Kevés olyan nemzeti park maradt Costa Ricában, ahol még nem jártam, a Caño Negro egészen mostanáig közéjük tartozott. Nem olcsó mulatság Közép-Amerika legnagyobb mocsárvidékén csónakázni, de hála egy baszk útitársnak, 25 dollárból megúsztam. Ennyit egészen biztosan megért. 

Rövid európai kitérő után vissza kell térjek Közép-Amerikába, mivel nemsokára érkezik Nicaraguába egy csapat, akikkel vulkánokat fogunk mászni. Mivel Costa Ricába sokkal olcsóbb volt a repülőjegy, így San Joséba érkezem, ahonnan terveim szerint néhány nap leforgása alatt busszal jutok majd el Granadába.

A gépem elég későn, 11 után landol, ezért nem a főváros, hanem Alajuela felé veszem az irányt, ahol van két hostel a későn érkezők számára. Másfél éve a Cala Inn B&B nevű helyen töltöttem az éjszakákat, ami elég lepukkant volt, viszont nyugodt és meglepően olcsó. Most is ide taxizom, azonban tele vannak, így kénytelen vagyok a partihostelnek számító Backpackersben szállás után kuncsorogni. 12 dollár egy ágy a 12 fős hálóteremben, ahol nagyobb a forgalom, mint a Keleti pályaudvaron. Egy percet nem alszom, de legalább nem kellett az első éjszakámat a parkban tölteni.

Colónt kell váltsak, de ez Alajuelában szinte képtelenség. Mindössze két banknál van pénzváltási lehetőség, de azok előtt - fizetésnap lévén - kígyóznak a sorok. A reptéren váltottam egy keveset, így buszjegyre San Carlosig még futja, de továbbutazásra, kajára és szállásra már nem. Ettől függetlenül kibaktatok a hondurasi viszonyokat is alulmúló alajuelai pályaudvarra, és felülök egy északnak tartó járatra. Egy sportcipőkkel házaló nicaraguai srác mellett ülök le, aki két nagy zsák kínai csukát visz San Carlosba, majd utána megy haza bevásárolni, így jól jön neki a valuta, úgyhogy sikerül nála váltanom 80 dollárnyi colónt. Ennyiből csak kijön a következő két nap.

San Carlosban buszt váltok. Costa Ricában Közép-Amerika többi országától eltérően van menetrend, ezért a busz nem akkor indul, mikor megtelik, ami azt jelenti, hogy ücsöröghetek jó egy órán át a terminálon. Ez legalább kulturált, viszont iszonyú zsúfolt, a buszsofőrök pedig valamilyen oknál fogva nem kapcsolják le a motort, így mindenki fuldoklik a benzingőztől. Hogy ez a mentalitás miként fér össze Costa Rica azon törekvéseivel, hogy ők legyenek a Föld legzöldebb országa, nem tudom.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño Negro   Los Chiles unalmas, jelentéktelen falu

Az út San Carlosból Los Chilesbe unalmas. Ez az országrész Costa Rica első számú mezőgazdasági területe, minden irányba cukornád-, ananász-, olajpálma- és banánültetvényeket lehet látni. Az út majd három órán át tart az apró faluba, ahová csak kevés turista érkezik, lévén aki itt kel át a határon, az a Nicaragua-tó túloldalán találja magát, ahonnan komplikált visszatalálni a gringó ösvényre. Los Chilesbe egy dolog miatt mégis érdemes tenni egy kitérőt, ez pedig nem más, mint a Caño Negro Nemzeti Park.

Szállás után nézek, de a hátizsákosok hiánya miatt errefelé nincsenek hostelek, csak munkás szállók valamint egy package turistákra berendezkedett, eléggé túlárazott hotel. 48 órája nem aludtam, úgyhogy ezúttal nem érdekel a napi budget, maradok a hotelben 32 dollárért. A recepción azután érdeklődöm, miként kaphatnék csónakot a nemzeti parkba, de azt mondják, a La Fortunából érkező csoportokhoz újabban nem lehet csatlakozni, ezért egyetlen opció, ha bérlek egyet a kikötőben. Lesétálok hát annak a folyónak a partjára, ami táplálja a Caño Negro mocsárvidékét, és próbálok valamit kialkudni. 50 dollár alatt senki nem áll velem szóba, így hagyom a dolgot. Sétálok egyet a falut körülvevő erdőkben, ahol látok pár bőgőmajmot, majd visszatérek a szállómra, és korán nyugovóra térek.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño Negro     50 dollár alatt nincs csónak a Caño Negróba

Reggel a kikötő felé veszem az irányt, de alig hogy kirakom a lábam a hotel ajtaján, valaki az emeletről azonnal utánam kiabál.

- Te vagy az a csíkos gatyás, akiről meséltek nekem. Ne menj sehová! Mindjárt lemegyek - iramodik utánam a spanyol akcentussal hadaró csaj - Ane vagyok Baszkföldről. A hotelben mondták, hogy van a faluban egy srác, aki szeretne eljutni a nemzeti parkba. Tegnap este óta téged kereslek, mert én is a nemzeti parkba tartok. Nem bánod, ha csatlakozom?

Miért bánnám? Ha le tudjuk felezni egy csónak árát, már jó. Pár perc elteltével már együtt bóklászunk a kikötőben, hátha találunk egy csónakost. Végül a magát egyszerűen csak Caboreynek (magyarul: Főnökkirály) hivató 60 év körüli fickóra esik a választásunk, aki a már tegnap is mondott 50 dollárért cserébe vállalja, hogy két órán át csónakázik velünk a mocsárvidéken.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño Negro Ilyen csónakokkal lehet körbejárni a nemzeti parkot

Az út eleje nem túl izgalmas, így van időnk összeismerkedni Anéval, aki bár baszknak tartja magát, anyai ágon teljesen, apai ágon pedig félig spanyol. Úgy volt, hogy a barátjával utazgat Costa Ricában és Nicaraguában egy hónapon keresztül, de a srác a munkája miatt végül nem tudott vele tartani. Ane viszont nem akarta bukni a repülőjegyét és a szabadságát, úgyhogy eljött egyedül.

Az első néhány állatra jó tíz percet kell várjunk. Anhingák, magyarul kígyónyakúmadarak sütkéreznek a folyó partján. Az anhingák a kormoránokhoz hasonlóan sok időt töltenek a víz alatt halakat hajkurászva, mely során rendesen eláznak, így lakmározás után felmásznak a fák ágaira és ott szárítkoznak.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño Negro

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño NegroAnhingák, vagyis kígyónyakúmadarak

Kicsit odébb fecskéket pillantunk meg, amint a víz felszínén kapkodják össze a szúnyogokat és a sandflyokat. Érdekes, hogy amint csónakkal közel kerülünk hozzájuk, nem tovaszállnak, hanem leülnek egy közeli, vízből kilógó fatörzsre, és onnan bámulnak minket.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño NegroKözel engednek magukhoz a fecskék

Jó fél óra is eltelik, mire megjelennek az első baziliszkuszok, vagy ahogy errefelé nevezik őket, Jézus Krisztus gyíkok. Nevüket arról kapták, hogy hüllő létükre képesek a vízen járni. Ezek sem félnek tőlünk, egészen jó képeket sikerül lőnöm róluk.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño Negro

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño NegroPózolnak a baziliszkuszok

Az egyik fa törzsén kiszúr Caborey pár zsákszárnyú denevért. Ennek a fajnak két jellemzője van, az egyik, hogy a hátukon végigfut két hullámos fehér vonal, a másik, hogy nem barlangban vagy sötét zugban rejtőznek el napközben, hanem a fák törzsein lógnak beleolvadva a környezetükbe.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño NegroSzinte észrevehetetlenek

Csónaktúránk vége felé majmokat is sikerül fotóznunk, ráadásul a halál unalmas bőgőmajmok után végre megpillantunk egy pókmajomcsaládot is.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño Negro

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño NegroBőgőmajmot már rengetegszer, pókmajmot viszont elég ritkán láttam Costa Ricában

Slusszpoénként összefutunk néhány kajmánnal is. A kajmán annyiban különbözik az amúgy Közép-Amerikában is őshonos krokodiltól, hogy kisebb nála, a szemei pedig a feje szélén helyezkednek el. Ettől kevésbé tűnnek kegyetlennek, méretük miatt amúgy sem veszélyesek az emberre.

