnak neki a hegynek pont akkor, mikor mi befutunk Germannal. 

- Nem bírom, German. Aludnom kell - rogyok össze a kolumbiaiak sátránál.

Germant nem hatja meg nagyon a dolog, neki mindenképp fel kell vinnie a két kolumbiait a csúcsra, hiszen ezért fizetnek neki, ráadásul csak miattam vagy fél órán át toporogtak a fagyban. Engedélyt kérek, hogy befeküdhessek a sátrukba, amit megadnak, majd eltűnik a fejlámpájuk fénye a sötétben.

Mindkét hálózsákot magamra húzom, és próbálok aludni. Iszonyú hideg van, így nehezen jön álom a szememre, már csak azért is, mert azon pörgök, hogy ismét nem sikerül elérnem a Tolima csúcsát. Átok ül rajtam. Öt éve az időjárás, most az esztelen, akklimatizáció nélküli erőltetett menet fog ki rajtam. Elalszom.

A Nap első, melengető sugaraira ébredek. Sikerült hunynom úgy másfél órát, ami hihetetlenül kipihentté tett két nap nem alvás után. Vékony jégréteg alakult ki a sátron, a frailejonesek is fagyottan tekintenek az ég felé. Sehol egy felhő, a Nevado Tolima 5221 méteres csúcsa teljes pompájában virít előttem. 

Sátram mögött az 5221 méter magas Nevdo Tolima

Összepakolok, és azon morfondírozom, nekivágjak-e a hegynek egyedül. Jól vagyok, nem fáj a fejem, a légszomj is elmúlt. Megérte pár hete szenvedni a Rucu Pichinchán, úgy néz ki, hozzászokott a szervezetem a magassághoz. Bár fogalmam nincs melyik út vezet a csúcsra, mégis nekivágok a hegynek.

Felhők támadják a paramót

Az eleje nem nehéz, a porban tisztán kivehetők Germanék és a hollandok lábnyomai. Gyorsan bemelegszem, azt, hogy pontosan milyen magasan járok, a tőlem északra fekvő Nevado Quindio alapján határozom meg, ami csak 4760 méter magas, és újabban minden a csúcsa, csak nem havas.

Valahol a Nevado Quindio csúcsával egy magasságban

Jobbra tőlem feltűnik a Los Nevados legmagasabb hegye, a Nevado del Ruíz, ami 90 méterrel magasabb a Tolimánál, azonban évek óta tiltott a megmászása. A Ruíz egy máig működő tűzhányó, ami 1985-ben a történelem egyik legvéresebb kitörését produkálta. November 13-án a kitörés megolvasztotta a vulkán hósipkáját, ami ún. lahart, vagyis iszapárt eredményezett. A több millió köbméter jeges iszap maga alá temette Armero városát, megölve 25 000 embert. Ennél csak a Mount Pelée 1902-es kitörése volt pusztítóbb a 20. században. 

     25 000 embert ölt meg 1985-ben a Nevado del Ruíz

A Tolima poros szoknyáján úgy egy óra alatt sikerül felkapaszkodnom. Itt azonban tanácstalanná válok, ugyanis egy erősen szabdalt, morzsalékos sziklafalba botlom. Eltűnnek a lábnyomok, így nem marad más, mint a véletlen útválasztás. Egy meredek, de járhatónak tűnő meredélyre esik a választásom, de mint utóbb kiderül, sikerül az északi fal legrohadtabb útjára rábukkannom. Úgy ugrálok szikláról sziklára, mint a zerge, s bár nem veszélytelen a mutatvány, azért nehézségében sehol nincs a Rucu Pichincha IV+ nehézségű szirtjeihez képest.

    Jól beválasztottam a Tolima egyik legnehezebb útját

Egy óvatlan pillanatba szétreped a farmerom, mindkét combomon tátongó lyuk keletkezik. Bár mostanra talán nincs fagy, azért nem kellemes csupasz seggel 5000-est mászni. Fél 9-kor érem el a gleccser szélét, pont ott, ahol German épp a hágóvasakat szereli le a két kolumbiai lábáról. Elkerekednek a szemei, nem érti, mit keresek ott.

- A kanyonon jöttél végig? - csodálkozik rám - Az a Tolima legnehezebb útja. Hadd gratuláljak - legyint rám.

Közben visszaér a két holland a salentói vezetővel. Szólni sem tudnak, annyira készen vannak. Mikor a vezetőjük megtudja, hogy farmerben vagyok és nincs napszemüvegem, megveregeti a vállamat.

- German! El ne tedd a hágóvasakat! - ripakodom rá - Jössz velem vissza, ha már sikerült elfelejtened, hogy én is fel akarok jutni a csúcsra.

German nem boldog. Elmondása szerint soha nem mászta meg még egy nap kétszer a Tolimát, s bár nem vagyunk messze a csúcstól, a sok gleccserhasadék miatt még sokat kell másznunk. Szerencsére a két kolumbiai jelzi, hogy egyedül is visszatalál a táborhoz és a fincához, így German nem túl boldogan, de ismét felcsatolja a hágóvasat. 

- Csak óvatosan! Olvad a jég, be ne essünk az egyik hasadékba - próbálja elvenni a kedvemet a barátom a mászástól.

 Nem tűnik vészesnek a csúcstámadás a gleccser aljáról

A gleccser első fele technikailag nem nehéz. A folyamatos, monoton menetelést rosszul viselem, ezzel volt a bajom éjszaka is. Ha van a mászásban valami kis izgalom, sokkal gyorsabban tudok haladni, így a gleccserhasadékokig szenvedek. A napszemüveg tényleg jól jönne. Tűz a nap, a hóra nem tudok nézni, így jobb híján a kék eget bámulva lépegetek elfelé. 

Izgalmas gleccserhasadék valahol 5100 méteren

A hasadékok csodaszépek. Némelyik 20-30 méter mély, ha ide valaki beesik, jó eséllyel csak évtizedek múltán találják meg, mikor a globális felmelegedés hatására a Tolimáról is leolvad a hósipka. 

German egy hasadék szélén

A csúcsra egy meredek, csúszós jégrámpa vezet fel, ahol kénytelenek vagyunk használni a jégcsákányokat is. Élvezem a mászás minden pillanatát.

Meredek rámpa vezet fel a csúcsra

A Tolima a Nevado del Ruízhoz hasonlóan vulkán, azonban jelenleg inaktív, így a kráterét is vastag hó borítja. Fél 10-kor érünk fel a csúcsra, ahol egy kolumbiai zászló lobog. Ez nem az Elbrusz vagy egy alpesi csúcs, hogy tömegek várakozzanak arra, hogy lefotózkodjanak a hegy tetején. Csak mi ketten vagyunk Germannal, így kiélvezhetjük a Nap melegét. Fotózkodunk, fetrengünk a hóban, még az sem zavar, hogy a seggemnél a faremromon egy hatalmas lyuk tátong.

