Kolumbiában vannak a legszebb koloniális városok szerte Dél-Amerikában. Cartagenáról, Salentóról, Popayánról, Villa de Leyváról vagy Baricharáról már írtunk korábban, de Medellín környékén is vannak ám szépségek. Például a nők...
Bár Bogotába készültem, végül Medellínbe kötöttem ki, de ha már ide hozott a sors, gondoltam, leírom, hogy is néz ki ennek a városnak a környéke. Pontosan ugyanúgy, mint Kolumbia bármelyik része: csodaszép, zöldellő hegyek veszik körbe Medellínt, amik árnyékában apró, koloniális falvak bújnak meg. Medellín városa nem nagy szám, bár azt a tényt muszáj leírnom, hogy az amúgy is szép kolumbiai lányok legszebbjei ebben a városban élnek.
Kolumbiában, Argentínában, Lettországban és Észtországban élnek a legszebb nők (www.targetmap.com)
Az 500 évvel ezelőtti hódítások után rengeteg spanyol nemesi család költözött az új világba, azonban a klíma nem volt mindenhol elviselhető a számukra. Évtizedeken át keresték azt a helyet Kolumbiában, ahol letelepedhetnének, aztán végül Antioquia mellett döntöttek. A város, amit otthonuknak választottak, Santa Fé lett. Az idő múlásával annyira lokálpatrióták lettek, hogy Medellín 100 évvel későbbi megalapításáig nem is nagyon mozdultak ki a völgyből, spanyol gyökereiket pedig óvva óvták. Évszázadokon keresztül nemesi család lánya csak egy másik nemesi család fiához mehetett feleségül, s állítólag ezt a hagyományt a függetlenség kiharcolása után is folytatták. Ennek persze nem lenne közvetlen eredménye, hogy Kolumbia legszebb lányai Santa Fé környékéről származnak, a tény attól még tény: nincs olyan statisztikákkal foglalkozó oldal, ami ne Medellín környékét hozná ki győztesnek a Föld legszebb nőinek versenyében.
Nappali és esti utcakép Santa Fé de Antioquiában
A 20. században Medellín hízni kezdett, Santa Fé pedig megmaradt kisvárosnak. A tanulni vágyó nemesi származású fiatalok mind Medellínben jártak egyetemre, többségük ott is maradt, így a 80 kilométerre fekvő Santa Fé kezdett elnéptelenedni. Bár az állam 1960-ban felvette Santa Fét a Nemzeti Örökségek közé, a FARC pár évvel későbbi előrenyomulása révén az állagmegőrzés elmaradt. Az egykori, gazdag nemesi családok jó része menekülőre fogta és biztonságosabb környékre költözött. A fehérre meszelt 400 éves házak az enyészeté lettek, s csak az utóbbi években kezdték újra felkapni, mint Medellín környéki turista desztináció.
Santa Fé ma annyira össze-vissza, hogy még ilyen is van
A helyben maradt gazdag családok ódon rezidenciáikból fényűző hoteleket építettek, az elhagyatott házakba pedig meszticek költöztek, akik éttermeket, kocsmákat nyitottak a helyén. Furcsa hangulatot áraszt Santa Fé. Se nem koloniális, se nem mesztic igazán, leginkább Girónra emlékeztet Bucaramanga mellett.
.JPG?full=1)
Guatapé éjszakai képei
Medellíntől keletre, két órás buszútra fekszik Guatapé városkája, amit ugyancsak a spanyolok alapítottak nem sokkal a függetlenségi háborúk előtt, mivel a környéken nagy mennyiségű ezüstöt találtak. A spanyol korona gyengülésével azonban a bányák megnyitása elmaradt, így Guatapé gyorsan feledésbe merült. Az 1960-as évek végén az állam itt alakította ki Antioquia legnagyobb víztározóját, ami új arculatot adott a városkának. A FARC a 2000-es évek közepéig uralta Guatapét, de a városka mára ugyanolyan turista központ, mint Santa Fé. A helyi lakosok házaikat színesre festették, a lábazatokra pedig sokan a rájuk legjellemzőbb momentumokat faragták.
Guatapé házainak lábazata szimbólikus
A víztározó teljesen átalakította a tájat, de tette azt jó irányba. A legszebb látványt az egyszerűen csak La Piedrának (A Kő) nevezett monolit tetejéről kapja az ember, ami Guatapé és Peñol között fekszik félúton. A sziklát mindkét település a magáénak tekinti, ami korábban és most is feszültségeket szül. Guatapé egykori polgármestere úgy próbálta rövidre zárni a vitát, hogy egy ipari alpinistákból álló csapattal ráfesteti Guatapé nevét a szikla oldalára. A terv a G és az U betű első száráig volt sikeres, aztán Peñol lakói a rendőrséggel karöltve megakadályozták a munkálatokat, így ma a Kő oldalán egy hatalmas GI felirat olvasható.
A Kő és a panoráma
A monolit amúgy 70 millió éves, keménysége miatt pedig megmászása nehézkes. 1954-ben egy öt napos expedíció révén sikerült először feljutni a 220 méteres szikla tetejére, ahová ma lépcső vezet fel. A csúcsról belátni a víztározó teljes területét a több tucatnyi szigettel és mindenhonnan benyúló félszigetekkel. Azt kell mondjam, hogy a víztározó nem volt hülye ötlet, mert a Kő tetejéről tényleg fantasztikus a panoráma.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
