Mindig félve érkezem a latin nagyvárosokba, mert általában veszélyesek és csúnyák. Lima, Caracas, San José vagy Guatemalaváros mind elég szörnyű helyek, de értek már kellemes meglepetések is az elmúlt 8 évben, például Panamavárosban, Buenos Airesben vagy Paramaribóban. Hogy Quito hová tartozik? Egyértelműen a második csapatba, mégha a klímája hagy is kívánni valót maga után.
Ecuador fővárosa egy roppant szűk, de annál hosszabb völgyben fekszik. A 4000 méteres csúcsok árnyékában megbúvó Quito belvárosát sem az északi, sem a déli terminálról nem ajánlatos taxival megközelíteni, mert azok annyira messze vannak mindentől, hogy az ember egy napi büdzséjét hagyhatja ott a sofőrnek.
Mi sem keressük a taxisok társaságát, inkább felszállunk a Quitót behálózó trolik egyikére, amivel irány a központ. Az út hosszú, nagyon hosszú. Egy óra múlva Erinek sürgős pisilhetnékje támad, így néhány megállóval a kitűzött cél előtt lepattanunk a troliról és bevetjük magunkat egy kifőzdébe.
Utcakép Quitóban, háttérben a Panecillóval és a szárnyas Szűz Máriával
Este 9 óra lehet, nehéz ilyenkor a szálláskeresés. A központban próbálkozunk, mert a népszerűbb hostelekkel rendelkező új városrész eléggé messze van. Semmit nem találunk 30 dollár alatt, így kénytelenek vagyunk az óváros külső kerületei felé kutakodni. Végül picivel éjfél előtt találunk szobát a sötét Alameda Parktól pár sarokra. A szoba nem szép, se nem kényelmes, de legalább csak 13 dollárba kerül.
Bár korábban már jártunk itt, puszta időtöltés gyanánt mászkáltunk a városban, most azonban módszeresen szeretnénk felfedezni a latin fővárosokhoz mérten egészen pofás Quitót. Az első lépés egy mosoda felkeresése, ami hihetetlenül nehéz feladatnak bizonyul. Akik a hátizsákos hosteleket részesítik előnyben, nem is tudják, hogy olykor milyen nehéz mosást intézni. Másfél órán át bóklászunk, mire találunk egy helyet a belvárosban, ahol nem kizárólag öltönyökkel és vasalt ingekkel foglalkoznak, és bevállalnak szakadt zoknikat és alsógatyákat is.
A Voto Nacional neogótikus bazilika
Miután leadjuk a mosást, utunk a Voto Nacional neogótikus bazilikához vezet. A városból majd mindenhonnan látható templomot közel tíz éven át építették, befejezni azonban soha nem sikerült, bár a hiányzó részek nem zavarják az esztétikai élményt. A templom építésének valószínűleg soha nem akarnak majd a végére érni, mert a városi legenda szerint, ha az utolsó kő is a helyére kerül, vége lesz a világnak. A legenda feltehetően pont a soha véget nem érő munkának köszönheti létezését és fennmaradását.
A Voto Nacionaltól pár sarokra található a Plaza del Teatro. Ez a torz trapéz alakú tér leginkább Prágára emlékeztet engem, ami furcsa, mert európai hangulatom eddig csak Buenos Airesben volt. Quito bár nem a legszebb város, ahol voltam életemben, de az épületei pofásak, mégha egy nagy mix is az egész. Néhol koloniális lakóépületek, mellettük a 19. századi európai építészetre jellemző tömbházak vagy a 20. század végén elszaporodó betontömbök tűnnek fel.
A Plaza San Francisco Quito legszebb tere
A főtéren hatalmas tömeg fogad minket; az elnöki palota teraszáról épp az alelnök magyaráz valamit a tüntetőknek - már amit sikerül kivennünk a szónoklatból. A hangulatos térről gyorsan továbbállunk a La Merced bazilikához, aminek harangtornya a legmagasabb Quitóban. Hiába a magassága, a harang több mint 200 éve néma. A legenda szerint az egyetlen szerzetes halála óta, aki meg tudta szólaltatni a harangot, az ördög lakik a toronyban, így aki oda felmerészkedik, biztosan meghal. Az elmúlt két évszázadban senki nem vette a bátorságot ahhoz, hogy szembenézzen a gonosz erőkkel.