 Fent a Nevado Tolima 5221 méter magas csúcsán

Tízkor indulunk vissza. German megmutatja a könnyű utat, ami ugyan sziklás, de messze nem olyan meredek és morzsalékos, mint a kanyon volt. Alig egy óra alatt visszaérünk az alaptáborba, ahonnan a sátor már eltűnt. A kolumbiaiak szerencsére ügyes túrázók, nincsenek másra szorulva. Nem úgy a hollandok, akiket még a táborhely előtt sikerül beelőznünk. 

Paramo veszi körbe a Laguna El Encantót

Ugyanazon az úton ereszkedünk vissza a fincához, amin jöttünk, csak ezúttal látok is valamit. Az éjszakai túra nem az én világom, én szeretek látni, nem csak céltalanul baktatni. A háttérben feltűnik a Laguna El Encanto és az azt körülvevő végtelen paramo vidék. German féltávnál elkészül az erejével és lefekszik aludni. Magam megyek tovább, megkerülve a Finca Primaverát körülvevő lápot. Délután 2-re érek vissza a házhoz, ahol German anyja és felesége épp készíti a vacsorát a nemsokára betoppanó újabb amerikai csapatnak. 

Mocsár a Finca Primavera határában

A hollandok és a kolumbiaiak csak naplementekor esnek be a fincára. Hétkor már ágyban vagyok, és ezúttal nem zavarnak az üvöltöző amerikaiak. Úgy alszom, mint a bunda, reggel 6-ig. Megreggelizem, majd elbúcsúzom Germantól és elindulok vissza Salentóba.

Felkel a Nap a Nevado Tolima mögött

Ezúttal azonban nem a klasszikus úton megyek, hanem a Finca Argentina irányába, ami bár picit hosszabb ösvény, állítólag gyönyörű.

Visszérek a köderdőbe

A Laguna La Virgen mögött kezdek lefelé ereszkedni. A kilátás a Rio Quindio völgyére egyszerűen mesés, a köderdő errefelé pedig ha lehet, még érintetlenebb. Az egyedüli nehézséget az El Bosque névre keresztelt, egykori táborhely után kaptató jelenti, ami nem esik jól.

 Ilyen látvány fogad a Finca El Bosquénél

Mostanra az utolsó csokim is elfogyott, de szerencsére az ösvényt szamóca bokrok szegélyezik, így sikerül magamat degeszre enni gyümölccsel. Délután kettőre érek vissza a Cocora-völgybe, amit ezúttal bebórítanak a felhők. A helyiek örülnek, mert hónapok óta nem esett az eső, a legelők pedig kezdtek kiégni. Nekem mostanra mindegy. Egy dologra tudok csak gondolni a Willy's platóján ácsorogva. Arra, hogy zuhanyzás után eszem egy jófajta truchát az egyik helyi étteremben...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra! 

Kevés olyan szép és izgalmas hely van a világon, mint a Cocora-völgy. A Tolima és a Quindio vulkánok lábánál elterülő völgyben élnek ugyanis a Föld legmagasabb pálmái, amik akár 70 méteresre is megnőhetnek. Az óriás viaszpálmákat (amik egyben Kolumbia nemzeti jelképei) törvény védi; aki egyben is kárt okoz, azonnal börtönre ítélik. A Cocora-völgy ma az ország egyik legnépszerűbb turista desztinációja, amit évente több mint 100 000 kiránduló keres fel. 

Rengetegszer jártam már a Cocora-völgyben, utoljára 2013-ban. Azóta sok minden változott a környéken, de a pálmák szerencsére még a helyükön állnak. Ezúttal egy Mirador csapattal kerestük fel a völgyet és az előtte elterülő Salentót, ami minden kétséget kizáróan Dél-Amerika legszebb faluja. Mivel korábban már írtunk a völgyről, ezúttal csak fényképes beszámolóval jelentkezünk. 

Salento távolról nem tűnik különlegesnek, a fekvése azonban pazar. 1800 méter magasan fekszik a Nevado Tolima lábánál, fantasztikus köderdők és kávéültetvények között.

Hajnalban még csendes a főtér, így jó képeket lehet lőni a színpompás házakról. Ez a fajta építkezés kizárólag Armenia környékén jellemző, de az összes falu közül Salento a legszebb.

Nincs ember, aki ne szeretne bele Salentóba. A tíz éve még a gerillák kezén lévő település ma a hétvégi kirándulók és hátizsákos turisták kedvenc desztinációja. Magyarországon miért nincsen ilyen???

Kibérelt a Mirador csapat egy Willyst, amiket Kolumbia az USA-tól vásárolt meg azért, hogy a Föld legjobb, de nehezen elérhető kávéföldjeiről le tudják hozni a termést. Ma már nem indokolt a használatuk, a helyiek azonban máig imádják ezeket az 50 éves dzsipeket. És mi is.

Egyike a Salento környéki haciendáknak. Akinek itt földje van, gazdag embernek mondhatja magát, lévén errefelé terem a Föld egyik legjobb kávéja.

2350 méter magasan található a Cocora-völgy bejárata. Már itt feltűnnek a magasra növő viaszpálmák, de az ember csak akkor érzékeli igazi méretüket, mikor közel kerül hozzájuk.

Egykor a pálmák a köderdők mélyén nőttek, de a marhapásztorok felégették azokat a legelők miatt. Aztán felismerték szépségüket, így ma már senki nem nyúl egy ujjal sem Kolumbia büszkeségeihez.

Eltörpülnek a tehenek a pálmák mellett. Mivel évente több mint 2000 mm csapadék hull a völgyben és konstans 20 fok van, a rideg állattartás a jellemző.

Állítólag a legmagasabb fa 70 méteres, de hogy az hol van, nem tudjuk. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy jó sok van belőlük.

Zseniális a táj háttérben a Los Nevados Nemzeti Park paramo fedte csúcsaival. Vajon odafönt is minden ilyen szép? Néhány napon belül megtudom...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

Amíg nem jártam Kolumbiában, nem jutott eszembe, hogy főzzek egy jó cazuelát vagy ajiacót, sőt mi több, még csak nem is hallottam ezekről az ételekről. Nem csoda, hiszen Kolumbia nem tartozik a gasztronómia dobogósai közé. Az ország jó részén nem esznek mást, csak rizses csirkét, de elvétve bele lehet botlani néhány jellegzetes, afrikai, amerikai, francia és spanyol ízekkel operáló ételbe. 

Nagy az átfedés a venezuelai konyhával, de a tipikus ételeket az etnikai csoportok és a kulturális hagyományok  változatosabbá tették. Az elmúlt két és fél év alatt négy alkalommal jártunk Kolumbiában, ez alatt közel minden tipikusnak mondott ételt sikerült megkóstolnunk.