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño Negro

Costa Rica Alajuela Los Chiles Caño Negro       A kajmánok legfeljebb 2-3 méteresre nőnek, így nem veszélyesek az emberre

Délben már vissza is érünk Los Chilesbe, ahol sem Ane, sem én nem akarunk továbbidőzni. A baszk lány is Nicaraguába tart, így együtt várjuk meg a délutáni esőben azt a buszt, ami a határra közlekedik. 2009-ben Erivel már jártunk erre, akkor Nicaraguába még csak csónakkal lehetett átjutni, mostanra azonban megépült a híd a Rio San Juan felett, így közúton is át lehet kelni a két ország között

Szemben Peñas Blancasszal errefelé szinte semmilyen forgalom nincsen, így elég gyorsan sikerül átjununk Nicaraguába. Persze a 7 dollár kilépési és 12 dollár belépési illetéket itt is be kell fizetni, csak hogy a turistának legyen egy kis rossz szájíze. No mindegy, irány San Carlos!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

Minden állatkertet zárjanak be most! Utoljára tíz évesen tudtam élvezni az ilyen létesítményeket, azóta a gyomrom felfordul, ha egybe is be kell tegyem a lábam. Sajnos elkövetjük azt a hibát, hogy utolsó Kolumbiában töltött napunkon betérünk a Santa Cruz Állatkertbe, ami kiveri nálam a biztosítékot. Imádom ezt az országot, de azért itt is vannak idegesítő dolgok. Például az, hogy elfelejtenek szólni, hogyha tovább maradsz három hónapnál, akkor a reptéren le fognak rántani pénzzel. Mindettől függetlenül Kolumbia a Föld legzseniálisabb országa. 

Utolsó nap Kolumbiában. Nehéz lesz a búcsú, mert ettől az országtól kaptuk az elmúlt négy év utazásainak legnagyobb élményeit. Amit a Los Llanos és az eldugott andoki falvak adtak, azt sehol máshol nem kaptuk volna meg. Az emberek egyszerűen varázslatossá teszik Kolumbiát. Biztos, hogy még ezerszer visszatérünk ide, ki tudja, talán még ide is költözünk, persze csak akkor, ha már körbeutaztuk a Földet.

A repülőnk holnap indul, de nem akarunk Bogotában héderelni, hiszen szinte már minden utcasarkot ismerünk (mondjuk elég nagyképű kijelentés ez egy 9 milliós város esetében), ezért a déli terminálon felülünk egy San Antonio del Tequendamába tartó buszra abban a reményben, hogy láthatjuk Bogotá utolsó nagy nevezetességét, a Tequendama-vízesést, ami nem csak szép, de tőle nem messze ott áll az a szellemhotel, amiről minden lájkvadász oldal ír havi rendszerességgel. 

A zuhatag sajnos már messziről szaglik. 1940-ben Bogotától délre létrehozták a Muña-víztározót, a főváros szennyvizét pedig beleengedték abba a Rio Bogotába, ami a vízesést táplálja. Azóta a Salto Tequendama iszonyatosan büdös, a buszon mindenki kendőt tart az orra elé. A szagnak hála nem sokkal később bezárt a vízeséshez közel fekvő hotel, ami az elmúlt évtizedekben szellemtörténetekkel táplálta az urbán legendákat. 

Mikor az enyészeté lett az épület, a bogotái öngyilkosok előszeretettel látogatták, mivel alatta mély szakadék tátong. 2010-ig állítólag évente több mint ötvenen vetették itt a mélybe magukat, s mivel a testeket a legtöbbször nem találták meg a hatóságok, az emberek szellemtörténeteket kezdtek kreálni.

Kolumbia San Antonio del Tequendama Tequendama-vízesés Nem láttuk a Tequendama-vízesést a ködtől, kicsit lejjebb azonban mesés a táj

A hotelt 2014-ben felújították, azóta öngyilkosok helyett turisták látogatják a helyszínt nem csak a vízesés és a régi hotel szépsége, de a szellemtörténetek miatt is. Azért, hogy megtudjuk, miért volt olyan népszerű a hotel előtti kilátó az öngyilkosok körében, le se kell szálljunk a buszról. A Tequendama-vízesés völgyében általában akkora a köd, hogy az ember az orráig sem lát el, így az öngyilkosokat nem tudta visszatartani a tériszony. Azokat a képeket, amiket a zuhatagról és a hotelről  közzé tesznek, az év azon ritka napjain készítik, amikor pár perc erejéig felemelkedik a völgyről a ködtakaró. Most is olyan sűrű, hogy szólunk a sofőrnek, miattunk meg ne álljon (a vízesést majd megnézzük legközelebb), inkább menjünk egyenesen San Antonióba, hátha ott kicsit tisztább az idő.

Tisztább. San Antonio 1500 méter magasan fekszik, a felhők szintje alatt. Azonban így se látunk túl sok mindent, mivel San Antonio igen apró és egyáltalán nem látványos. Beülünk egy lulóra az egyik sarki pékségbe, majd a következő busszal visszaindulunk Bogotába. 

Kolumbia San Antonio del Tequendama Tequendama-vízesés  San Antonio del Tequendama halálosan jelentéktelen

Idefelé láttunk egy állatkertet, amit Santa Cruznak hívnak, úgyhogy teszünk egy kitérőt, nehogy túl hamar hamar véget érjen a nap. Bár ne tennénk! Ezerszer megfogadtuk már, hogy nem megyünk állatkertbe, mert minden ilyen létesítményben szenvednek az állatok, mégis elcsábulunk olykor. A pillangókertekkel és terráriumokkal nincsen bajom, de amikor meglátok egy medvét vagy jaguárt húsz négyzetméterre bezárva, undorodni kezdek az emberektől. Lövünk pár képet az állatokról, de csak azért, hogy lássa mindenki, milyen szomorúság van a tekintetükben. A többségükhöz volt szerencsénk a természetben, higgyétek el, ott nem így néznek ki. Ha tehetném, minden állatkertet bezáratnék a Földön, az ott élő, a természetet már hírből sem ismerő állatokat pedig olyan helyre szállítanám, mint például az ecuadori AmaZoonico.

