Miután a tehénszállítók jóvoltából sikerült átkelnünk az Andok hegyláncain, Bailadores felé vettük az irányt. Tettük ezt azért, mert a helyiek elmondása szerint Bailadores a környék legszebb települése. Cáfolnunk kell! Bailadores bár nem ördögtől való, Venezuela legszebb faluja San Pedro del Rio.

Az esti órákban futunk be Bailadoresbe, ami nevét egy itt élő indiánközösségről kapta. A konkvisztádorok elleni harcban az őslakók furcsa, táncszerű mozgást végeztek, ami miatt a spanyolok táncosoknak, azaz bailadoresnek nevezték el őket. A városka ma egyáltalán nem indián, de még csak nem is gyűjtőhelye a táncoslábúaknak. Pontosan ugyanolyan álmos falucska, mint volt Mucuchachí vagy Canaguá.

- A vízesést jöttek felkeresni? - kérdezi a központtól két sarokra álló szállón a fiatal recepciós lányka.
- Milyen vízesést? - kérdezek vissza, mivel nem tudunk semmilyen vízesés létezéséről.
- Hát az India Carút. Nem hallottak róla? Muszáj megnézniük.

Itt döntjük el végleg, hogy hagyjuk az útikönyveket a fenébe és mostantól térképpel utazunk. Fogunk egy taxit és adjuk ki az ukászt, miszerint irány a vízesés.

Az India Carú-vízesés legendája szebb, mint maga a zuhatagAz India Carú-vízesés legendája szebb, mint maga a zuhatag

Az India Carú-vízesés kb. 30 méter magas, lófarokra hasonlítú kis vízű zuhatag. Nem csúnya, de láttunk mi már elég ilyet, viszont csak kevéshez hallottunk olyan megható történetet, mint ehhez. India Carú a legenda szerint a bailadores törzs főnökének a lánya volt, aki szerelembe esett egy daliás harcossal. Éppen készülődtek a mennyegzőre, mikor egy őrszem idegen sereg érkezésére hívta fel a figyelmet. A törzs férfitagjai azonnal fegyvert fogtak, és elébe mentek a spanyoloknak. Azok megelpődésükben nem tudták hova kapjanak, így az indiánok meghátrálásra kényszerítették őket. A csatában azonban elhúnyt a vőlegény.

India Carú meghallván a tragédiát, szerelme holttestét magához ragadva felmászott a szomszédos hegyre, és három napon át zokogva imádkozott annak szelleméhez, hogy adja vissza szerelme életét. A hegy és erdő istene hallván az imát, így szólt: "Életét vissza nem adhatom, de emléke örökké élni fog". A lány könnyeit összegyűjtve levetette azt a legmagasabb szikláról, így született meg az India Carú-vízesés. Lehet a sztorit csöpögősnek tartani, de az egész völgynek van egy romantikus hangulata, de lehet csak azért érzem így, mert rajtunk kívül egy lélek nem volt a vízesésnél.

Bailadorest magunk mögött hagyva a kolumbiai határra utazunk, San Pedro del Rio falujába. Csodás köderdőkön keresztül ereszkedünk le a Maracaibo-öböl partjára, ahol hatalmas hőség fogad minket. Nem tudom, hogy a nagy meleg okoz-e agyalágyultságot, de a szokványos katonai ellenőrzőponton a nem is fiatal tiszt Eri útlevelét a kezében tartva csak ennyit kérdez:

- Maga ugye arab?

Ilyen helyzetben jobb nem azonnal kiröhögni a katonát. Szerencsére helyettünk megteszik ezt az útitársak, aminek az lesz az eredménye, hogy a busz ezúttal nem miattunk rostokol 20 percet az út szélén, hanem miattuk, mivel a tiszt nem viselvén a gúnyt, rommá szivatja a mosolygókat.

Ódon házak és öreg kocsik - ez San Pedro del RioÓdon házak és öreg kocsik - ez San Pedro del Rio

San Pedróba a kora délutáni órákban érkezünk. Nem sokat tudunk róla, LP-nk is csak annyit ír róla, hogy szép. Ebben viszont nem téved. A macsakaköves utcákat fehérre mázolt több száz éves koloniális épületek szegélyezik. Kovácsolt vas lámpák lógnak az ajtók felett, az ódon cseréptetőkön orchideák telepedtek meg, az ablakban vörös macska szundikál lábát kilógatva a rácson. Feltűnik egy lovas kocsi, aminek hajtója nagyokat köszön a házaik előtt hintaszékben ringatózó öreg népeknek. A venezuelai modern kor egyetlen jele, hogy némelyik ház előtt nem lovas kocsi, hanem egy 50 éves Dodge pihen. Kevés ilyen szép falut láttam Dél-Amerikában, leginkább a kolumbiai Baricharához tudnám hasonlítani.

Este beülünk egy idős úr apró éttermébe és megkóstoljuk a helyi parillát, ami grillezett csirke-marha-disznó kombó yukka alapon szervírozva. Száraz és rágós, de szerencsére le tudjuk öblíteni egy jófajta marhapata rummal. Igen, jól olvasod, marhapata rum. A San Pedróban élő férfiak meg vannak arról győződve, hogy a marha patájából főzött rum jót tesz a libidónak. Egyetlen feles után ezt nem tudom igazolni, azt viszont igen, hogy kevés ennél ocsmányabb ital létezhet a világon. Képzelj el egy pálinkát, ami fehér színű és cukros húsleves íze van. Megvan? Na, akkor irány inkább Kolumbia.

A 98 éves öregúr San Pedro legöregebb lakójaA 98 éves öregúr San Pedro legöregebb lakója

San Pedrótól a határátkelő alig 40 percre található. Az átkelés eléggé nyomasztó, mivel a nagy kocsitömegben nem találod meg a pecsételő helyet. Csak a kolumbiai kapunál derül ki, hogy nincs venezuelai kilépő pecsétünk, így sétálhatunk vissza a túloldalra. A határőr Eri útlevelét forgatva nekünk szögezi kíváncsiságát:

- Maga ugye kínai?

Szerintem bantu néger...