Azok kedvéért, akik gasztronómiai blogunkkal most találkoznak először, tisztázzuk a jól bevált pontozást:

1: bűnrossz, ehetetlen 
2: elfogadható, ötlettelen, túlélni jó 
3: meg tudom enni minden nap, ha kell 
4: szívesen választanám étlapról 
5: ízorgia

REGGELI VAGY ELŐÉTEL

Azt már a venezuelai konyháról szóló bejegyzésünkben részletesen kifejtettük, hogy a kukoricalisztből készült hússal, zöldséggel vagy sajttal töltött arepa és a kenyértésztából gyúrt, félhold alakú empanada Kolumbia nemzeti eledeleként is ismert. Nincs ez másképp azzal a dedito, azaz 'ujjacska' nevű sajttal töltött tekercsszerű rudacskával sem, amit itt tequeñonak neveznek.

1) Tequeño

3 csészényi liszthez adnak egy tojást, egy csészényi tejet, egy kis étolajat, ízlés szerint cukrot és sót, élesztőt, és az egészet massza állagúra gyúrják, majd körülbelül 40 percig letakarva egy nagy tálban kelni hagyják. Ezután hosszúkás szalagformákat nyújtanak belőle sodrófával, majd gondosan beletekernek egy szelet sajtot. Az így keletkezett tekercsszerű rudacska két végét lezárják, forró olajba dobják. A venezuelai változatában a tejet gyakran vajjal és meleg vízzel helyettesítik, de nekem a kolumbiai változat jobban bejön. Mivel már nagyon untuk az empanadát és az arépát, a tequeñoból gyorsan nagy kedvenc lett, bár a tésztája sokkal olajosabb és nehezebb a hazai sós péksüteményeknél. 

Pontszám: 4/5

     A tequeño pont olyan, mint Venezuelában a dedito

2) Buñuelo

Nincs olyan kolumbiai település, ahol valamelyik utcában ne sütögetnék az arany színű, körülbelül 5 cm átmérőjű golyócskákat. Az egész művelet úgy kezdődik, hogy 1 kg reszelt sajthoz ugyanennyi búzalisztet, 2 teáskanál cukrot, 2 teásknál yukkaport és fél teáskanál sütőport kevernek majd a tésztát jól összekeverik. Egy kis só mehet bele, majd 2 tojás és a legvégén a víz. A tésztából kis labdákat gyúrnak és forró olajba dobálják őket. Akkor vannak készen, ha nem csak úsznak az olaj tetején, de a külsejük szép aranybarnára is pirult. Ha a tequeño bejött, akkor ezt is szeretni fogod.

Pontszám: 4/5

3) Carimañola

Ez egy henger alakú yukkakifli megtöltve tetszés szerint fűszeres darált hússal, zöldségekkel, esetleg sajttal. Az alapját természetesen nem az általunk jól ismert szobanövényből nyerik, hanem a maniókából, amit a dél-amerikai országokban étkezési céllal termesztenek. Mivel ez Magyarországon nagyon nehezen beszerezhető, nem hinném, hogy bárki kipróbálja. Ha mégis kedved szottyan hozzá, forró vízben főzd puhára a yukkadarabokat, majd turmixold le massza állagúra és töltsd meg olajon finoman megpirított hússal és a szezonnak megfelelő zöldségekkel. Az így keletkezett kis töltött kifliket süsd ki napraforgóolajban. Ötletelennek nem nevezném, de azért nem egy ízorgia. Viszont laktató. 

Pontszám: 3/5

4) Ceviche

Elsősorban nem Kolumbia, hanem Peru konyhájának híres darabja a citromlébe áztatott nyers hal. A kolumbiai csak abban különbözik a peruitól, hogy ők az egészbe belenyomnak egy fél tubus ketchupot. Mivel ki nem állhatom a paradicsomszószt, a nyers haltól pedig egyenesen feláll a szőr a hátamon, ne várd, hogy szuperlatívuszokban beszéljek róla, de be kell vallani, hogy a parányi rákokból készült változatával Santa Marta tengerpartján sikerült békét kötnöm. Endre viszont minden formában imádja. 

Pontszám: 2/5

5) Hormiga culona, a pörkölt hangyapopsi

Nem ismeretlen, hogy egyes indián kultúrákban, ahol bonyolult és kockázatos volt a húshoz való hozzájutás, az ízeltlábúakat használták fehérjeforrásként. Ebből Kolumbiában annyi maradt meg, hogy San Gil környékén pörkölt óriáshangyákat árulnak a kisboltokban, mint nálunk a tökmagot, vagy a szotyit. Ezek a körülbelül három centis jószágok szárnyukat és fejüket vesztve kerülnek a sós forróvizes fazékba, majd utána a forró serpenyőbe pirulni. Az ízük hasonlít a pirított magokhoz és az eredmény messze nem olyan szörnyű, mint ahogyan hangzik. Persze csak akkor, ha jól viseled, hogy időnként a kis ízelt lábak a torkodon akadnak. 

Pontszám: 3/5

LEVESEK

1) Sancocho

Krumplis húsleves, amit gyakran friss hagymás-paradicsomos, citrommal és jalapeñoval fűszerezett salátával tálalnak. Marha vagy disznúhúsból készül, amit leveskockával, chilivel és apróra vágott yukkával, krumplival együtt főznek meg, majd végül korianderrel füszereznek. 

Pontszám: 2/5 (mert szörnyen utálom a koriandert)

2) Changua

Ennek a sós tejlevesnek már az elkészítése is annyira gusztustalan, hogy úgysem lesz kedved megkóstolni. De ha nagyon bevállalós és kíváncsi természetű vagy, akkor azért elárulom, hogy olajon pirított egész fokhagymára és vöröshagymára kell vagy három liter tejet önteni (egy liter víz és só kíséretében), majd jó sok koriandert keverni bele (én a szagától is rosszul vagyok), végül ráütni három-négy tojást. Kb. akkor van készen, mikor a tojás "kimenekül" a fehér kotyvalék tetejére. Akiknek még nem elég exrtém a sós, tojásos tejleves, azok tálaláskor úsztathatnak a leves tetején egy pirítóst és egy kis sajtot is. Állítólag az ételt az indiánok találták ki, bár megtarthatták volna maguknak.

Pontszám: 1/5

3) Ichituyca'ava

Az arhuaco indiánok tradicionális feketebablevese, amit Nabusimake környékén volt szerencsénk megkóstolni. Sajnos a receptjét nem sikerült megszereznünk, de nem lehet nagyon bonyolult, mert a kész étel úgy néz ki, mint egy nagyon híg babfőzelék a rántás előtt. Én inkább a jókai bablevesre szavazok.

Pontszám: 2/5

Ichituyca'ava, az arhuaco bableves

4) Amun

Az ugyancsak arhuaco étel egy speciális tökleves. Érdekessége, hogy édes, mivel tejjel és rengeteg cukorral készítik. A pontos elkészítési módot itt sem árulták el nekünk, bár annyira nem bánom, mert biztosan nem fogom otthon elkészíteni. Nekem túl vad volt az íze.