Kolumbia San Antonio del Tequendama Tequendama-vízesés

Kolumbia San Antonio del Tequendama Tequendama-vízesés

Kolumbia San Antonio del Tequendama Tequendama-vízesés       A Santa Cruz Állatkertben minden állat tekintete szomorú

Az elmúlt négy hónap maga volt a csoda, emellett az állatkert mellett nem tudnék túl sok helyszínt említeni, ami csalódást okozott volna. Talán egy-két várost lehet kihagyni egy kolumbiai utazásból, amúgy teljesen mindegy, merre tart az ember, egészen biztos jó helyen köt ki.

Másnap kitaxizunk a repülőtérre, ahol ér minket egy kis meglepetés. Másfél hónappal ezelőtt, mikor meghosszabbítottam a kolumbiai tartózkodásomat, elfelejtettek szólni, hogy kilépéskor plusz illetéket kell fizessek. 120 000 pesóra, kicsit több mint 40 dollárra rántanak le a szervek, ami azért nem túl kellemes. Hőbörögve hagyom el az imádott Kolumbiát, pedig az ilyesmi könnyen elkerülhető, ha előre szólnak az embernek, hogy ez vár rá, ha tovább akar maradni 90 napnál. Őszintén szólva, maradnék én, akár örökre is.

Felszállunk a gépre, és irány Európa, de csak egy rövid ideig. Nemsokára érkezünk vissza Costa Ricába...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

1 Komment

Villeta hosszú idő után az első olyan település volt Kolumbiában, ahol nem éreztük magunkat biztonságban. Nem is maradtunk sokáig, inkább felkerestük az ország egyik leghíresebb vadvízi központját, Tobiát, ahol bár nem raftingoltunk, mégis nagyon jól éreztük magunkat. Kolumbia ezen része nem annyira látványos, de nem is kell minden nap csúcsélmény. 

Négy napunk maradt még Kolumbiára, így itt az ideje visszatérni Bogotába. Nem akarunk kapkodni, így lépésről lépésre haladunk, első megállónkat Villetában tartjuk. A Guaduas-Villeta szakaszon mai napig a maffia irányítja a tömegközlekedést, így a két település között nincsen közvetlen járat. Hiába van új út, a buszoknak mindkét irányból jőve meg kell állniuk az Alto de Trigo nevezetű hágóban, és az utasoknak át kell szállniuk egy másik járműre. 

Alto de Trigo pont úgy néz ki, mint amit a maffia irányít. Koszos buszbeállók rengeteg rossz arcú semmirekellővel, akik nem nézik jó szemmel, hogy erre vetett minket a sors. Barranquilla és Guapí kivételével eddig még sehol nem éreztem magunkat veszélyben Kolumbiában, de ez a hely sajnos fel kell iratkozzon a listára. Szerencsére a távolsági buszközlekedésből már kiszállt a maffia, így aki Bogotából közvetlenül érkezik, annak itt nem kell megállnia, csak a helyi járatok sofőrjeit és utasait vegzálják.

Szerencsére gyorsan indul egy campero (platós dzsip), így nem kell sokáig tűrnünk a szúrós tekinteteket. Az út Villetába egészen mesés, csak nagyon lassú, mivel ezen a szakaszon az autópálya sima autóúttá szűkűl, ezért az öszvérnek gúnyolt nyerges vontatók mögött csak lépésben haladunk.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaVilleta főtere hangulatos, de attól még a város nem egy turistabarát hely

Villetát nem látogatják külföldi turisták, az igazat megvallva nincs is nagyon miért. Van egy szép, hatalmas fákkal árnyékolt főtere, valamint egy vízesés innen nem messze, de ezt kb. mindegyik kolumbiai kisváros tudja. Szállást is csak szenvedések árán találunk, mivel a legtöbb helyről elzavarnak minket arra hivatkozva, hogy nincs jogosultságuk külföldi vendégeket fogadni, mert ahhoz külön engedélyt kell kérniük az idegenrendészettől. A tizedik hotel recepciósa végül belemegy a játékba, de csak azért, mert pont tegnap kaptak ellenőrzést, és így jó eséllyel elkerülik, hogy ma is betérjenek hozzájuk a szervek. 

- Sokat azért ne legyetek a teraszon, nem akarunk büntetést fizetni. Ja, és csak egyetlen éjszakát maradhattok - hagyja meg a Kolumbiában ritkának számító vörös, göndör hajú recepciós csaj. 

Érdekes, hogy ezzel a problémakörrel eddig nem találkoztunk Kolumbiában, de könnyen lehet, hogy a maffia miatt Villetára más szabályok vonatkoznak. Nem véletlen, hogy ez az egyetlen hely, ahol főtéren masírozó katonákkal találkozunk, mintha azt akarnák hirdetni, hogy errefelé még nincs minden rendben. Ilyen katonai jelenlétet sem Tamarában, sem Villaricában nem tapasztaltunk, pedig ez a két település valóban szerepelt a gerillák térképein, Villeta azonban se nem drogközpont, se nem smaragdbánya.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaVilleta nem tűnik biztonságosnak, valószínűleg nem is az

Ettől függetlenül délután nyakunkba vesszük a várost, és alaposan körbejárjuk. Többek között elsétálunk a Salto de los Micoshoz is, ami a város északi végében fekszik a Villeta-Bogotá autópálya túloldalán. Egy szegényes kinézetű favellán kell átsétáljunk, ami nem tűnik túl biztonságosnak, de az emberek itt is nagyokat köszönnek nekünk, és szívesen útba igazítanak. A patakmedert követve kelünk át az autópálya alatt, majd egy elhanyagolt erdei ösvényen gyaloglunk tovább. Elég elhagyatott és szemetes a környék, ezért úgy döntünk, lövünk egy fotót és megyünk is vissza, mert nem kell a baj így a végén.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaÚtban a Salto de los Micoshoz egy lezárt függőhídon is át kell keljünk

A zuhatag előtt ismét át kell keljünk a folyón, de a függőhíd iszonyatos állapotban van. Hiába zárták le, mi átkelünk rajta, de csak egyesével és erősen kapaszkodva, nehogy pont alattunk gondolja úgy, hogy leszakad. Végül elérjük a vízesést, ami nem nagy, és még csak nem is túl látványos, így gyorsan kereket oldunk. Az ösvényen összefutunk egy bevert fejű, bicskás suhanccal, aki hosszú ideig néz utánunk. Valószínűleg csak azért nem jön nekünk, mert annyira leszedálta magát fűvel, hogy állni is alig bír.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaSalto de los Micos

Villeta nem egy pozitív hely, így másnap továbbállunk. Moncsiéknál van jelenésünk az este, de még szeretnénk útba ejteni Tobiát, amiről csak annyit tudunk, hogy hétvégente ide járnak a bogotáiak raftingolni. Mivel hétköznap van, naponta csak két busz indul, így délelőtt 11-ig ücsöröghetünk a váróban. A falut úgy fél óra alatt érjük el, a sofőrünk elmondása szerint pedig innen csak egyetlen módon távozhatunk, ha délután 4-kor visszatérünk vele Villetába. Nem fűlik hozzá a fogunk, így betérünk Tobia kocsmájába, ahol azzal nyugtatnak minket, hogy pontban egykor megy egy iskolabusz a közeli Nimaimába, a sofőr biztosan elvisz minket is. Nagy zsákjainkat lepakoljuk az ivóban, majd elindulunk körbejárni a környéket.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaTobia az ország rafting központja