A Plaza San Franciscóra érve ezúttal nem Prágában, hanem Rómában érzem magamat. Az állandóan hűvös idő ellenére (Quito 2700 méteren fekszik) kávézók sorakoznak a téren, az oda beülőket pedig galamb seregek kergetik el rövid időn belül. A tér északi oldalán álló San Francisco zárda is egy furcsa legendától terhes.
A Santo Domnigo templom van annyira szép, hogy ne kelljen hozzá legendákat párosítani
Egy Cantuña nevű indián feladata volt a zárda felépítése, az átadás azonban késett. Tudta, ha nem készül el időben, a spanyolok börtönbe zárják, ezért az utolsó éjszaka imádkozni kezdett. Isten nem hallgatta meg, így Luciferhez fordult, aki megjelent és a lelkéért cserébe átvállalta az építkezést. Cantuña úgy ment bele az üzletbe, hogy a lelkét csak akkor adja, ha minden kő pontosan a helyére kerül. Ha egy is hiányzik, az ördög nem veheti el a lelkét. Lucifer belement az alkuba, és sok kis ördögöt küldött, akik építeni kezdték a templom falát. Hajnalban, mikor megszólalt a harang, Cantuña tudta, hogy eljött az idő. Elment a templomba, azonban támadt egy ötlete: az egyik követ kiemelte a helyéről és eldugta. Lucifer vitte volna a lelkét, de az a kő bizony hiányzott, így mérgelődve visszatért a pokolba, Cantuña pedig nem került börtönbe. A hiányzó követ évszázadokon át keresték, de nem találták. Mindenesetre érdekes, hogy Quito minden templomának van valami kötődése az ördöghöz.
A Plaza San Franciscótól két sarokra fekszik az elmúlt pár évben rehabilitált Plaza Santa Clara. Az épületeket szépen felújították, de a tér funkcióján sokat változtatni nem tudtak: mindenfelé igen ronda és dagadt utcalányok strihelnek. A tér fölé magasodik Quito jelképe, a Panecillo, egy 3100 méteres domb, tetején egy hatalmas, szárnyakat növesztett Mária szoborral. Mivel a szobrot nyomortelep veszi körbe, kihagyjuk a sétát.
Kevés helyen újítanak fel egy teret a prostiknak
Quito két legszebb temploma a Santo Domingo és a La Compañía de Jesús. A Santo Domingo kívülről pont ugyanolyan, mint a San Francisco, viszont belülről igen díszes. A La Compañía de Jesús belseje még az előbbinél is giccsesebb, kívülről pedig barokk és mór jegyeket hordoz magán. Ez a két templom van annyira szép, hogy nem kellett legendákat kreálni ahhoz, hogy érdekessé és eladhatóvá váljanak a turisták számára.
Guapulo temploma és kolostora Quito óvárosa alatt fekszik
Mindent összefoglalva Quito óvárosa nekem kellemes meglepetés, sokkal szebb, mint bármelyik eddig látott főváros az elmúlt egy évben. Persze az összkép nem lehet teljes a modern városrész megismerése nélkül, így másnap észak felé indulunk, az Ejido Parkon túlra. Az egyetemi városrész után Guapulo felé vesszük az irányt. Itt jövünk rá, hogy Quito igazából két egymás alatt fekvő völgyben fekszik. Hogy az óvárost a spanyolok miért a magasabban fekvő és ezzel hűvösebb platóra építették, az ördög tudja. Guapulo után egy sokkal fényesebb és kellemesebb klímájú völgy húzódik, amiben egykoron egy tó volt, de azt a spanyolok lecsapolták. Ma elit lakóparkok és golf pályák foglalják el a völgyet, míg Guapulo háta mögött a plató szélén modern üvegpaloták és toronyházak sorakoznak.
Nincs latin főváros üvegpalota nélkül
Sokan félnek a latin nagyvárosoktól, de Quitóban nincsen semmi félni való. Bogotá mellett itt éreztük magunkat a legnagyobb biztonságban, még éjfélkor sem volt bennünk semmi félsz, ha sétálni támadt kedvünk. Quito jó hely, Ecuador talán legszebb és leghangulatosabb városa...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