Pontszám: 2/5

5) Cazuela de mariscos

A levesek királya, amiben megáll a kanál. Polipból, kagylóból, rákból és friss halból készült zseniális étel. Az elkészítése egy kicsit időigényes, de az íze minden fáradtságot megér, persze csak akkor, ha szereted a tengeri herkentyűket. Első lépésként olívaolajon meg kell pirítani 1 csészényi apróra vágott metélőhagymát és ugyanennyi felszecskázott vöröshagymát. Amikor megpirult mehet bele 1 kg előre megfőzött polip, negyed kg fésűkagyló, fél kg tintahal, esetleg negyed kg garnélarák. Sóval és borssal igény szerint füszerezzük, majd beleszórjuk a keskeny csíkokra vágott paprikát, ami paprikaporral is helyettesíthető, kiegészíthető. Beleöntünk 2 csésze paradicsomszószt és az egészet fedő alatt kb. 15 percig főzzük. Közben megkeverjük, beleteszünk 1 kanálnyi fokhagymapürét, majd a kockára vágott és már előzőleg megfőzött halat. 10-15 perc múlva ellenőrizzük, hogy a tengeri herkenytűk megfőttek-e. A cazuela de mariscos nem kimondottan kolumbiai étel, de itt ettük belőle a legjobbat.

Pontszám: 5/5

Kolumbia legfinomabb kajája, a cazuela de mariscos

6) Ajiaco Bogotano

Avokádóval és rizzsel tálalt csirkehúsleves, zöldséggel. Nagyon tartalmas, de nem sorolnám a kedvenceim közé. Megfőzik a kicsire vágott csirkemellet és eközben a levébe kukoricát, felszecskázott koriandert, húsleveskockát, picire vágott póréhagymát, ízlés szerint sót, borsot, fokhagymát és krumplit tesznek, majd kiveszik a csirkét, és a zöldségeket a hús levében főni hagyják. A végén a csirkehúst még kisebbre vágják és visszateszik a lébe egy kis tejszínnel együtt. 

Pontszám: 4/5

Kolumbia klasszikus étele az ajiaco

FŐÉTELEK

1) Friché

A Guajira-félszigeten mindenhol árulják a frissen sült, natúr kecskehúst. Erős túlzás egytálételnek nevezni, de az éhség gyors elűzésére és fehérjepótlásnak elmegy. A hátránya, hogy iszonyú erős kecskeszaga van akkor is, ha már megsült és fogyasztásra kész. A szegény emberek fantáziátlan eledele, szerintem egy igazi rémálom.

Pontszám: 1/5

2) Bandeja paisa

Kolumbia talán legismertebb étele, a mindenhol rendelhető sült hús (olykor kolbász vagy hurka) fehér rizzsel, babpürével, tükörtojással, avokádóval és arépával tálalva. Ennél ezerszer jobb kajákat lehet kóstolni, mégis mindenhol ezt erőltetik.  

Pontszám: 2/5

Kolumbia büszkesége a szörnyen unalmas bandeja paisa

3) Fritanga vagy picada

Az egyik legfantáziátlanabb étel, amivel valaha találkoztam. Nem más, mint sóval, borssal és fokhagymával fűszerezett, olajon megsütött vegyes hústál (kolbász, hurka és oldalas), amit rendszerint sült banánkarikákkal tálalnak. Venezuelától Argentínáig bárhol fellelhető, Kolumbiában sem csinálják jobban, mint bárhol máshol.

Pontszám: 3/5

4) Lechona colombiana

Vélhetően az egyik legbonyolultabb és legidőigényesebb kolumbiai étel, amire külön 'lechonázó' helyeket hoztak létre. Malacbőrben sült disznó- és marhahús rizzsel, amiből fogyasztásra a töltelék kerül a tányérra. A húst nyersen vöröshagymából, fokhagymából, metélőhagymából, borsból és piros paprikából (vagy valami piros színt adó füszernövényből) alló szószban áztatják, és zárható neylonban egy napig a hűtőben hagyják pácolódni. Másnap a malacbőrt kibélelt tepsibe terítik, belső felét megkenik narancslével és rétegesen belepakolják az előzőleg megfőzött rizst és a szószban pácolt húst, majd az egészet pár órán át sütik. Jobban hangzik, mint amilyen, a végeredmény így is csak hús rizzsel, amihez ráadásul nem esznek salátát, így iszonyúan száraz.

Pontszám: 3/5

5) Sült marhanyelv maracujás szószban

A marhanyelvet olajon megsütik. A friss maracujából cukorral vagy mézzel, csipet sóval, borssal, citrom vagy narancslével 15-20 perces főzés során szószt készítenek, amivel jól nyakon öntik a húst. A szósznak markáns, savanykás íze van, a nyelv pedig kifejezetten omlós, ha átsül, így sokkal jobb, mint bármely más marhahús, amit Kolumbiában nagyon rágósan készítenek.

Pontszám: 4/5 

     A marhanyelv yukkával meglepően jó

6) Mazorcada

Többféleképpen is lehet készíteni, de nagyon egyszerű és kolumbiai viszonylatban remek gyorsétel. Négy adag elkészítéséhez 400 g kockákra vágott disznócsülökre van szükség, amit serpenyőben növényi olajon megpirítunk és kakukkfűvel, sóval, borssal fűszerezzük. Adunk hozzá egy-egy apróra vágott paradicsomot, hagymát, fokhagymát. Miután a hús megsült, a zöldségek megpirultak, keverünk hozzá főtt szemezett kukoricát és majonézt, majd sajtot olvasztunk a tetejére. Tökéletes buli kaja. 

Pontszám: 4/5 

Remek gyorskaja a mazorcada

ITALOK

1) Gyümölcslevek

Ha valamit ki kéne emeljek, amit igazán imádok, azok a kolumbiai turmixok lennének. Sok helyen lehet gyümölcsleveket inni, de olyanokat, mint Kolumbiában, sehol. Ráadásul nem drágák, egy dollárért adnak belőle fél litert, és olyan gyümölcsökből készítik őket, amiket máshol nem is ismernek. Aki járt már Kolumbiában, az tudja, hogy a lulónál zseniálisabb ital nincs a Földön.  

Pontszám: 5/5

2) Sörök

Dél-Amerikában egyetlen országban lehet jó sört inni és az Kolumbia. A Club Colombia nem olcsó sör, cserébe azonban nagyon markáns, édeskés íze van. A Poker egy fokkal gyengébb, de még abszolút iható, az Aguila azonban pont olyan, mint bármelyik latin light sör.