Tobia szép helyen fekszik, de ha az ember nem akar raftingolni, akkor elég korán unatkozni kezd. Márpediglen minket nem igazán érdekel a rafting, így húsz perc téblábolás után kérdőn tesszük szét a kezünket: merre tovább? Lesétálunk a Rio Negro partjára, ahol feltűnik egy régóta nem használt sín. E mentén kezdünk kisétálni a faluból, és de jól tesszük, mivel a Rio Negro Tobiától pár száz méterre egy izgalmas szurdokvölgyet alakított ki.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La Vega       A Rio Negro szűk kanyonban folyik tovább

Mint később megtudjuk, a 19. században fekete ültetvényesekkel építették meg a vasutat Útica és Villeta között, hogy az előbbiben termesztett haszonnövényeket könnyebben tudják Bogotába szállítani. A síneket több mint 50 éve nem használják, a hegy sok helyen rászakadt a vágányra.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La Vega       A sziklák alatt ott van a régi sín

Átkelünk pár alagúton, amiknek egy része beszakadt, de olyat is látunk, hogy a betonfal oldalán cseppkövek jelentek meg.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaCseppkő nem csak barlangban jöhet létre

Az élővilág a kanyonban fantasztikus. Furcsa pozsgásokat és érdekes virágokat látunk, de összefutunk egy papagájrajjal és néhány pocsolyában lubickoló békával is. 

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La Vega

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaTobia környékén sok szép állatot látni

Egyre visszasétálunk a faluba, ahol már vár ránk az iskolabusz. A sofőr azt mondja, hivatalból nem vihet idegeneket, de most az egyszer kivételt tesz. Attól félünk, hogy cserébe jól lehúz majd pénzzel, de nem ez történik. Nimaimába érve a sofőr közli, hogy a buszútért nem fogadhat el egy fillért sem, mert azt az iskolásoknak az önkormányzat tartja fenn, és ingyenes minden diáknak. Mi ugyan már elég régóta nem vagyunk diákok, de ez egy percig nem érdekli; ingyen utaztunk idáig.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaVisszafelé belebotlottunk egy jófejbe, aki egész a faluig kísért minket

Az Andok ezen részét régen sűrű köderdők borították, amik lehetetlenné tették a közlekedést az itt élő indiánoknak. A 17. század közepéig, amíg a spanyolok ki nem alakítottak minden völgyben egy villát, az indiánok egymástól elszeparálva éltek. Egymás nyelvét nem nagyon értették, Nimaimát a nimaimák, a közeli Nocaimát a nocaimák, Sasaimát pedig a sasaimák lakták. A tudomány szerint mindegyik nyelv a panchéval volt rokonítható, ami pedig ahhoz a chibcha nyelvcsaládhoz tartozott, ami az összes indiánnyelvet magába foglalja a Karib-szigetektől egész Amazóniáig. Az én véleményem az, hogy a nyelvészeknek valójában fogalmuk nincsen az indiántörzsek rokoni kapcsolatairól, olyan lingviszta pedig nincs a Földön, aki képes lenne összehasonlító elemzést készíteni a több száz indián dialektusról. Egy asháninkát hallgatva az embernek nem jut eszébe az arhuaco vagy tawahka nyelv, mert annyira mások, hogyha volt is valaha egymáshoz közük, az évezredekben mérhető csak.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaNimaimát ma már nem lakják indiánok

Nimaimából elég sűrűn indulnak buszok La Vegába, ahová sikerül befutnunk délután 4-re. La Vega nem szép város, viszont elég közel van Bogotához ahhoz, hogy a környékén már megjelenjenek a lakóparkok. Szemben Villetával ez a település meglepően kulturált és rendezett, sok jó étterem és bár sorakozik nem csak a központban, de az autópálya mellett is.

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La Vega     La Vega főtere

Bepattanunk egy camperóba, és még naplemente előtt megérkezünk San Franciscóba, Moncsi és Alex házához. Paprikás krumplival fogadnak, mi pedig megköszönve azt a rengeteg segítséget, amit tőlük kaptunk az elmúlt hónapokban, egy 12 éves Santa Fé rummal háláljuk meg. Az este többi részére már nem emlékszem...

Kolumbia Villeta Salto de los Micos Tobia Nimaima La VegaEgészségünkre!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

Kolumbiában utazgatva az ember sokszor nem érti, miért lesz az egyik helyszín turisták által látogatott, a másik ugyanúgy izgalmas vidék pedig egyáltalán nem. Guaduas ez utóbbiak közé tartozik, pedig bőven tudja azt, mint Villa de Leyva vagy Barichara. Sőt! Ismét egy zseniális hely, amit kereken nulla darab turista látogat.

Bármennyire is rabul ejtett minket San Juan de Rio Seco, mennünk kell tovább, mivel néhány nap múlva indul a repülőnk Bogotából, és addig még szeretnénk felfedezni Guaduas környékét is. Cambao és a Rio Magdalena völgyét már buktuk, így egy hegyi úton jutunk el Cundinamarca legszebb városába.

Egy Bogotába tartó busszal elvánszorgunk az El Ceibal veredáig, ahonnan indul egy földút Chaguani apró falujába. Nem kell sokáig rostokolnunk az elágazásnál, alig negyed óra elteltével befut egy öreg csirkebusz, olyasmi féle, mint amilyenekkel Nicaraguában és Hondurasban utaztunk.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesChaguani is szép helyen fekszik

Chaguani egy nagyon aprócska település, de színesre festett házai miatt érdemes egyet sétálni a szűk utcákon. Állítólag innen nem messze van a Montefrío-völgy, aminek oldalában a Cocora-völgyhöz hasonlóan viaszpálmák sorakoznak, csak ezek nem nőttek olyan magasra. Legközelebb útba ejtjük Montefríót, de ezúttal csak arra van időnk, hogy lófráljunk egyet a faluban, mivel pontban 10-kor indul az utolsó kisbusz Guaduasba, utána majd csak holnap hajnalban.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesSzép színesre festették a házakat Chaguaniban

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez az út is meseszép. A kisbuszban mindenki arra kíváncsi, mit keresünk ezen a világ vége helyen, milyen Európa, és milyennek találjuk Kolumbiát. Az egyik fickó a buszon korábban matrózként dolgozott, bejárta a fél világot, és megnyugtatja honfitársait, hogy az ő országuk a legszebb és legnyugodtabb a világon, Európa pedig egy szörnyű hely, ahol mindenki folyton csak dolgozik, soha senkinek nincs semmire ideje.

- Jártam Lengyelországtól Ciprusig Európában mindenhol. Magyarországon nem, mert nincs tengeretek, de amelyik országnak van, ott mindegyikben voltam. Hát, főnök! Nem bírnék ott élni. 
- Miért?
- Északon állandóan hideg van, délen meg nem fizetik meg az embert. Nyugat-Európa pedig elviselhetetlen. Mindenki nagyképű, a magunk fajta kolumbiait lenézik. Ráadásul folyton rohannak az emberek, mintha senkinek nem lenne egyetlen szabad perce sem. Az egyedüli dolog, ami tetszett Európában, az a kaja volt. Azt nagyon bírtam. De azt sem mindenhol. A spanyol és a lengyel konyha nagyon bejött.
- Mikor költöztél haza?
- Pár évvel ezelőtt. Elég volt a tengerész életből.

Közben elered az eső, így megállunk, hogy a csomagtartóra ponyvát húzzunk. Ez sem menti meg a zsákjainkat attól, hogy elázzanak, így nem vagyunk boldogok, mikor Guaduasban a kezünkbe kerülnek a nedves holmik.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesHiába ponyvázod le, úgyis elázik minden

Guaduast nem véletlenül tartják Cundinamarca legszebb városának, mivel azon kevés környékbeli települések egyike, ami megőrizte koloniális jellegét. Egymás után háromszor, 1574-ben, 1610-ben és 1644-ben alapítottak a spanyolok villát a helyén, városi rangot csak harmadik nekifutásra kapott.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesGuaduas 1644-től kezdve város

Fontos mezőgazdasági központ volt, lévén ez a völgy volt a fővároshoz legközelebb eső trópusi terület, ahol megtermett a banán, a mangó és a cukornád. És ha már a nádnál tartunk... Guaduas nevét egy bambusszal rokon guadua nádról kapta, amiből sokat láttunk már Nocaima körül is, és amit az itt élő panche indiánok házépítésre használtak.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesGuaduas Cundinamarca legszebb városa

Guaduas tényleg meseszép település, az ember nem igazán érti, hogy nem fedezték fel eddig maguknak a turisták. Mindenki Villa de Leyváról és Baricharáról beszél, mint Kolumbia legszebb koloniális falvairól, pedig Guaduas is simán felér hozzájuk. Persze ha sem Tenzáról, sem Monguíról, sem Playa de Belénről nem hallottak még a Kolumbiában utazgató hátizsákos turisták, akkor miért hallottak volna pont Guaduasról?

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesGuaduas az egyik legszebb kisváros Kolumbiában, mégsem ismerik a turisták

Mondjuk azért, mert szemben az előzőekkel Guaduasnak igen fontos szerep jutott a történelemben. Itt született ugyanis Policarpa Salavarrieta, más néven La Pola, aki bár spanyol kereskedő családból származott, a függetlenségi háborúban a felkelők oldalára állt. A lány már 14 évesen kémkedett a liberálisoknak, és ezen szakmáját egészen 20 éves koráig folytatta. Ekkor elkapták, majd Bogotában nyilvánosan kivégezték. Neve sokáig feledésbe merült, de a történészek később igen nagy hatású lázadónak titulálták, így ma Simón Bolívar mögött a második legnagyobb nemzeti hősnek tartják. Nem utolsó sorban az ő arcképe látható a 10 000-es bankón, valamint sört is neveztek el róla. Ez utóbbit bár ne tették volna, mert a Pola nevű sör emberiség elleni bűntett.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesMivel nincsenek turisták, így nincsenek elit éttermek sem, csak utcai evők

Policarpa szülőháza ma múzeum, de amilyen szerencsénk van, felújítás miatt pont zárva tart. Ettől függetlenül Guaduas nagy élmény, jó Tenza után ismét egy ilyen szép, koloniális kisvárosban héderelni.

Szobát a főtéren sikerül kivennünk egy ódon, több száz éves épületben kialakított hotelben. Ha Villa de Leyvában szeretne az ember ilyen helyen megszállni, simán lehúznak róla 50-60 dollárt, itt megússzuk 17-ből. Biztos van olcsóbb is a városban, de ha ennyiért lehet a főtéren aludni, akkor nem bánom.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de Versalles     17 dollárért megéri ilyen hotelben megszállni

Guaduasnak egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy keresztülmegy rajta a Medellínbe tartó autóút. Elég nagy a forgalom, rengeteg busz forgolódik a főúthoz közeli utcákban, így ötletünk sincs, miként lehetne fogni valamit az innen 40 kilométerre fekvő Caparrapíba, amiről azt mondják, csodás helyen fekszik. Végül kisétálunk az északi városrészbe, amin biztosan áthaladnak a Caparrapíba tartó buszok. Nem kell sokat az út szélén ücsörögnünk, gyorsan fogunk egy elég jó állapotban lévő kisbuszt.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de Versalles      Ki mondja meg, ez milyen autó?

A falunak szebb jelent ígért a múlt annál, mint ami most van neki, mivel jóval Guaduas megalapítása előtt, már 1560-ban villát hoztak itt létre a spanyolok. Azonban néhány évvel később a mai La Palmát erre alkalmasabbnak találták, így Caparrapí megmaradt indián lakta településnek. Sokáig a colima indiánok lakták, de az évszázadok során elnyomták őket a meszticek, így mára őslakosból egyetlen egy sem maradt.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesCaparrapí nem szép falu

Bár Caparrapí tényleg szép helyen fekszik, a brutális erdőirtás miatt nehezen élvezhető a táj. Errefelé mindenki kukoricát termeszt, ami rendesen kimeríti a talajt, s mivel kevés fa maradt a hegyek oldalában, elég gyakoriak a hegyomlások. Egy szó mint száz, Caparrapí a rosszabb eresztésből való.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesCaparrapí környékén minden erdőt leirtottak

La Palma ebből az irányból sajnos nem elérhető, így visszatérünk Guaduasba, de előtte még útba ejtjük a város természeti csodáját, a Versalles-vízesést. A busz az autópálya szélén tesz le minket, ahonnan egy földút vezet a zuhataghoz. 

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de VersallesSzerencsére nem kell belépőt fizetnünk

Egész szép villák között haladunk úgy húsz percen keresztül, amikor végre meghalljuk a vízesés hangját. Ezzel párhuzamosan orrfacsaró bűz üti meg az orrunkat, így kínszenvedés magunkat leküzdeni a folyópartra, ahonnan végre felsejlik a Versalles-vízesés. Sajnos egész Guaduas szennyvize belefolyik abba a folyóba, aminek húsz méteres lépcsőjén kialakult a zuhatag. Lövünk pár fotót, aztán elmenekülünk a szag elől.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de Versalles

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de Versalles  Bűz uralkodik a Salto de Versalles körül

Bár Dél-Amerikában minden busz megáll mindenhol, a Guaduast Medellínnel összekötő autópálya úgy néz ki más tészta. Hiába integetünk, senki nem áll meg nekünk, még személyautók sem. Nincs mit tenni, mint sétálni, bár a város ide még vagy tíz kilométer.

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de Versalles    Ha már Erinek sem állnak meg a kamionsofőrök, akkor baj van

Már vagy egy órája kutyagolunk az autópálya szélén, mikor előttünk pár száz méterre lelassít egy tréler, ami egy lerobbant dzsipet szállít. Nem miattunk lassított, csak a sofőr ellenőrizni akarta a pántokat, mi azonban addig-addig győzködjük, míg megengedi, hogy felszálljunk a lerobbant dzsip platójára. Bár ne tettük volna!

Kolumbia Guaduas Chaguani Caparrapí Salto de Versalles Mire fuvart kaptunk, már a gémek is elmentek aludni

Guaduas határában a rendőrök kiszúrják, hogy a platón ücsörgünk, így megállítják a trélert, minket pedig magukhoz szólítanak. Mikor megtudják, hogy turisták vagyunk, csak annyit mondanak, hogy illegális autópályán platón utazni, és hogy húzzunk innen, a többit majd leboxolják a sofőrrel. Próbáljuk győzködni a rendőrt, hogy ne büntesse meg a szegény ördögöt azért, mert felvett minket, még azt is bedobjuk, hogy Eri rosszul lett és vészhelyzet volt, de a zsaru hajthatatlan. Csak remélni tudjuk, hogy barátunkat nem rántotta le nagyon a szerv.