Pontszám: 4/5

     A Karib-tenger partján mindenki Aguilát iszik

3) Rumok

A fiatalok az Aguardiente nevű szörnyűségre esküsznek, ami olyan, mint egy rossz ouzo. Nem értem, hogy tudják ezt a szörnyű ánizsos ócska rumot vedelni, amikor olyan csodái vannak Kolumbiának, mint a Caldas vagy a Medellín. Ráadásul ez utóbbi elindult a premium rumok útján, és nagyon jó irányba halad. Kolumbiában jó rumozni!

Pontszám: 4/5

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra! 

Hol jobb? sorozatunk következő fejezetében Kolumbiát vetjük össze Magyarországgal. Azt a Kolumbiát, ami 20 évvel ezelőtt még a Föld legveszélyesebb országai közt szerepelt, ami máig a Föld második legnagyobb drogtermelője, és ami mai napig csak akkor kerül be a híradásokba, ha a FARC robbantásokat hajt végre az országban.

Ezúttal sem azt vizsgáljuk, hogy magyarként hol vár az emberre nagyobb jövő, hanem hogy Kolumbiában jobb-e lenni kolumbiainak vagy Magyarországon magyarnak. Íme!

1) KERESETEK 

2014-es adatok szerint Kolumbia GDP/fő mutatója 8076 US$ volt, ami jócskán kevesebb a magyarnál (13 480 US$). Fontos azonban megjegyezni, hogy amíg Magyarországon az elmúlt 15 évben csak 2,8-szorosára nőtt a nemzeti össztermék (133 milliárd dollár), addig Kolumbiában 3,8-szorosára (378 milliárd dollár). Az éves gazdasági növekedés az elmúlt évtizedben Kolumbiában 5%-os volt, ami latin-amerikai léptékkel is kiugrónak számít. Ennél jobbat csak Argentína tudott a kontinensen, de ők 2002-ben lenullázták magukat. 

Mindez persze nem sokat jelent, hiszen mezei polgárként az számít, mennyit ér az ember keresete egy hónapban. A kolumbiai minimálbér 644 350 peso, ami mostani árfolyamon számolva 207 US$-nak felel meg, szemben a magyar minimálbérrel, ami 68 775 Ft, kb. 250 US$. Az elmúlt egy évben mindkét pénz sokat vesztett az értékéből. Tavaly augusztusban 1 dollárért 230 forintot és 1900 pesót adtak, ma ezzel szemben 280 forintot és 3100 pesót. A magyar pénz egy év alatt 20%-ot, a kolumbiai pedig 60%-ot romlott a dollárral szemben, így elmondható, hogy az elmúlt egy évtized sikerországának számító Kolumbia monetáris válságban van.

     A kolumbiai gazdagok faluja: Villa de Leyva

Gazdasági szakemberek szerint a peso romlása az ecuadori olajtermeléssel hozható összefüggésbe. 2014-ben jelentette be Rafael Correa (Ecuador elnöke), hogy Amazónia alól megkezdik az olaj kitermelését. A megnövekedett kínálat lenyomta az árakat, ami a kolumbiai pénz romlásához vezetett (hasonló problémával küzd Peru is). A szakemberek szerint ez a folyamat szelídülni fog és a peso vissza fog állni legalább az ez év eleji szintre. 

Ahogy a legtöbb latin-amerikai országban, úgy Kolumbiában sem számolnak átlagbért. Nehéz is lenne, mert Amazóniában és a gerillák által uralt vidékeken a kormány sem tudja pontosan, mi történik. Nincs más, mint az állásajánlatok között körbenézni, hogy az ember el tudja helyezni az országot a bértérképen. Ez alapján egy kolumbiai nagyvárosban élő

- diplomás ápoló nettó 180 000
- sürgősségi orvos nettó 320 000
- egy titkárnő nettó 72 000
- egy kezdő ügyvéd nettó 90 000
- általános iskolai tanár nettó 110 000
- építészmérnök nettó 270 000

forintot keres egy hónapban. Nagy különbség tehát nincs a magyar és a kolumbiai  keresetekben, bár ha mindezt az egy évvel ezelőtti dollár árfolyamon számoljuk (ami jó eséllyel év végére visszaáll), akkor a kolumbiai béreket magasabbnak tekinthetjük. 

Kolumbiában az elmúlt 15 évben folyamatosan csökkent a munkanélküliek száma. Amíg 2000-ben a munkanélküliségi ráta 20 % volt, addig 2015 elején már csak 9,9 %. Magyarországon ez az érték 7,3 %, de ugye tudjuk, hogy a jónak mondható ráta a közmunkának és a kivándorlásnak tudható csak be. 

2) ADÓZÁS ÉS VÁLLALKOZÁS

Nem meglepetés, hogy Kolumbiában is kevesebb az adó, így könnyebb vállalkozni, mint Magyarországon. 

Az ÁFA mértéke 16 %, de azt kizárólag késztermékekre kell megfizetni. Ez alapján egy hentes húsáruján nincsen ÁFA, de az étterem ételein van. Ugyanez a helyzet állítólag az önmagában fel nem használható alkatrészekkel is. Tehát egy csavar nem ÁFA köteles, de a mosógép már igen. 

Ún. fogyasztási adót fizettetnek minden egyes mobilhívás (4 %), vendéglátás (8 %) és autóeladás (16 %) után, az ÁFA kiegészítőjeként.  

Kolumbiában létezik SZJA (25 %), de azt havi bruttó 3 740 000 pesóig (kb. 340 000 Ft) nem kell fizetni. Van egy társadalom biztosításnak nevezhető CREE (9 %), ezt kizárólag a szellemi munkát végzőktől szedik be.

Bogotá a gazdaság motorja

Van egészségügyi hozzájárulás (8,5 % a munkáltató + 4 % a munkavállaló részéről) és nyugdíjjárulék (12 % a munkáltató + 4 % a munkavállaló részéről), de ezek kijátszhatók, mivel aki megbízási szerződéssel (max. 3 hónap) van állásban, nem kötelezhető annak megfizetésére.

Az iparűzési adó 0,4 és 1,2 % között mozog, attól függően, hogy milyen szektorban működik a vállalkozás. 

A bankadó 0,4 % minden egyes tranzakcióra, az ingatlan adó pedig 0,3-3,3 %, de ezt kizárólag Bogotában vetik ki.

Létezik ún. alkalmi bevétel adó, amit olyan hirtelen nyereség (pl. lakás eladás) után szednek be, ami meghaladja a 29 256 690 pesót (kb. 2 650 000 Ft). A különbözet után 10 % adót kell fizetni.