Holnap még beiktatjuk Villetát, aztán irány Bogotá!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra

0 Komment

San Juan de Rio Seco! Nem mondok mást, csak annyit, hogyha egyszer Kolumbiában jársz, ide mindneképp látogass el. Ne, ne keresd a Lonely Planetben! És igen, biztos vagyok abban, hogy az interneten sem bukkansz semmi használhatóra vele kapcsolatban. Pedig a völgy, amiben ez a falu fekszik, Kolumbia egyik természeti csodája. Ja, amúgy a Tábor-hegy alatt találtunk egy pulit. Mi magyarok egészen biztos, hogy Kolumbiából származunk.

Mivel van még egy hetünk Kolumbiában, ezért nem térünk vissza Facatativából Bogotába, hanem egy kósza ötlettől vezérelve úgy döntünk, leereszkedünk a Rio Magdalena völgyébe, Cambaóba, majd onnan Honda és Guaduas érintésével néhány nap alatt megérkezünk a fővárosba.

Hihetetlen, de Facatativából indul közvetlen járat Cambaóba, így semmi más dolgunk nincs, mint élvezni a tájat, ami valami egészen elképesztő Kolumbia ezen részén. A Bogotái-fennsík ugyanúgy függőleges sziklafallal szakad a mélybe Albán felett, mint tette azt az El Tablazo alatt, így rátapadunk a busz ablakára, és próbálunk betelni a látvánnyal, ami egyszerűen képtelenség.

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborAlbán felé ilyen látványban van az embernek része

Fél óra alatt megérkezünk abba az Albánba, amit a panche indiánok egykoron Chirguának, vagyis "hideg víznek" neveztek. A név nem véletlen, hiszen a völgybe betörnek a magasföld hűvös folyói, amik sajátos, még Facatativánál is hűvösebb klímával kínálják meg a települést. 

Albán után az út a Síquima-folyó völgyében tekereg tovább Guayabal falujába, ami egykoron fontos állomása volt a Rio Magdalenából a fővárosba, Bogotába vezető arany útnak. Ma már nem mosnak aranyat a folyóban, ezért Guayabal megmaradt apró hegyvidéki településnek. Állítólag a környékén van egy szép vízesés és néhány barlang, de erre most nincs időnk. Jövünk mi még erre, akkor majd teszünk itt egy kitérőt.

Ahogy lejjebb és lejjebb ereszkedünk, úgy válik a táj egyre mesésebbé. Megérkezünk abba a Bituimába, ami 2006 áprilisában került be a hírekbe azzal, hogy virágvasárnapi mise közben egy széllökés beomlasztotta a templom tetejét, maga alá temetve a fél falut. Csodával határos módon csak hatan lelték halálukat a romok alatt. A templom azóta kapott egy ideiglenes tetőt, de a helyiek nem szívesen járnak ide misére. Megértem őket. A vallás veszélyes dolog.

Innen nem messze fekszik Vianí, egy Bituimához hasonló apró falu, ami nevét egy panche casiquéről kapta. Más források szerint Vianí annyit tesz chibchául, hogy "arany hegy". Így már érthető, miért itt alakították ki a spanyolok az arany útját.

Egy kicsit bánjuk, hogy egész Cambaóig megvettük a buszjegyet, mert mindegyik falu megért volna egy megállót. Aztán egyszer csak befutunk San Juan de Rio Seco völgyébe, ahol hangos "PARADA!" felkiáltással megállítjuk a buszt. Olyan látványban van részünk, amihez foghatót eddig még nem láttunk Cundinamarcában. A fotó nem is adja vissza jól azt, ami minket maradásra bír. Hiába van meg a jegyünk a végállomásig, leszállunk, és fogunk egy iránytaxit a falu központjába.  

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro Tabor  San Juan de Rio Secóban muszáj eltöltenünk pár napot

San Juan de Rio Secóról nem meglepetés, egyetlen útikönyv sem ír, pedig igazi trekking központ lehetne, ha valaki venné a fáradtságot, és feltérképezné a környéket. A falut körülölelő hegyeknek még nevük sincsen, pedig kevés ennél látványosabb vonulat van Cundinamarcában. A faluban egyetlen szálló működik, a Hotel America, ahol meglepő módon a következővel fogad minket a házinéni:

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborSenki nem tudja, mi rejtezik a hegyek mélyén

- Alig egy hete volt nálunk két német fiatalember. Térképészek voltak, azt mondták, felmérik a hegyeinket, mert az állam szeretné bevonni a turizmusba San Juant.

Tessék, megelőztek minket. Ettől függetlenül, ha Bogotától alig 100 kilométerre ilyen felfedezetlen és kiaknázatlan helyek vannak, akkor mi lehet Amazóniában vagy mondjuk Chocóban. Egészen biztos vagyok abban, hogy egy évtizeden belül Kolumbia lesz az első számú turistadesztináció a kontinensen, mert simán kenterbe vágja Perut, Ecuadort és Costa Ricát.

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro Tabor

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborMaga a falu nem túl látványos

San Juan de Rio Secót 1801-ben alapították, még sincs koloniális bája. A főterét épp most újítják fel, de a házakra is ráférne egy rekonstrukció, mert elég szedett-vetett képet sugároznak az utcák. Az egyetlen dolog, amiről a település híres, az az arénája, ami a legnagyobb Cundinamarcában. Bikaviadalokat már csak majálisok idején szerveznek benne, az év többi napján üresen áll.

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborCundinamarca legnagyobb arénája található itt

A szálláson letesszük a cuccainkat, majd leereszkedünk a völgybe, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a hegyvonulatot. Nincs rá más szó, ez a hely egyszerűen varázslatos

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro Tabor    Eri útban a Paramito vereda felé

A Paramito vereda felé sétálunk, amit rikító zöld legelők vesznek körbe. A tehenek akkorák, amiről Ausztriában is csak álmodnak a helyi gazdák. Ez itt kérem olyan gazdagság, aminek az ember egyszerűen be tudja szippantani az illatát. A Cocora-völgyben szoktam ezt érezni.

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborÁlomszép a Rio Seco völgye

Délután vissztérünk a faluba, ahol eszünk egy késői ebédet és iszunk egy jó tomate de árbol levet. Nem értem, miért nem készítenek sem ebből, sem a lulóból máshol jugót, csak itt, Kolumbiában, lévén nem sok ízletesebb gyümölcs van ennél a kettőnél. Miközben falatozunk, megjelenik körülöttünk egy csapat kanári, akiknek nem csak mi dobunk le morzsákat, de az étterem tulaja is kiborít nekik vagy két marok rizst. Érdekes, hogy San Juanban nincsenek galambok, minden fán ezek a sárga madarak ücsörögnek.

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborGalambok helyett kanárik lepik el az utcákat és tereket San Juanban

A mellettünk lévő asztaltól átszól egy fickó, hogyha igazán szépet akarunk látni, akkor sétáljunk át a falu mögötti hegy túloldalára, mert onnan remek naplementés képeket lehet lőni a Tolimáról és a Nevado del Ruízról. Így teszünk, de sajnos elég borús az idő, így csak a Rio Magdalenáig látunk el.

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborKilátás a Rio Magdalenára

Annyira megbabonázott minket ez a vidék, hogy maradunk még egy napot. Másnap reggel felülünk egy innen délre fekvő faluba, Pulíba tartó buszra. Az út a Rio Seco folyását követi, közben meseszép kilátás nyílik a névtelen hegyvonulatra, valamint a Rio Magdalena völgyére. Pulíba jó egy órás utazás után futunk be, közben átmegyünk egy San Nicolás nevű apró falun, ahol látunk egy táblát, amin annyi áll: Reserva Ecológico Cerro Tabor. Puli és Tábor-hegy? Újabb adalék azoknak, akik szerint mi magyarok az indiánoktól származunk.  

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro Tabor    Ha tudnák mit beszélnek, rájönnének, hogy rokonok vagyunk

Pulí nem más, mint egy veredából lett apró falu, amit a 19. század elejéig a panche indiánok leszármazottai laktak. Ma egyszerű mezőfalu, aminek a közepén áll egy apró templom, de ennyi és nem több. 

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro Tabor  Pulí főtere

A busz délben indul vissza, ezért úgy döntünk, gyalogolunk addig, amíg az utol nem ér minket. A falu egyetlen boltjában veszünk vizet és virslikonzervet, majd nekivágunk az ismeretlennek. Egy darabon szép tanyák között bóklászunk, majd megjelenik mellettünk egy dzsip, ami kisiskolásokat szállít a veredákra. Felkéredszkedünk rá, amivel spórolunk úgy 3-4 kilométert. Próbálunk beszélgetni a gyerekekkel, de eléggé meg vannak illetődve, nem szokták a turisták látványát.

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborTöbbek között egy gáztartályokat szállító teherautóval utaztuk be a környéket

Újabb egy órát kell sétáljunk ahhoz, hogy ismét felvegyenek minket. Egy gázszállító teherautó platójára nyerünk bebocsátást, ők egészen a Cerro Tabor lábáig visznek minket. Ötletünk sincs merre kéne tartsunk, de a hegy tetején van pár antenna, azokat vesszük célba. Jó egy órán át baktatunk felfelé hol köderdők, hol pedig tanyák között. Nem túl látványos a hely, állatot például egyet sem látunk, pedig a hegy elvileg természetvédelmi terület lenne. 

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro Tabor       A Cerro Tabor nem túl látványos

Nem akarunk ugyanazon a földúton visszatérni a főútra, mint amin jöttünk, így a hegy túloldalán ereszkedünk le a San José veredához. Itt-ott néhány magányosan álló házat látunk, amikből elég gyakran kutyák törnek ránk. A vidéki Kolumbiának az egyedüli veszélyforrásai ezek a dögök, amik nekimennek mindenkinek, akik közel merészkednek a birtokokhoz. Végül jó másfél órás baktatás után futunk be San Nicolásba, ahol közlik, húsz perce elment az utolsó busz. Remek!

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborLehet, hogy San Nicolásban ragadtunk?

Marad a séta, de a fentiek most is velünk vannak. Küldenek egy teherautót, ami a környező iskolákba szállít ételt. A vidéki oktatási intézményekben ingyen van a gyerekek étkezése, azt az állam támogatja. Két fiatal srác ül a teherautóban, akik hihetetlenül büszkék arra, hogy két gringót fuvarozhatnak. Jó sok iskolánál megállunk, segítünk becipekedni, közben rengeteget mesélünk nekik Európáról. Mikor megtudják, hogy Kolumbiában magasabb az átlagbér, mint Magyarországon, nem akarnak hinni a fülüknek. A kolumbiaiak máig azt hiszik, hogy Európa egy nagy és gazdag ország, ahol mindenki euró ezreket keres havonta, s hogy ők azt a szintet soha el nem érhetik. Mikor meghallják, odahaza mennyi adót kell fizetni, teljesen elképednek. Egymásra néznek, és csak ennyit mond az egyik a másiknak:

- Látod, barátom! Örüljünk, hogy kolumbiainak születtünk.

Kolumbia San Juan de Rio Seco Pulí Cerro TaborEzzel a teherautóval utaztunk vissza San Juanba

Tényleg van okuk az örömre. Kicsit bánom, hogy nem vagyok kolumbiai. Mindig jó az idő, nincs gondod a fűtésre, és ha van lulólé, akkor minden rendben van. Lehet, ide kéne költözzünk? Itt nyitni egy kis hostelt, egy magyaros éttermet, és semmi mást nem csinálni, csak élvezni a jólétet? Talán majd egyszer...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!

0 Komment

MIRADOR - "Kilátó a világra"


Irány Dél-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turista célpontok felkeresése, hanem a dél-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Erika és Endre tollából.

Itt járunk épp


Utazz velünk!