Vegyünk egy példát! Hentes vagy és csak nyers húst árulsz, készterméket nem, így ÁFÁ-t és fogyasztási adót nem kell fizetned. A hónap végén 500 000 forint marad a kasszában. Az SZJA-d a 160 000 Ft 25 %-a, tehát 40 000 Ft. Mivel nem luxusterméket állítasz elő, ezért az iparűzési adód csak 0,4 %, tehát 2000 forint. A nettód így 458 000 forint, és ha három havonta megbízási szerződést kötsz magaddal, mint alkalmazottal, akkor nem kell befizesd se a TB-t, se az egészségügyi hozzájárulást. Ha ezt mégis megtennéd, akkor 28,5 %, vagyis 142 500 forint lenne az elvonás. A hónap végére 315 500 forintod maradna, és így biztosítva vagy.

Alkalmazottként még jobb a helyzet. Tételezzük fel, hogy a munkáltatód 300 000 Ft bruttó fizetésért alkalmaz téged, így nem kell fizess SZJA-t. Mivel a munkáltatód köteles fizetni a járulékokat (20,5 %), a bruttód teljes elvonása csak 8 %, jelen esetben 24 000 forint. 300 000 bruttó nettója Kolumbiában 276 000 Ft.

Magyarországon még a minimálbért is megadóztatják, a munkavállaló, ha jól tudom 44,5 %-ot kell befizessen, a munkaadó pedig majdnem ugyanennyit.

3) ÁRAK

A pénz hirtelen romlását a piac nem nagyon reagálta le, az árak csak kis mértékben emelkedtek. Ez alapján a következő árakkal lehet számolni Kolumbiában: 

1 l tej: 220 Ft
1 kg kenyér: 360 Ft
1 kg rizs: 240 Ft
1 kg csirkemell: 900 Ft
1 kg krumpli: 180 Ft
1,5 l ásványvíz: 240 Ft
1 kg paradicsom: 190 Ft
1 db tojás: 27 Ft
menü egy kifőzdében: 800 Ft
1 üveg sör: 180 Ft

Piacon kell vásárolni, ott minden olcsóbb

Amint a példa mutatja, jelen pillanatban Kolumbia egy árnyalattal olcsóbb Magyarországnál. Azt is tegyük hozzá, hogy ez most, a peso gyengülése miatt van így, alig fél éve még jó 30 %-kal magasabbak voltak az országban az árak.

Elektronikai cikkekben és ruházatban nincsen nagy különbség, bár most az is olcsóbb lett valamivel. Ami jellemzően drága Kolumbiában, az az új autó, köszönhetően a 16 %-os fogyasztási adónak.

4) LAKHATÁS, ÉPÍTKEZÉS

Magyarországon az elmúlt egy évben nagyon megugrott az ingatlanok bérleti díja, bár az európai átlagtól még így is fényévekre vagyunk. Kolumbia sem maradt ki a szórásból, az Airbnb ott is fénykorát éli, ami az egekbe emelte a bérleti díjakat. 

Bogotá biztonságos kerületeiben (pl. Chapinero), egy 50-60 négyzetméteres ingatlan bérleti díja havi 150-200 000 forint. A budapesti belvárossal közel egyenértékű Zona Rosában azonban már havi 300 000 forinttól kezdődnek a bérleti díjak, amik valamivel magasabbak, mint Budapesten. Olcsóbban csak a belvárostól messzebb lehet albérletet találni. A pályaudvar környéke aránylag biztonságosnak mondható, és ott akár 80 000 forintért is talál már lakást az ember.

Vidéken nem ennyire rossz a helyzet. Bár Medellínben is megugrottak az árak, Barranquillában, Bucaramangában vagy Calíban még magyar vidéki árakkal lehet számolni.

Lakást, házat vásárolni sem olcsóbb Kolumbiában. A fővárosban egy 50-60 négyzetméteres újépítésű lakás ára biztonságos környéken 25-35 millió forintba kerül. Ehhez jellemzően jár őrzött parkoló és portaszolgálat. Vidéki nagyvárosokban (Medellínt és Cartagenát leszámítva) az árak kb. 20 %-kal alacsonyabbak. 

Cartagena központjában a legdrágábbak az ingatlanok

Ami megéri, az a házépítés. Hasonlóan a többi dél-amerikai országhoz nem foglalkoznak a szigeteléssel és a fűtéssel, még Bogotában sem, ahol azért lenne rá igény. Az építés szabályai is lazábbak, annak ellenére, hogy Kolumbiát gyakran sújtják erős földrengések. Más téma a telekár, ami a nagyvárosok környékén és a Karib-tenger partján igen drága tud lenni.

Összefoglalva: lakást vagy házat bérelni Kolumbiában drágább, venni kb. magyar árakon lehet, építkezni azonban a magasabb telekárak ellenére is olcsóbb. A rezsi Kolumbiában picit alacsonyabb, mint Magyarországon, de komoly különbség nincs az árakban.

5) KÖZLEKEDÉS

Kolumbiában olcsóbb a benzin, mint Magyarországon. 1 gallon ára 7800 peso, ami azt jelenti, hogy litere 186 forint, tehát kb. fele a magyarnak.

Ez a hihetetlen különbség nem mutatkozik meg a közlekedés áraiban, bár az is valamivel olcsóbb, mint odahaza. Bogotából Villavicencióba a buszjegy ára 20 000 peso, vagyis kb. 1800 forint, ami egy 115 kilométeres útért nem olyan rossz ár. Jellemzően azokba az irányokba, ahová sokan közlekednek, olcsóbbak a buszjegyek, viszont ritkábban járt útvonalakon akár a duplájába is kerülhet egy kilométer utazás.

A városi közlekedés már követi a benzin árát. Bogotában egy jegy a Transmilenióra (állami zártpályás buszhálózat) 1800 pesóba, kb. 160 forintba kerül, tehát fele a budapestinek. A kis utcákban és külső kerületekben magán busztársaságok futtatják a lepukkant buszaikat, amik ennél is olcsóbban, 1200-1500 pesóért vállalják a fuvarozást. 

A távolsági buszok, mivel magán tulajdonban vannak, sokkal jobb minőségűek, mint a magyar Volán, és a járatsűrűséggel sincsen gond. Bár vasút nincsen Kolumbiában (leszámítva egy-két turista járatot), a buszközlekedés jobb és olcsóbb a magyarnál.

Az úthálózat évről évre jobb, de autópálya nem igazán van, csak a nagyvárosok 50-100 kilométeres körzetében. Mivel az áruszállítás a vasút hiánya miatt kizárólag közúton történik, ezért a haladás nagyon lassú, állandóak a dugók. 

Mindent összevetve Kolumbiában olcsóbb a közlekedés, de lassabb is. Döntse el mindenki maga, hogy mi a fontosabb.  

6) KULTÚRA, SZÓRAKOZÁS, SZABADIDŐ

Azt tudtad, hogy Kolumbiában a legmagasabb a Földön az ünnepnapok száma? A 18 ünnepnap mellett minden kolumbiai 15 nap szabadságot vehet ki, ezzel Ausztria és Málta mögött a Föld harmadik legkevesebbet dolgozó nemzete. 