Facebook


Címkefelhő

Kolumbia (73),Venezuela (53),Peru (49),Ecuador (38),Bolívia (28),Argentína (28),Costa Rica (21),Panama (21),El Salvador (15),Patagónia (14),Móricz János (13),Nicaragua (12),Paraguay (11),gasztronómia (10),gazdaság (10),Los Llanos (9),Altiplano (9),Trinidad és Tobago (6),Amazónia (6),Titicaca-tó (5),Gran Sabana (5),jezsuita missziók (5),Mérida (4),Chile (4),Gran Chaco (4),Bogotá (4),Honduras (4),Darién (4),Tayos-barlang (4),El Chaltén (4),Cuzco (4),Cuenca (3),Fusagasugá (3),Samaipata (3),Cotahuasi-kanyon (3),Salento (3),Panamaváros (3),Guatemala (3),Potosí (3),Sucre (3),Caracas (3),sámánizmus (3),Panama-csatorna (3),Quito (3),Urubamba-folyó (3),Colca-kanyon (3),Yungas (3),Salar de Uyuní (2),Laguna Colorada (2),Uyuní (2),Monguí (2),Copacabana (2),San Ignacio de Moxos (2),Azuero-félsziget (2),Villa de Leyva (2),Mexikó (2),Cocora-völgy (2),Tayrona Nemzeti Park (2),Tarija (2),inka romvárosok (2),Ayahuasca (2),Rio Caura (2),Zipaquirá (2),Maracaibo (2),Henri Pittier Nemzeti Park (2),Sanare (2),Paz de Ariporo (2),FARC (2),Pisba Nemzeti Park (2),Socha (2),Tena (2),Isla Gorgona (2),gerilla (2),Posadas (2),Colón (2),Isla Ometepe (2),Isla San Andrés (2),Granada (2),León (2),Chávez (2),Orinoco-delta (2),Angel-vízesés (2),Alajuela (2),Crown Point (2),Roraima (2),Tortuguero (2),Rio San Juan (2),Santa Marta (2),La Unión (2),Isla Margarita (2),San Salvador (2),Hét-tó vidéke (2),Mochima Nemzeti Park (2),Andok (2), Chile (2),Paria-félsziget (2),Buenos Aires (2),Ushuaia (2), Tűzföld (2),Torres del Paine (2),La Palma (2),Trinidad (2),indiánok (2),tsáchilák (2),La Vega (2),asháninka (2),Huacachina (2),Vrae (2),Chimborazo (2),moche (2),Szent-völgy (2),Trujillo (2),Padre Crespi (2),Guayaquil (2),Lima (2),Chiclayo (2),Nazca (2),Vilcabamba (2),Machu Picchu (2),Melgar (2),shuar indiánok (2),Isla Meanguera (1),San Bernardo (1),Usulután (1),Cerro Quinini (1),San Miguel (1),Alegría (1),Suchitoto (1),Cunday (1),Chalatenango (1),Amapala (1),San Antonio del Tequendama (1),Tequendama-vízesés (1),Villarica (1),Quelepa (1),Isla El Tigre (1),Perquín (1),La Libertad (1),Santa Ana-vulkán (1),Ruta del Café (1),Anolaima (1),Santa Ana (1),Juayúa (1),Cosigüina-vulkán (1),San Vicente (1),Joya de Cerén (1),Carmen Apicala (1),Sensuntepeque (1),fociháború (1),Cerro Verde Nemzeti Park (1),Lago Güija (1),El Mozote (1),Masaya-vulkán (1),Manuel Antonio Nemzeti Park (1),Caño Negro (1),Palmar Norte (1),Sierpe (1),Facatativá (1),Los Chiles (1),Tapantí Nemzeti Park (1),cégalapítás (1),Cartago (1),Bahía Drake (1),Corcovado Nemzeti Park (1),Boquete (1),Comarca Ngäbe-Buglé (1),Santa Catalina (1),Cachipay (1),David (1),Bojacá (1),Zipacón (1),Piedras Blancas Nemzeti Park (1),Prado (1),Guayabo (1),Mombacho-vulkán (1),Salto de la Monja (1),Icononzo (1),Cihuatán (1),Apoyo-krátertó (1),Telica-vulkán (1),Cuevas del Edén (1),Managua (1),Purificación (1),San Juan del Sur (1),Ujarrás (1),Catarata del Toro (1),Irazú-vulkán (1),Puntarenas (1),Rio Celeste (1),Rincón de la Vieja (1),Libéria (1),Tenorio Nemzeti Park (1),Chinandega (1),Flores (1),Sogamoso (1),Vergara (1),Ocetá paramo (1),Nocaima (1),Chicamocha-kanyon (1),Manta (1),Sueva-vízesés (1),Tame (1),Santiago (1),Iza (1),Ráquira (1),Pasca (1),Chocontá (1),Tunja (1),Chaguani (1),Lago Tota (1),El Escobo-vízesés (1),San Juan de Rio Seco (1),Guaduas (1),El Totumo (1),Garagoa (1),Guateque (1),Chivor (1),Tenza (1),Somondoco (1),Sutatenza (1),Pulí (1),Chinavita (1),Cerro Tabor (1),Maní (1),Támara (1),Pore (1),Gachetá (1),Yopal (1),Guavio-víztározó (1),Monterrey (1),Aguazul (1),Tauramena (1),Chiquinquirá (1),Cucunubá (1),Rucu Pichincha (1),Mitad del Mundo (1),Cancún (1),Cabrera (1),Venecia (1),Nimaima (1),Los Nevados Nemzeti Park (1),Nevado Tolima (1),Tulum (1),Chetumal (1),La Florida (1),Esquipulas (1),Arbeláez (1),Guayata (1),San Andres (1),Belize (1),Petén (1),Resera Natural San Rafael (1),Salto La Chorrera (1),Tobia (1),Nemocón (1),Sumapaz-kanyon (1),Pacho (1),Guatavita (1),Sopo (1),Ubaté (1),Guasca (1),Sesquilé (1),Caparrapí (1),El Tablazo (1),Salto de los Micos (1),Parque del Cafe (1),Armenía (1),San Francisco (1),Villeta (1),Salto de Versalles (1),Tabio (1),Subachoque (1),Cerro El Pital (1),Carora (1),San Fernando de Apure (1),San Luís-hegység (1),Coró (1),Chichiriviche (1),Ciudad Bolívar (1),Grans Sabana (1),Medellin (1),Salto Pará (1),tepuik (1),Puerto Colombia (1),Boconó (1),gerillák (1),Tulcán (1),Quilotoa-lagúna (1),zene (1),stoppolás (1),San Cristóbal (1),Tama Nemzeti Park (1),Maduro (1),Capriles (1),Pablo Escobar (1),Calí (1),Salar de Uyuni (1),Laguna Verde (1),Oruro (1),Isla del Sol (1),La Paz (1),Huayna Potosí (1),Coroico (1),Halál útja (1),Tiwanaku (1),Titicaca-to (1),Bolivia (1),hegymászás (1),Puracé-vulkán (1),Buga (1),Puyo (1),Rio Napo (1),Pozuzo (1),Quillabamba (1),Liebster Award díj (1),Puerto López (1),Canoa (1),Arequipa (1),Paracas (1),Ballestas-szigetek (1),Chachapoyas (1),Rinconada (1),Qoyllur Riti (1),Huancayo (1),Toro Muerto (1),Espinar (1),Tierradentro (1),kokain (1),Araya (1),Cueva del Guácharo (1),Plymouth (1),Pleasent Prospect (1),San Gil (1),Cartagena (1),San Agustín (1),Popayán (1),Valle Cocora (1),Huancavelica (1),útlevél (1),rovarok (1),Taisha (1),Sucúa (1),Podocarpus Nemzeti Park (1),Baños (1),Salasaca (1),Montañita (1),Cajas Nemzeti Park (1),Ingapirca (1),Saraguro (1),Zaruma (1),Satipo (1),Fényes Ösvény (1),Ayacucho (1),Tarma (1),Caral (1),Máncora (1),chimú (1),Sechín (1),Tóásó Előd (1),Rurrenabaque (1),Barichara (1),Valledupar (1),Ocaña (1), Playa de Belén (1),Girón (1), Ciudad Perdida (1),Poás-vulkán (1),San José (1),Taganga (1),Nabusimake (1),Macondo (1), Guajira-félsziget (1),Dél-Amerika (1),Barquisimeto (1),Viedma (1), Riohacha (1), Palomino (1),Gabriel García Márquez (1),Száz év magány (1),Barranquilla (1),Monteverde (1),Arenál-vulkán (1),San Lorenzo erőd (1),Portobelo (1),Isla Grande (1),Soberanía Nemzeti Park (1),La Chorrera (1),El Valle (1),Pedasí (1),Chitré (1),Natá (1),San Blas-szigetek (1),Guna Yala (1),Lagarto Lodge (1),Cerro Chato (1),La Fortuna-vízesés (1),La Selva Biológiai Állomás (1),Puerto Viejo de Sarapiqui (1),Bocas del Toro (1),Cahuita (1),Puerto Limón (1),Puerto Madryn (1),Valdés-félsziget (1),Salto Monday (1),Mbaracayú Nemzeti Park (1),Laguna Blanca (1),Cerro Corá Nemzeti Park (1),Itaipú vízerőmű (1),Brazília (1),Entre Ríos (1),San Ignacio Miní (1),Iguazú-vízesés (1),Caacupe (1),San Bernardino (1),El Fuerte (1),Amboro Nemzeti Park (1),Santa Cruz (1),indián fesztivál (1),jalqa indiánok (1),Tupiza (1),Filadelfia (1),Asunción (1),Sama Nemzeti Park (1),Concordia (1),Bariloche (1),Rio Gallegos (1),Isla Magdalena (1),Punta Arenas (1),Bernardo OHiggins Nemzeti Park (1),Tűzföld (1),Pingvin-sziget (1),Gaimán (1),Comodoro Rivadavia (1), Puerto Deseado (1),Perito Moreno-gleccser (1),El Calafate (1),Villa de Angostura (1),San Martín de los Andes (1),Lanín-vulkán (1),Los Arrayanes Nemzeti Park (1),Los Alerces Nemzeti Park (1),Viedma-gleccser (1),Fitz Roy (1),Cerro Torre (1),Santa Fé (1)