Ilyen tengerpartokon tölthetik el az évi 33 szabadnapjukat a kolumbiaiak

A kolumbiaiak hatalmas partiarcok, bárhol és bármikor képesek fiesztázni. Volt olyan, hogy órákon át ácsorogtunk a Bogotába vezető főúton, csak mert azt egy falu lakói kibérelték néhány óra erejéig, hogy az aszfalton táncolhassanak. Bogotá, Medellín, Calí vagy Cartagena állandó pörgésben van, mindig találni valahol egy diszkót vagy bárt.

Újabban egyre népszerűbbek a fesztiválok, és Bogotában sűrűn futhatsz bele rockkoncertekbe is. A színházi élet valamivel gyengébb, mint Magyarországon, viszont a kolumbiai filmipar a mexikói mellett Latin-Amerika legjobbja. 

Operába nem Kolumbiába járnék, de a mindennapi programok és a rengeteg szabadnap miatt ezt a kategóriát mindenképp Kolumbiának ítélném oda.  

7) KÖZBIZTONSÁG

Kolumbia a 20. század végéig a Föld egyik legveszélyesebb országa volt. Bár azóta a bűnözést jelentősen sikerült visszaszorítani, valamint a gerillaszervezeteket gyengíteni, azért a közbiztonság még nem emelhető európai szintre. Annyit mostanra elértek, hogy sereghajtókból az élmezőnybe kerültek a kontinensen, csak Argentínát éreztük eddig biztonságosabbnak Kolumbiánál.

   Az elmaradott térségekben máig szörnyű a közbiztonság

8) EGÉSZSÉGÜGY ÉS OKTATÁS

Kolumbiában bár vannak állami kórházak, az elmondások szerint elég gyenge színvonalúak. A privát kórházak viszont jók és nem drágábbak, mint Magyarországon. 

A kolumbiai egyetemek nem világszínvonalúak, de a topuniversities.com szerint a bogotái Los Andes Egyetem a Föld 262. legjobb felsőoktatási intézménye. További két kolumbiai egyetem fér be az első 500-ba, míg magyarból sajnos egy sem. 

Kolumbia az elmúlt pár évben hatalmas pénzeket fordított a startup cégek támogatására. Ma Medellín a kaliforniai Szilícium-völggyel verseng a menőbb fejlesztő cégekért, adókedvezményekkel és tervezhető jövővel kampányolva. A mérnöki és számítástechnikai képzés Kolumbiában egyre jobb, bár tény, aki bekerül, sokat fog fizetni érte.

Mindemellett Kolumbia máig küzd a vidék felzárkóztatásával. Amazóniában és a gerillák által uralt vidékeken nem a drága egyetemek jelentik a legfőbb problémát, hanem az oktatás teljes hiánya és az analfabétizmus.

Egészségügyben a két ország kb. ugyanúgy áll, az oktatás azonban már megosztó. Az alapképzés gyengébb, de a felsőoktatás annak ellenére magasabb színvonalon áll, hogy az egyetemek mindegyike fizetős. 

9) NYUGDÍJ ÉS SZOCIÁLIS HÁLÓ

Kolumbiában van nyugdíj, de a járulékok megfizetése könnyen megkerülhető. A 2-es pontban már felvázoltuk, hogy az össz nyugdíjjárulék 16 %, de ha három havonta megbízási szerződést kötsz a munkáltatóddal, akkor nem kötelező ezt befizetni. A nyugdíjkorhatár amúgy nőknél 60 év, férfiaknál pedig 65 év, viszont a nyugdíjazáshoz mindössze 25 év munkaviszonyra van szükség. 

A nyugdíjat úgy állapítják meg, hogy a mindenkori bejelentett béredet átlagolják, majd 25 év munkaviszony után annak 60-65 %-át utalják ki, attól függően, hogy mekkora lett az átlagod. Ha tovább maradsz állásban, évente 1,5 %-ot növekszik a nyugdíjalapod, de nem lehet több, mint 80 %. Ha tehát átlagosan 300 000 forintot kerestél, akkor 25 év munkaviszony után 180 000 Ft nyugdíjat kapsz kézhez, de ha 40 évet dolgozol le, akkor 240 000 Ft-os nyugdíjjal számolhatsz. A minimum nyugdíj Kolumbiában nem lehet alacsonyabb a minimálbérnél, tehát 58 400 Ft-nál. A rokkantsági nyugdíj sem lehet alacsonyabb a minimálbérnél, értéke pedig a bejelentett bérek átlagának 45-54 %-a.

Kolumbiában nem rossz nyugdíjasnak lenni

A gond az, hogy a legtöbb munkáltató megbízási szerződéssel alkalmazza a munkavállalót, így nem fizet utána járulékokat, vagy pedig áthárítja annak fizetését az alkalmazottra, így sokan spórolás címén nem tagjai a nyugdíjrendszernek.

Kolumbiában létezik munkanélküli segély, de az nem túl sok, és nem az állam, hanem a korábbi munkáltatód fizeti. A képlet egyszerű. Ha négy év munkaviszony után felmondanak neked, akkor négy éven át évente egyszer megkapod az utolsó havi béredet addig, ameddig nem találsz új munkahelyet.

Kolumbiában komoly hagyománya van a családok megsegítésének. Gyermekek után ugyan nem jár GYES, de a hátrányos helyzetben lévő embereket a kolumbiai állam sokban támogatja. Ilyen például a gyermekeit egyedül nevelő anya vagy a kiskorút nevelő 60 évnél idősebb szülők megsegítése. A rendszer hihetetlenül szerteágazó és szociálisan érzékeny, de pénzbeli juttatás szemszögéből nehezen értelmezhető, ahogyan az is, ki jogosult a segélyre.   

10) PÉLDA

Ahogy eddig, most is két fő minimálbérével fogunk számolni. Lássuk, hol jön ki jobban egy pár a pénzéből, Bogotában vagy Budapesten?

Kolumbiai minimálbér (2 fő): 116 400 Ft

- átlagos bogotái lakás bérleti díja külvárosban: 80 000 Ft
- rezsi: 20 000 Ft
- kaja ára havonta 2 fő részére: 40 000 Ft
- napi 2 buszjegy a munkahelyre és vissza 2 fő részére: 12 800 Ft
MARAD: -36 400 Ft

Magyar minimálbér (2 fő): 137 550 Ft

- átlagos budapesti lakás bérleti díja külvárosi lakótelepen: 70 000 Ft
- rezsi: 25 000 Ft (a nagy rezsicsökkentés után) 
- kaja ára havonta 2 fő részére: 50 000 Ft
- havi bérlet 2 fő részére: 14 000 Ft (2/3-át állja a munkáltató)
MARAD: -21 450 Ft

A példából látszik, hogy minimálbérből sem Bogotában, sem Budapesten nem lehet kijönni a hónap végére, főleg a magas bérleti díjak miatt. Minimum 160 000 forintot kéne keresni ahhoz, hogy egy pár a külvárosban lakva ki tudjon jönni a pénzéből, de ebben az esetben egy fillér megtakarítása sincsen, nem ruházkodott, nem volt nyaralni.

Az életszínvonal ma Magyarországon és Kolumbiában nagyon hasonló, a bérekben és az árakban sincs nagy eltérés.  

11) ÖSSZEGZÉS

Lássuk, miben győzött Kolumbia és miben Magyarország.

- Amiben Kolumbia nyert: adózás és vállalkozás, árak, építkezés, szórakozás és szabadidő, nyugdíj és szociális háló. 
- Amiben Magyarország nyert: lakhatás, kultúra, közbiztonság.  
- Döntetlen: keresetek, közlekedés, egészségügy és oktatás.

Kolumbiában ezerszer jobb az adózás (többek között 340 000 forintig nincs SZJA) és vállalkozói környezet. Az árak most alacsonyabbak a magyarnál, de ez csak átmeneti állapot; amint emelkedni fog az olaj ára és egyenesbe jön a peso, az árak is visszaállnak a normális kerékvágásba. Ezzel párhuzamosan a keresetek is változni fognak (fél éve a minimálbér még 280 dollárt, ma csak 207 dollárt ér), bár a bérek még így sem alacsonyabbak a magyarnál. 

A lakásbérlés picit drágább, az építkezés azonban olcsóbb, mint hazánkban, s bár a közbiztonság nem túl fényes, a kolumbiai az egyik legszabadabb nemzet (évi 33 szabadnappal nem nehéz).

Meglepő módon a szociális háló és nyugdíjrendszer jobb Kolumbiában, mint nálunk, viszont könnyű megkerülni. Nem sok az elvonás, de a minimálbérből élők nehezen tudják kigazdálkodni a járulékokat, és sok munkáltató ezt kihasználja.

A közlekedés olcsóbb, de lassabb, mint Magyarországon, az egészségügy pedig pont ugyanolyan béna. Az oktatás az alap- és középiskola szintjén gyengébb, a felsőoktatás szintjén azonban erősebb a magyarnál, még ha fizetős is.  

Bár Kolumbia monetáris válságban van az olaj alacsonyan tartott ára miatt, amint ez változik és visszaáll a rend, Kolumbia újra Magyarország előtt fog járni, ahogy tette azt akár tavaly ilyenkor. Bár az életszínvonal jelenleg hasonló a magyarhoz, Kolumbia a kontinens leggyorsabban fejlődő országa, ezért pár éven belül jó eséllyel elviharzik mellettünk...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

A Kolumbiához tartozó San Andrés szigetéről nekem Costa Ricába, Erinek pedig Panamába kell repülnie, hogy szervezni tudjuk a holnapután induló Mirador csapat túráját. Hónapokkal ezelőtt megvettük az egyirányú jegyünket a két említett országba nem kevesebb, mint 1040 dollárért, ami elég sok pénz egy röpke egy órás útért. A Copa Airlines azonban úgy véli, ez kevés. Ők 2000 dollárt, vagyis kb. 560 000 forintot tartanak korrektnek ezért a szolgáltatásért. Soha többé nem repülünk velük! 

Másfél órával a gép indulása előtt érünk ki a San Andrés-i repülőtérre. A check-in pultnál egy karibi szépség kezébe nyomom a kinyomtatott jegyemet és útlevelemet, aki bütyköl pár percet a számítógépen, majd egy kérdést intéz felém.

- Elnézést, uram! Van kilépő jegye Costa Ricából?
- Nincsen. Mexikóból fogok hazarepülni, ahogy a párom is - adom az egyenes választ.
- Az a probléma, hogyha nincs kilépő jegyük, akkor nem szállhatnak fel a panamai gépre.

Korábban már repültem Kolumbiából Costa Ricába, akkor ezzel nem volt gond, de a lány elmondása szerint 2014-től új bevándorlási szabályok vannak érvényben mind Panamában, mind Costa Ricában.

- Mi a teendő?
- Venniük kell egy jegyet, ami igazolja, hogy három hónapon belül elhagyják Costa Ricát és Panamát.
- Buszjegy is jó lehet?
- Akár az is.

Szép sziget San Andrés, csak egy kicsit drága mulatság

Bekísérnek minket egy hátsó irodába, ahol bekapcsolnak nekünk egy ezer éves számítógépet. Nagyon lassan haladunk, már csak egy óra van a felszállásig. A Tica Bus az egyetlen olyan Costa Rica-i busztársaság, ami értékesít nemzetközi jegyet neten keresztül, azonban a reptéri rendszer nem engedélyezi a vásárlást.

- Elfelejtettem! - kap fejéhez a csaj - Buszjegyet nem lehet vásárolni a reptéren.
- Van még ötven percünk. Visszasétálunk a városba, elmegyünk egy netkávézóba és megvesszük ott.
- Ott sem fog működni. A légitársaság üzemelteti az egész sziget nethálózatát és tiltja az ilyen oldalakon történő vásárlást.
- Akkor hogy legyen?
- Mindenképp új repjegyet kell venniük.

Itt egy pillanatra kikelek magamból. Nem kevesebb, mint 480 dollárt fizettünk Eri repjegyéért Panamába és 560 dollárt az enyémért Costa Ricába. Mikor a jegyeket vettük, semmi olyan üzenetet nem kaptunk a légitársaságtól, hogy kötelező lenne kilépő jeggyel rendelkeznünk, most pedig azt követelik tőlünk, hogy vegyünk két új repjegyet.

 San Andrés a kolumbiai elit nyaralóhelye, nem a hátizsákosoké

- Sajnos nem mi vagyunk a bevándorlási hivatal - nyugtatgat a csaj - Ha nem akarja lekésni a repülőjét, muszáj másik jegyet vennie.

Leülünk és kutakodni kezdünk. Két héttel későbbre találnak nekem egy jegyet San Joséból Panamavárosba 480 dollárért. Öröm az ürömben, hogy a jegy visszaváltható, így belemegyek a vásárlásba. A kártyámon összesen 500 dollár maradt, amennyiért Erinek Panamavárosból a következő három hónapra semmilyen irányba nincsen jegy. Végén a csaj vesz neki is egy San José-Panamaváros jegyet 480 dollárért. Értitek, ugye?! Van egy San Andrés-Panamaváros jegyed, de a bevándorlási törvények miatt csak akkor ülhetsz fel a gépre, ha veszel mellé mégegy San José-Panamaváros berepülő jegyet.

Nincs időm elküldeni az egész bagázst az anyjába, tudomásul veszem, hogy 560 000 forintért repülünk Kolumbiából Panamába és Costa Ricába. Így mulatnak a magyar hátizsákosok! Copa Airlines-szal pedig vigyázzatok nagyon! Mocsok egy társaság!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!